2013. augusztus 12.
2013. augusztus 11.
2013. augusztus 8.
about the boy
no nem terveztem ilyen csendet, csak időközben még elmentem a Balatonra, aztán hazajöttem, aztán elromlott a laptop,aztán kedden meg vége lett a fiúval, ami persze nem meglepő, vagy nem is tudom, mindenesetre rémesen kiszámítható lépés volt.mármint ha őszinte akarok lenni magammal, tulajdonképpen én is ezt akartam, legalábbis a józan eszem, akartam volna előbb utóbb, meg ha én most elköltözöm,mi lett volna, hát semmi.
de ettől még kicsit böki a csőrömet, hogy ő csak így odajön és azt mondja, hogy legyen vége, mert hát igazából nem is vagyunk szerelmesek egymásba, és különben is, ő olyan gonosz volt velem, meg megalázott, és jobb ha ennek vége lesz, mert nem akar többet megbántani, meg ez mégis milyen hülye kifogás már, mármint nem tudom, lehet hogy a többi lányok eltűrték hogy megalázzák őket, meg olyanokat szóljanak be nekik, hogy tudod, anyu is csak egyszer eszik, de akkor egész nap (és az anyja egyébként kb 150 kilós, vagy nem tudom, de tényleg kövér, szóval ez különösen bántó) meg hasonlók, és Rómában már úgy éreztem, hogy a reptéren megmondom, hogy akkor a viszont látásra leginkább soha, de ez persze elfelejtődött mert fáradt voltam, és mert nincs bennem elég kurázsi, mondjuk sosincs bennem, csak amikor a végén azt mondta, hogy igazából a legjobb dolog ebben a kapcsolatban az evés és a szex volt, amire már végképp elegem lett, és felpattantam és eljöttem, de még ez sem volt elég hatásvadász mert a fiú meg futott utánam, és mire az Egyetem térre értem már jól elkezdtem bőgni, úgyhogy inkább mondtam, hogy akkor szia, és eljöttem. mert nekem ne mondja már azt senki, hogy a legjobb ebben az egészben a szex volt, meg a kaja.
és vettem magamnak fagyit, mert a comfort food az szükséges, meg aztán szilvás sütit a bakermannban, ahol nevetséges 500 forint egy szelet, meg aztán könyvet, amiből az egyik Boris Vian, mert mintha most mindenki ezt olvasná, és én legalább bánatomban hadd tegyek már úgy, mintha kicsit is törekednék arra, hogy igényes dolgokat olvassak. meg amúgy most olvasom ezt, ami csak mérsékelten komoly (bár a Nemzeti Kultúrális Alap támogatta a kiadását) de olyanokat röhögök rajta, mint régen nem.
aztán még sírtam egy kicsit a costa café wc-jében, de ez félbe kellett maradjon, amikor a cigány jósasszony, akinek korábban nem adtam pénzt a Kálvinon, majdnem rám törte az ajtót, majd még sétáltam vagy 3 órán át, és egyszer csak majdnem bementem thai masszázsra, de aztán eszembe jutott, hogy arra mindig a fiúval akartunk elmenni, és úgy éreztem, hogy ez most valami szentségtörés lenne, vagy nem tudom. és egyébként is, az Andrássy úton gondolom kb. egy cipő árába kerülne.
felháborít még az is, hogy az volt a fő aggodalma, hogy majd letörlöm facebookon, nem mintha nem tudná hol lakom, vagy hol laknak a szüleim és hogy majd nem látogathat meg Londonban, nem mintha feltétlen szükséges lennék ahhoz hogy ő elmenjen Londonba, de azért mégis. és bosszant, hogy nem kellek eléggé, még akkor is, ha teljesen gonosz, és bejelenti, hogy nem szerelmes belém, nyilván, ilyet ki mond, bármennyi szociális készséggel rendelkező ember nem hiszem, ezen még a hipertoleráns és szupertürelmes anyám is kiakadt, szóval végképp kiakasztotta a tűrhetőségi mércét, de nem kellek eléggé végeredményben, és egy alacsony, kövér, ízléstelen lány* aki buta és már háromszor(!) megbukott az OKJ vizsgáján miért kellett 2,5 évig? (jó, mert butácska, és izgi volt újat mutatni, tudom a választ, és csak a gonoszság meg a düh szól belőlem, de akkor sem értem.)
és igazából most csakkicsit szomorú vagyok, mert nem áll már többet az ajtónkban a jóillatú fekete pólójában az ajtóban, és nem vigyorog hülyén amikor valami abszolút irracionális vagy kellemetlen dologra próbál rávenni és nem eszünk többet éjszaka csirkeszárnyat és nem iszunk többet bort az erkélyen, és nem nézünk National geographicot az ágyból, és nem hallgathatom többet milyen szépen énekel a misén miközben 50 éves kottákat meg imakönyveket olvasok a szekrényben, és vége a rossznak, és nem sérteget többet, de vége a jónak is, nincs több éjjelig telefonálás, és gofri és semmi nincs már,
és most kicsit szomorú vagyok, így a jó nyilván, de akkor is szomorú vagyok.
