Elmentünk egy kínai étterembe a múlt héten két csoporttársammal, aztán a végén odaadtam nekik a pénztárcámat, hogy fizessék ki az enyémet is, mert nekem mosdóra kellett mennem. Komolyan eszembe sem jutott, hogy elcsórnák a pénzemet, de aztán mikor visszamentem az asztalhoz, mindketten elkezdték bizonygatni, hogy nem, mi nem vettük el a pénzedet, és tényleg nem is vették el, de miért kellett volna elvenniük, nekik is van pénzük, miért vennék el a másikét? Nekem ez komolyan eszembe sem jutott, mármint mi értelme lenne, úgy is észrevenné mindenki ha a másik elvette a pénzét, egyértelmű, kellemetlen szituáció, amibe senki nem akarna magától belekerülni.
Jó neked, hogy olyan országból jössz, ahol az emberek nem veszik el egymás pénzét, nem akarják elvenni, mert nekik is van, ezt válaszolták. De én nem jövök olyan országból, és lassan már nem is tudom, milyen ország az, ahonnan jövök, ahol az emberek egyik fele 300 euróból él, és vannak ezek az idillek a Blahán,  de    az emberek tömegelnek az indiai meg mindenféle ázsiai nagykövetségek ajtaja előtt, és a plázában, meg az összes többi másik plázában, és a starbucksban is, ahol 600 forint egy kávé, de megveszik mert menő, és mert megtehetik, szétnyílik a társadalmi olló, én is tudom, én is látom,  de ettől még nem tudok mit kezdeni vele, azzal, hogy én vajon melyik végére fogok csúszni, bárhogy is lesz, jó lesz ez nekem? jó lesz ez itt nekem? nem tudom, egyre kevéssé tudom, mi lesz itt velem, vagy máshol mi lesz velem, ki leszek, és hol fogok lakni, milyen kocsim lesz, de nem lesz kocsim, én szeretek metróval járni, szeretem nézni az embereket, és unalmas napokon könyvet olvasni, narancslét venni a cigis kioszknál, és figyelni a sok turistát, és szeretek vonattal meg busszal meg taxival menni a reptérre ha eltévesztem a terminált,  de elszomorít a hetes busz, mert olyan fáradtak és koszosak és sokszor olyan nincstelenek az emberek, és rá van írva az arcukra, hogy egész életemben güriztem és ide jutottam, hova, sehova.

Nem tudom miért ilyen kulcskérdés, hogy mennyi pénzem van, mert nekem  soha nem kellett azt mondanom, hogy nem tudok szombaton moziba menni mert egyszerűen nincs pénzem rá, csak nem fér a fejembe, hogy az aki másik országban él, oda született, az miért kaphat annyival többet ugyan azért mint én. miért kell, hogy ennyire a részem legyen az, hogy honnan jövök, hol lakom, hol laktam, nem akarom, hogy ez határozza meg, hogy milyen az élethez való viszonyom, hogy milyennek látom a dolgokat, milyen könyveket olvashatok, és mit tudok a világról, mert az állambácsi megmondja, hogy mi megy a rádióban, és a tévében, az újság meg úgy sem pártatlan ezt sosem gondolta senki. Csak aztán ott van az is, hogy a svéd csoporttársam, és a barátai olyan szabadok. Olyan szabadok, úgy szabadok, ahogy mi magyarok talán sosem leszünk, érdekli őket minden, azt csinálják az életükkel, és úgy ahogy akarják, mert nem kell azzal foglalkozniuk, hogy mi lesz belőlük, és hogy 3 diplomára van e szükségük, vagy nem, vagy elutasíthatnak dolgokat, amiket mi még csak éppen kezdünk menőnek tartani, mert lehet, már náluk úgy is mindenki megtehetni, megtehetné ha akarná.

