Szépen pirosra festettem a körmöm, így már minden szebbnek is tűnik, de azért nem eléggé ahhoz, hogy ne számoljak be minimum röviden a banális problémáimról. Nem, nem a hülye házi dolgozatot értem ezen, aminek holnap után van a határideje, még semmit nem írtam, és melyben egy idegen férfinek leszek kénytelen megvallani, hogy hát igen, én tulajdonképpen írni akar, de minimum valamit csinálni kommunikációval, ennek ellenére én gyakorlatilag egyáltalán nem tudok mások szemébe nézni, egyszerűen olyan fokon zavarba hoz, hogy az már nevetséges, azon túl, hogy elfelejtem amit mondani akarok. Meg persze ha szerencsém van, akkor erre a beszélgetőpartnerem 3 perc alatt rájön, és ki is használja, de minimum azzal kezd bosszantani, hogy a szemem koslatja, gonosz vigyorral az arcán*. Meg állítólag unalmasan is beszélek, de legalábbis túl halkan és túl gyorsan, mint aki legszívesebben beleásná magát a pódiumba, vagy hasonló, még akkor is ha kézben tartom a helyzetet.

Egyébként félretéve mindezt, az a baj, hogy unatkozom az óráimon, legalábbis a többségükön. Másodszorra hallok elég sok mindent, ez tény, de ettől még lehetne szórakoztató, én azt gondolom. De nem az. Kicsit sem. Egy csomó előadás összefüggéstelen, így másodszorra sem tudom követni, nem értem, hogy milyen logika szerint megy az előadás, és felszínes az információáradat, egy órán szó van Weberről Marxról és Durkheimről és Ferge Zsuzsáról, de lényegében nem tudok meg róluk semmit, már persze azon kívül, amit már amúgy is tudtam, a szociológia előadó kifejezetten arrogáns, annak ellenére, hogy max 5 évvel idősebb nálam, és vicces, ami bosszantó, mert vagy legyél teljesen idegesítő, vagy kicsit se, ne egyszer ez egyszer az, nénikédet, de még erről se tudnám elmondani, hogy mi volt az óra témája lényegében. (bevezetés a szociológiába, ha ha ha, who are we kidding?) Egyszerűen elegem van már abból, hogy a szüleim állandóan belemanipulálnak abba, hogy járjak iskolába, micsoda nevetséges probléma már megint, én is érzékelem, amellett, hogy legalább vihoghatunk még azon a kijelentésemen, hogy a következő diplomaosztómon egyszerűen nem lehetek szingli vagy akármi, ha más előző este felszedet egy selyemfiút, de ilyen a világon nincs már komolyan. De ha már a konzisztens szingliségemnél tartunk, ez a társkereső oldal tényleg katasztrófa, elképesztő, hogy a férfiak nagy része 160, de legfejjebb 168 cm-es nőt keres, lehetőleg nem nehezebb mint 50 kiló és inkább sötét hajú, hát komolyan, keresve sem találhatnék jobb indokot, hogy kellően gnónmak érezzem magam, de minimum tenyeres talpas rögbijátékosnak, de egyébként meg barátocskáim, ha komolyan azt hiszitek, hogy az átlag magyar nő 165 centi és vagy 50 kiló, akkor szerintem kicsit téves képzeteitek támadtak az átlag magyar népességről, és kicsit nagyon keletebbre kellene utaznotok, de minimum jóval délebbre. Félreértés ne essék, nem várom már a fehér lovat herceggel a hátán, aki pofátlanul gazdag, és szexi, mint az inkább Tótiszról elhíresült könyvben, mintsem a tartalmáról, akinek olyan szexi a hangja, mint Jim Sturgessnek és Jack Kerouacnak együttvéve, és olyan szexi mint Erik a vámpír, nem kell túl trendinek sem lennie vagy ilyesmi, de olyan érzésem van, hogy mindenki csak a tökéletes nőket keresi, habár persze, én is a tökéletes férfit keresem, aki mind a fent már említett, lehetőleg van egy kis pénze, jól tud vezetni,(ez hülyeség, de félelmetes olyan fiú mellett ülni a kocsiban, aki úgy vezet mint az őrült), és nem panaszkodik állandóan arról, hogy nincs pénze, nekem sincs de azért mert nonstop ezen pityeregsz nem lesz több, jobb ha tőlem tudod.
És én nem akarok az a lány lenni, aki teljesen megváltozik, meg kell változzon valakiért, vagy túl idealista dolog azt képzelni hogy valaki egyszer a birkenstock papucsommal is szeretni fog? Meg amúgy is, én szeretek bő pulcsit hordani, és szeretem az állítólag ronda sálamat, és szeretem a csíkos pólóimat, ami nem olyan szexi mint ezek az átlátszó csipke meg muszlincsodák amiket mindenki hord, de én szeretem, és illik a piros körömlakkomhoz és a türkiz nyakláncomhoz,  és amúgy meg az összes formaság hiába, ha amint rájönnek milyen antoszociális vagyok időnként, és mennyire felületes úgyis otthagynak majd.
És az is a baj, hogy rájöttem,hogy csomó mindent akarok amiket ebben a bölcs, tiszta erkölcsös, és nem felületes világban (ahol nyilván mindenki alturista rajtam kívül) nem illik akarni, és az egyik percben úgy elszégyellem magam, hogy inkább le se írom ide, a másik percben meg arra jutok, hogy basztikuli, ha én csillogó kocsit akarok meg frey wille nyakláncot és louis selyemsálat földmintával, miért ne dolgozhatnék meg érte? egyszer úgy is rájövök, hogy valóban felesleges ez az egész, és komolyan nem ez tesz boldoggá, addig meg, hadd legyen már pár jó napom.

Az unalmas problémák és nyávogás rovatot hallották.



*ilyen volt, többször is, és még csak részeges partiba se kellett mennem hozzá