*így a fiú definiálta, hogy milyennek látta az exét az első randijukon**
**de ezt is miért kell tudom
és vettem magamnak fagyit, mert a comfort food az szükséges, meg aztán szilvás sütit a bakermannban, ahol nevetséges 500 forint egy szelet, meg aztán könyvet, amiből az egyik Boris Vian, mert mintha most mindenki ezt olvasná, és én legalább bánatomban hadd tegyek már úgy, mintha kicsit is törekednék arra, hogy igényes dolgokat olvassak. meg amúgy most olvasom ezt, ami csak mérsékelten komoly (bár a Nemzeti Kultúrális Alap támogatta a kiadását) de olyanokat röhögök rajta, mint régen nem.
aztán még sírtam egy kicsit a costa café wc-jében, de ez félbe kellett maradjon, amikor a cigány jósasszony, akinek korábban nem adtam pénzt a Kálvinon, majdnem rám törte az ajtót, majd még sétáltam vagy 3 órán át, és egyszer csak majdnem bementem thai masszázsra, de aztán eszembe jutott, hogy arra mindig a fiúval akartunk elmenni, és úgy éreztem, hogy ez most valami szentségtörés lenne, vagy nem tudom. és egyébként is, az Andrássy úton gondolom kb. egy cipő árába kerülne.
felháborít még az is, hogy az volt a fő aggodalma, hogy majd letörlöm facebookon, nem mintha nem tudná hol lakom, vagy hol laknak a szüleim és hogy majd nem látogathat meg Londonban, nem mintha feltétlen szükséges lennék ahhoz hogy ő elmenjen Londonba, de azért mégis. és bosszant, hogy nem kellek eléggé, még akkor is, ha teljesen gonosz, és bejelenti, hogy nem szerelmes belém, nyilván, ilyet ki mond, bármennyi szociális készséggel rendelkező ember nem hiszem, ezen még a hipertoleráns és szupertürelmes anyám is kiakadt, szóval végképp kiakasztotta a tűrhetőségi mércét, de nem kellek eléggé végeredményben, és egy alacsony, kövér, ízléstelen lány* aki buta és már háromszor(!) megbukott az OKJ vizsgáján miért kellett 2,5 évig? (jó, mert butácska, és izgi volt újat mutatni, tudom a választ, és csak a gonoszság meg a düh szól belőlem, de akkor sem értem.)
és igazából most csak
és most kicsit szomorú vagyok, így a jó nyilván, de akkor is szomorú vagyok.
*így a fiú definiálta, hogy milyennek látta az exét az első randijukon**
**de ezt is miért kell tudom
2013. július 30.
2013. július 25.
elte
Felvesznek a TÁTK-ra, majd kapok egy emailt a PTK-tól, hogy küldjem már el az indexmásolatomat.
oh,well, remélem a többi is ilyen szervezett lesz.
oh,well, remélem a többi is ilyen szervezett lesz.
Adrienn most tudta meg, hogy
Szóval nem tudom szó nélkül hagyni, hogy Corvinus szociológia államira idén 360 a ponthatár. 360!!! Úgy értem, komolyan, kb hármas érettségivel be lehet kerülni a Corvinusra? Mármint most nem akarok képmutató lenni, én se summa cum laudéval végeztem el, mit vagyok ilyen büszke meg nagyképű, de hogy az Eltére meg a Corvinusra meg a többi jó és népszerű helyre idén majdnem százzal kevesebb ponttal be lehetett kerülni.. mi van itt kérem.
(mondjuk, szerintem akinek már sok pontja van, és egy kis pénze esze már rég elment külföldre, no de nem mondok ilyeneket, nehogy úgy járjak mint Malala)
Roman holiday
| a kompozíciós képességem még mindig elképesztő |
| blue hour |
| Trastevere |
| tényleg minden sarkon van egy templom, ez karmelita |
| Secret garden |
Úgy kezdődött az egész, hogy leszálltunk a metróról, és akkor huss, ott volt előttünk. Igen, a Colosseum. És még trillió ember, akik mind oda akartak bemenni, de Roma passal beengednek mindenkit sorbanállás nélkül, persze még így is egy rakás emberen kell kersztül verekedned magad, hogy ott lehess belül ahol a római polgárok vonultak, hogy megnézzék ahogy egy újabb oroszlán megeszik egy rabszolgát vagy fordítva. Fura arra gondolni, hogy most ott van egy metrómegálló 50 méterre a Vesta szűzek templomától meg a Colosseumtól, meg még csomó más templomromtól vagy nem romtól, és ma meg kheki sortos birkenstockos turisták fotozzák az iphonejukkal a több ezer éves oszlopokat, jó, mármint persze én is ilyen vagyok, a fiú meg hisztizett, hogy nem megyünk elég gyorsan,így nem fogunk tudni megnézni további 10 dolgot az első nap során, amikor is egyébként 14 órát gyalogoltunk és hazafelé a metrón is elaludtam annyira fáradt voltam. Az első nap egyébként megnéztük még a Spanyol lépcsőt, a Piazza Navonát, több templomot, a parlamentet, az egész szoborparkot a Colosseumnál, a Circus maximust (és most még valamit biztos elfelejtettem, haha).