Berlin

brit/amerikai rádiótorony, Berlin

Lipcse, és túl sok kép

Lipcse nagyon szép szerintem, sokkal konvencionálisabb mint Berlin, bár persze Berlin sok sok mindenben más mint az összes többi hely amit idáig Németországban láttam, kevesebb a hipszter/jupi és hasonló stílusú emberek, akiknek divatja hozzánk gondolom még nem jutott el... És amúgy kicsit Budapestre emlékeztet, ami nem tudom, hogy mennyire szeretnivaló tulajdonság egy városban, mindenesetre engem megnyugtat.

Ez a csoda a képen kevéssé tömör gyönyör, a szocialista művészet csúcsa NSZK  időkből, a székházukból. Az épületetek kivülröl elfelejtettem lefotózni, Runde ecke, nézzétek meg itt, innen indult a tüntetés, ami a fal lebontásához vezetett.

A Zeneakadémia






szociális lakások

Ajtó a 12. századból

Thomas kirche, ahol Bach is volt karmester vagy mi, igen-igen, már megint ferde, és béna szögből fotózott kép.

Festmény, ami jobban néz ki fotón mint a valóságban, bocs.

A rendkívül megalomán Napóleon denkmál, ami a legnagyobb emlékmű Európában, és ugyan a képen nem kifejezetten látható, de van rajta egy erkély vagy inkább terasz is ahova fel lehet menni, mint valami kilátótoronyba, bár én ezt nem tettem meg, mert elkezdett zuhogni az eső. (lásd:fehér ég) Amúgy 91 méter magas.

Best of semmi, na jó, nem, de ott vagyok a képen amúgy, lássátok feleim.

A csodarózsaszín Nikolai kirche. 

Egyébként most jöttem rá, hogy csomó mindent elfelejtettem lefotózni, mint mondjuk a giga vonatállomást, vagy a városházát, ami eléggé hasonlít egy templomra, vagy az egyetemet, no meg persze a halat amit ebédeltem. 

valami régi vásárcsarnok, egy luxushotel mellett.

Most még mindig Lipcsében vagyok, ennél megalománabb bagázst komolyan mondom, még életemben nem láttam, itt minden akkora, hogy eldobom az agyam, a vonatállomásba(Európában a legnagyobb) 3 EMELETES  bevásárlóközpont és egy Aldi is belefér, a városháza a világon a legnagyobb, meg van ez a Napóleon monjunent, amiről az Inkák földje jut eszembe, nem Ojrópa,az utcák meg olyan szélesek, mint amilyen hosszúak otthon. Pofátlanul sok pénzt költöttem kajára, de már nem bírok semmire nézni ami Ázsiai, Berlinben a csapból is szusi folyik, kínai, vagy kebab meg a változatai, a török itt is szinte csak törökül, vagy úgy hogy Do you eat here, oder mitnehmen? 
Holnap meg mostmár véget ér a no pictures policy, ígérem, eddig se így akartam, csak hogy a blackberry meg a sony nem kompatibilisek, ejnye.

azért az elég gáz, hogy a Deutsche post micsoda klasszisokkal olcsóbb, (és jobb) mint a retek Magyar posta.

ugyanitt meg még azok az emberek akik pofátlanul elit és magas pontszámú szakokra járnak, é a Nyíregyházi Főiskolán meg a Pannon Egyetemen meg hasonlókon gúnyolódnak.
Nem mintha én nem ugyan ezt csinálnám otthon a takaró alatt, na de azért legalább tegyünk már mintha nem lennénk nevetségesen kultúrsznobok.

sehr schön

A német csoportunkban összesen hatan vagyunk ebből kettő Adrián, (az egyikük francia, a másikuk francia kanadai*), egy meg Adrienn, az az én. A zseniális része az, hogy senki nem tudja, kinek hogy kell kiejteni pontosan a nevét. (leírni meg végképp nem)

Viszont hibátlan lett a szódolgozatom!

*és annyira cuki, hogy az ember még a nyálát csorgatni is elfelejti

A  házinénim azt hiszem egy kiöregedett/affelé tartó hárpia úgy képzeli a szobakiadást, mint ahogy az ember tojást keltet, hogy akkor most jól betesszük ide az albérlőt a tojást, és akkor másfél hónap múlva kiad 600 eurót, addig nem hogy foglalkozni nem kell vele, de még hangot sem ad ki. Hát az a baj komám, hogy ki kell ábrándítsalak, ez nem egészen így működik, mert az egy dolog, hogy te meg sem mukkansz és reggel a padló felett suhanva hagyod el a lakást, és én még fürödni nem hallottalak egyszer sem, pedig egy hete itt lakom, de az ajtónak ha megdöglöm is hangja lesz amikor kinyitom, és amikor becsukom, és akkor is amikor te teszed ugyan ezt, és a fürdőszoba padlója nem csak az én hajamtól mocskos, a fehér kő így vagy úgy,de hamar koszos lesz, meg amúgy is, most komolyan elhitetjük egymással, hogy a zuhanyfülke ajtaját élethalál kérdése lemosni, mert szappanos koszos volt.
On an other note, ma megnéztem a berlini fal egyik régi darabját, ahol egy NDK katona másolat igazi NDK pecsétet ad az ember útlevelébe, ha úgy tetszik, és amerikai szektorosat is, összesen 6 féle van, azt hiszem. Melette pedig a Haagen-Dazsnál az egyik eladó fiú meg úgy néz ki, mint Robert Pattinson, vagy legalábbis rémesen ő jut róla eszembe. De ha már a Harry Potternél tartunk (róla az emberek 99%-ának úgysem az jut eszébe), a hostelben meg volt egy fiú, aki elég Harry Potteresen nézett ki, még az öltözete is hasonlított, bár nem volt olyan vékony, meg szőke is volt.
Azért történnek jó dolgok is, mint amikor egyszerre két fúvószenekar kezd el játszani a metrókocsi két végében, vagy amikor az itteni bkv elengedi a 40 eurós büntetésem, olyannyira, hogy a rossz jegy árát is visszaadták (tehát gyakorlatilag 4 napig ingyen utaztam:D). Jómagyar sóherségem csúcsa nyilván amikor direkt veszek 1 juróért vizet az arabnál, mivel a moziban 2,50, erre a RPattz fejű fiú eladja nekem az 5,60-as Haagen-Dazs csodafagyit. (Abból 5 és fél ásvványviezt vehettem volna,hmpf-) Szó se róla, az egyik legjobb fagyi volt amit valaha ettem,  pedig semmi extrém íz, csokis banán meg mangó. Egyetek mangó fagyit, magnó szmutit, mangós sütit, mangós akármit, a legjobb dolog a világon.

Ez pedg itt a Sony center, ami azért izgi, mert itt van azt hiszem a legnagyobb mozi Berlinben (Imax?), a Fillmmúzeum, és egy 19. században épült hotelnek egy viszonylag kicsiny maradványa, amit a II. vh. alatt lebombáztak, viszont a megmaradt részeket restaurálták, és most üvegfal alatt őrzik. Továbbá ha a fényképezőgépet jobbra fordítottam volna ott lett volna egy másik üvegfalú gigaház, a Ritz hotel (ez nem üvegből van, ne aggódjatok:D), és persze a Potsdamer platz, ahol kersztül ment a fal, aminek a nyomát még most is jelzi egy kősorocska, és vannak még maradványok, meg emlékművek egy csodás magentaszínű gázcső, bár gondolom ez direkt van, és a már korábban említett eredeti NDK vizum lehetőség.

Ezt a második fotót valójában a wkipédiáról csórtam, de túl hatásvadász ahhoz, hogy ne tegyem ide, én nem voltam itt éjjel, meg nincs is ilyen gigalátószögű lencsém.