A szállásunkat meg az airbnb-ről vettük, ami szerintem nagyon jó, és nagyon olcsó, nekünk 12€/fő/éj volt, ami harmadannyi mint a hotel, a szoba tul. képpen harmadannyi mint egy kétágyas hostelszoba lett volna valami pizzaszagú sikátorban, a fürdőkádhoz nem mertem hozzáérni és az egész lakás olyan volt mint egy múzeum de szinte mindegy is ez, mivel úgyis csak aludni mentünk oda. (Amúgy még a homeaway.co.uk hasonló, tavaly innen béreltem a lakást Münchenbe, ott is nagy a választék és az csak 20€/fő/éj volt, és tök jó lakás.
okos dolgok, amiket tegyetek meg, ha Rómába mentek:
1. vegyetek Roma pass-t, ami 25 euró, 3 napra van benne tömegközlekedés, mondjuk mi többet maradtunk, de még így is megérte, és 3 múzeumba is jó, mi a Colosseumot, az Angyalvárat és a Katakombákat választottuk, ezek mind drágák viszonylag
2. foglaljatok jegyet előre a Vatikánba, mert nevetségesen hosszú a sor, értsd úgy, hogy kb 100 méter, vagy nem tudom, hosszabb,mint a Szépművészetinél a Van Goghra volt, és foglaljatok idegenvezetést, egyrészt mert nagyon jó, másrészt pedig mivel nagyon sokan vannak, anélkül kicsit végeláthatatlan
3.vegyetek gyümölcsöt a szupermarketben, mert ott sokkal olcsóbb
4.ne vegyetek ásványvizet, utcai árustól főleg ne, mert mindenhol van csap
5. Villa Borghese
6. a tészta mindig kicsi adag, rendeljetek előételt is
7. a Via appián ne menjetek busszal a katakombához, mert nagyon ritkán jár
2013. július 12.
Ez most már megint kicsit kínos, de meg kell írnom mert a barátnőimmel csak este találkozom, és ha őszinte akarok lenni, úgyis idetenném.
Csak szóval az van, hogy a fiú kezdi a fülembe ültetni a bogarat ezzel akatolikus/keresztyén bulshittel protestáns etikával, mármint hogy a házasság előtti szex az bűn, és így meg úgy. Erről nyilván órákig lehetne veszekedni, tudom jól én is, sőt azt is, hogy a többségi, nem hívő társadalom (mármint gondolom én, hogy a nép nagy része nem hívő, nem hogy templomba nem jár) vélekedése mi erről a kérdésről. De engem most nem igazán ez érdekel, hogy mások mit gondolnak, és mit akarnak, mármint vannak kérdések, amiket illetően szerintem nem lehet megmondani a tutit, vagy hogy neked fiam biztosan ez lesz a jó, mert nem.
Én egyrészt nem tudom, hogy miért nem élhet valaki jó hívő életet, csak mert lefeküdt valakivel (vagy inkább nyolccal, haha), jójó, tudom, ez ellenkezik Isten egyik alapvető tanításával, de ha az ember mindig azon gondolkodik, hogy mit mond Isten, mit mond a Biblia, és helye van-e ez esetben a szabad interpretációnak, és ha igen, milyen mértékben, akkor szerintem az több kellemetlenséghez vezet, mint jóhoz. Mármint én azt gondolom, hogy a vallásnak alapvetően jó dolognak kellene lennie, ami teljesebbé teszi az életet, biztonságot ad, és nem ahhoz vezet, hogy az ember örökös lelkifurdalásban éljen, és a szó szoros értelemben Istenfélő legyen. Olvastam erről valamit, hogy a Biblia személyes értelmezésének elvileg nincs is helye, vagyis van, csak akkor az már egy másik irányzat, meg másik gyülekezet.