Igazából Berlin nem olyan nagyon különbözik Budapesttől, és állandóan arról beszélnek, hogy ó nahát, a szovjet építészet, én meg mi mást válaszolhatnék, hogy ja igen, nagyon jó, nálunk is ilyen van, és akkor mindenki csak meglepetten aházik, már amikor nem hisznek amerikainak (wtf?). Jó, hogy az embernek nem kell azt néznie a sötét utcát, meg a metróban, hogy mi történik a háta mögött, és hogy megkéselik-e egy fürt paradicsomért, mindenki bízik a másikban, és ez jó. Én meg persze nem nőttem fel ahhoz, hogy egy ilyen csodás jóléti demokráciában éljek, múltkor csak 50 centet raktam a becsületkasszás újságos ládába, mert nem volt hatvanam, és nem fizettem a wc-s néninek, mert nem volt ott, és akkor minek is. Micsoda kicsinyek kelet-európai vagyok, félelmetes.
És itt is van fedél nélkül, kivéve, hogy az árústítónak North face kabátja van, és itt azt hiszem úgy hívják, hogy sommer in Berlin, és van egy fickó, aki állandóan azon a metrón van, amelyiken én, vagy nem tudom, mi van, szóval ennek a fickónak van egy rettenetesen cuki kutyája, ami mindig a szájában hordja az újságot, és megáll az ember előtt az újsággal, és néz a boci szemével. A múltkor nagyon sokan vettek tőle újságot, tegnap reggel viszont senki, csak egy öltönyös fiú, aki már reggel 8-kor sörözött. Ettől meg mindig azon gondolkodom, hogy ha már annyira bízik mindenki mindenkiben, vagy legalábbis a szokásaik ezt sugallják, és amúgy is, nincs szükség arra, hogy lopjanak, akkor miért nem adnak azoknak akiknek nincs?

nem tudom, hogy az embereknek miért ül ki ez a hülye együttérző/kedveskedő mosoly az arcára, amikor rájuk nézek?

megnéztem, nem foltos a blúzom, és nem csokis a fogam,most akkor mi van. meg kéne tanulnom értelmezni a testbeszédet.

Szóval van ez a szobám most Kreuzbergben, ami jó, mert ez egy szép környék, sok zöld fa, meg növény, parkocska, egy csomó bár, kínai étterem, kóreai étterem, arab trafik, jószomszédi iszony, amit akartok. A szoba szép, és világos, és nagy az ablak, és van könyvespolc, meg olyan ruhaakasztó, mint a svéd lányok blogjain, szóval majd holnap leveszem a ronda ruhákat mielőtt lefotózóm a pulóvereimet nektek. Igen, a pulóvereimet, merthogy olyan hideg van, hogy nem csak pulóver, de kabát is kell és sál is. Naponta ötször esik (ez nem túlzás, attól tartok), és van szél, meg villámlás is, ahogy azt a nagykönyvben megírta a Holle anyó.
Berlin azt hiszem szép. Jó jó, nem láttam belőle még olyan sokat, meg amúgy is, olyan klisé, hogy idejöttem, itt már mindenki járt, vagy legalábbis nekem úgy tűnik facebookon. Nagyon sok metró meg U bahn meg S bahn vonal van, össze vissza mennek, mit nektek magyarok 4   3 metróvonal, mozgólépcső, lépcső van meg alagút, hosszúfolyosók tömege, a házak meg jó esetben U alakban számozódnak, vagy körbe, lehetőleg az utca közepén kezdődik, az ember azt sem tudja hol van, komolyan mondom rettenetes.
Vidám helyeken járunk mostanában, elhagyatott amerikai/angol rádióállomás, Berlin tetején a jószocializmusból*, ahol ironikus módon, egy Ábrahám nevű, mondanom se kell, echte zsidó fiúcska vezetett körbe bennünket, aztán a stázi börtön, ami lényegében olyan, mint ami a terror házában volt, gumiszoba, csöpögő vizecske, tudjátok. Az idegenvezető eszméletlen jó volt, időnként kommunista/náci vicceket mesélt félig németül, félig angolul, jött egy rakás tipkus kínai, akiknek átértékelvén a helyzetet, még a vécéket is le kellett fotózni, majd hüppögő germán nyugdíjasok, őket azért sajnáltam.Holnap meg megyünk egy koncentrációs táborba, ami az első volt, és Berlin mellett van, vidám dolgok ezek.
El ne felejtsem mondani, hogy ma pedig voltunk valami modern művészettel foglalkozó galériában (contemporary art gallery?), ahol voltak  fényszobrok. 5 perc fényszobrok, vagy valami hasonló a kiállítás címe, és lényegében egy nagy, teljesen sötét szoba, ahol a földre helyenként fehér vonalacskák vannak festve, ahova lefekszik az ember. Amikor pedig lefeküdt, felnéz, jön a fény egy kis lyukon. Tehát jön a fény, egészen különös alakokban, mintha az ember egy gúlában feküdne, vagy egy kockában. meg mindenféle más sokszögben, és közben jön valami füstszerű izé, amit megvilágít a fény, mindenféle alakban. Az előtérben pedig, a falból jön a fény, és akkor az olyan, mintha az ember egy lépcsőbe belesétálna, mert nagy fehér köd, vagy gőz terjeng mindenhol, és mindig azt vártam,mikor vágom már fejbe magam valamivel, de ez nem történt meg persze, mindenesetre aki Berlinbe megy, nézze meg, diákoknak csak 6 juró. Van még több kiállítás is, de nem néztük meg az egészet,mert bezárt a múzeum, de a másodikban csomó baba volt, mindenféle ruhákban, a harmadik, ami szerintem izgibb, az meg arról szólt, hogy a terror alatt meghalt embereknek, és a családjuknak milyen volt az egyén halála, az utolsó fotók róluk, vagy a tetthelyről, meg néhány interjú, és újságcikk is, a kiállítás, vagyis a fotók nem voltak kifejezetten látványosak, persze nem is valami HDR fotókat vár az ember, de nekem a koncepció nagyon tetszett, és az interjúk.

Különösen élvezem, hogy a billentyűzetemet random beszorulnak gombok, mint mondjuk ez iiiiiiiiiiiiii

Továbbá tudom, tudom, ez nem a reklám helye, de aki szegedi kertvárosi házat vásárolna, ímélezzen nekem, van hozzá nagy kert, fűvel és örökzölddel, garázs, és szanetli, meg amit akartok.**



*így hívják a disszidens rokonaim
**nem, mi nem költözünk el

Igen, a tűrőképességem tényleg addig tart, amíg egy kedves amerikai fiú félig becsípve arról akar felvilágosítani, hogy mi az, hogy EU.

700

Igazából ma várost nézni akartam, de szakad az eső már megint, és még a kislábujjam sem akarom kitenni a hostelből. Meg amúgy is, a kedves amerikai fiú akivel titkon múzeumba akartam menni, már úgy is elment, holnap meg elmegy Kölnbe. Meg amúgy is, idegesítő volt, hogy mindig a saját viccein röhögött.
Tegnap csináltunk 107 vodka jellyt az egyik hosteles lánnyal, mert búcsúpartija volt, így mindenkinek jutott 12 (:D), a mi tornyunk nagyobb volt amúgy, meg volt benne  fenyőfaízű zöld is, aztán mindenki jól berúgott, bár nem hiszem, hogy a vodka jellytől .
De mégis az a legnagyobb baj, hogy összetört az esernyőm, és hogy most vennem kell egy újat, pedig megfogadtam, hogy nem vásárolok többet legalább július végéig nem, mert már most vásároltam 2 ruhát, és két ujjatlant (bár ez kellett), mi lesz itt.
Már megint unalmas vagyok, na de majd ha költözöm!
(kac)

Egerek vannak a hostel konyhájában bazmeg. EGEREK. Mi ez már, valami Dickens regény?
ah, mit nekem Berlin.

the awkward moment you realize

hogy vasárnaptól kurvára nincs hol laknod.
bassza meg a világ.
francba.


meg amúgy is, állandóan skandinávul szólnak hozzám.wtf.

Most már tényleg Berlin

Amúgy azt hiszem sikerült a lehető leghippibb körzetbe költöznöm, megviselt mint a Ferencváros, és kb annyira menő, mint egy romkocsma, van egy rakás agyontetovált fiúcska, némelyik az egyéves gyerekével a karján, egy rakás biciklis, meg 2 eurós gyros. 

Idáig még nem sokat csináltam egyébként, csak idetaxiztam, frász jött rám, hogy nincs taxióra, de aztán kiderült, hogy a visszapillantó tükörbe van beleépítve (helló Nyugat-Ojrópa!) és sikerült az egészet elintéznem németül, aztán aludtam jó sokat, meg elmentem a bolhapiacra, ami kb 2 sarokra van, és vettem egy ruhát (kék, és van rajta csipke,és csak 17 €, kell ennél jobb) majd elkezdett kergetni egy rakás cigánygyerek, hogy vegyek már tőlük gyerekjátékot, jó sokat, vagy legalább egy jojót, csomó idegesítő bevándorló van, akik hangoskodnak meg köpködnek, meg bámulják az embert, az erőszakoskodásról már nem is beszélve, elég idegesítő. Ez itt Berlin, gyerekek, há' viselkedjetek má', itt mindenki szőke és magas, és zavaróan jól öltözött (amúgy nem,de az átlag igen, vagy legalább nem ocsmány citromsárga kínai flitteres trikókat hordanak), udvarias, és a taxis kinyitja a kocsiajtót.

No ne aggódjatok, teszek majd jó sok vacak képet, csak még nem csináltam. 

Neuschwanstein

 Csak el akartam dicsekedni a fényképezőgépem HDR funkciójával. 

Tessék, már megint csöpögős tájképfotók

(virágbolti kaland:D) 

jaj, semmi, csak már megint flickrön töltök túl sok időt, ez meg innen

unalmas vagyok, tudom, de azért remélem, majdnem olyan jólöltözött lesz a férjem, mint ezek a fiúk a korábban említett blogon. hogy nem itt, Germániában fogom megismerni, az szinte teljesen biztos, mert itt mindenki nagyon szőke, és rettenetesen elegáns, én meg nem. és azt sem tudom, hogy fogom kibírni, hogy ne vásároljak majd mindenféle 90 eurós cipőket üptrehaptra. (ez a szó..:D)

Tegnap két óra alatt csak sikerült megtenni München külvárosától a szállásunkig az utat, közben apa testvére kétszer karambolozott, aztán jöttek tanúk meg rendőrök, és akkor elintéződött.  Aztán ma voltunk vagy öt templomban, ettünk magyar sárgabarackot amit itt mindenhol árulnak, most meg realizálom, hogy bazmeg, nincs szállásom Berlinben.
Meg egyszer írok majd valami backpacker magazinnak valami olyat, hogy how to be an obnoxious tourist, aztán nesze nektek, mert most már elegem van.

A népszerűségemet már bizonyítottam, na de az, hogy az előző lakót* többször keresik itt telefonon mint engem, az már mindennek a teteje.

*aki amúgy meghalt...?

olyan meleg van, hogy a HŰTŐBEN  megolvad a margarin. zugevő vagyok. wtf. most már aztán végképp semmi okom arra, hogy ne deportáljam magam északra/nyugatra/bárhova.

Csak 3 napja vagyok a Balatonon, és már most kritikátlanul leégett az arcom, úgyhogy azt hiszem, az 50 faktoros naptejeknek, amiktől az ember amúgy semmit nem tud barnulni, tényleg én vagyok a célközönsége.
Viszont legalább a vonaton a Terézanyu utazott velem szemben.