Az az érzésem, hogy a katolikusok és a reformátusok között valami fura ellentét van, hogy a katolikusok feleslegesen liberálisnak tartják a reformátusokat, a reformátusok meg katyónak hívják a katolikusokat, és felesleges bürokráciával meg dogmatikus tanításokkal gyanúsítják őket, nem tudom, hogy ebből mi igaz, és már azt is elfelejtettem, mit akartam mondani ezzel a mondattal,ej.
Szóval lényegében én is úgy végzem, mint a fiú, hogy 22 éves vagyok, és összekeveredik az értékrendem, mármint idáig mindig azt gondoltam, hogy mindenki ember, hibázunk mind, vannak hibáink is, ha megtartom a mértéket, akkor biztos jó lesz, de most már nem vagyok biztos a mértékben, és már komolyan nem is tudom, hogy akarom-e én ezt az egészet.
Meg mert ugye az is volt, hogy a múlt hét végén egész komolyan azt hittem, hogy terhes vagyok, és már mindenféle retteneteket vizionáltam arról, hogy mi van ha nekem most akkor gyerekem lesz, aztán persze kiderült, hogy nem, de a vénasszony gyógyszertárostól terhességi tesztet venni nem életem legfelemelőbb élménye volt, annyit mondhatok.
No és akkor ez is, hogy a fiú nem szerelmes belém, ami már old news, de attól még tény, és állandóan ott lóg a fejem felett, jobban mondva, az lóg a fejem felett, hogy mi van, ha én meg szerelmes leszek belé, vagy nem tudom. Néha olyan érzésem van, mintha ez kimondatlanul is valami friends with benefits szituáció (bár amikor ezt egyszer kicsit becsípve megmondtam, akkor nevetségesen fel volt háborodva a fiú, nem is értem, nem értem a férfiakat, de hát ez se news) vagy hogy az veszít, aki hamarabb megszereti a másikat, vagy nem tudom, de a büszkeségem bizonyára túl nagy.
Csak szóval az van, hogy a fiú kezdi a fülembe ültetni a bogarat ezzel a
Én egyrészt nem tudom, hogy miért nem élhet valaki jó hívő életet, csak mert lefeküdt valakivel (vagy inkább nyolccal, haha), jójó, tudom, ez ellenkezik Isten egyik alapvető tanításával, de ha az ember mindig azon gondolkodik, hogy mit mond Isten, mit mond a Biblia, és helye van-e ez esetben a szabad interpretációnak, és ha igen, milyen mértékben, akkor szerintem az több kellemetlenséghez vezet, mint jóhoz. Mármint én azt gondolom, hogy a vallásnak alapvetően jó dolognak kellene lennie, ami teljesebbé teszi az életet, biztonságot ad, és nem ahhoz vezet, hogy az ember örökös lelkifurdalásban éljen, és a szó szoros értelemben Istenfélő legyen. Olvastam erről valamit, hogy a Biblia személyes értelmezésének elvileg nincs is helye, vagyis van, csak akkor az már egy másik irányzat, meg másik gyülekezet.
Az az érzésem, hogy a katolikusok és a reformátusok között valami fura ellentét van, hogy a katolikusok feleslegesen liberálisnak tartják a reformátusokat, a reformátusok meg katyónak hívják a katolikusokat, és felesleges bürokráciával meg dogmatikus tanításokkal gyanúsítják őket, nem tudom, hogy ebből mi igaz, és már azt is elfelejtettem, mit akartam mondani ezzel a mondattal,ej.
Szóval lényegében én is úgy végzem, mint a fiú, hogy 22 éves vagyok, és összekeveredik az értékrendem, mármint idáig mindig azt gondoltam, hogy mindenki ember, hibázunk mind, vannak hibáink is, ha megtartom a mértéket, akkor biztos jó lesz, de most már nem vagyok biztos a mértékben, és már komolyan nem is tudom, hogy akarom-e én ezt az egészet.
Meg mert ugye az is volt, hogy a múlt hét végén egész komolyan azt hittem, hogy terhes vagyok, és már mindenféle retteneteket vizionáltam arról, hogy mi van ha nekem most akkor gyerekem lesz, aztán persze kiderült, hogy nem, de a vénasszony gyógyszertárostól terhességi tesztet venni nem életem legfelemelőbb élménye volt, annyit mondhatok.
No és akkor ez is, hogy a fiú nem szerelmes belém, ami már old news, de attól még tény, és állandóan ott lóg a fejem felett, jobban mondva, az lóg a fejem felett, hogy mi van, ha én meg szerelmes leszek belé, vagy nem tudom. Néha olyan érzésem van, mintha ez kimondatlanul is valami friends with benefits szituáció (bár amikor ezt egyszer kicsit becsípve megmondtam, akkor nevetségesen fel volt háborodva a fiú, nem is értem, nem értem a férfiakat, de hát ez se news) vagy hogy az veszít, aki hamarabb megszereti a másikat, vagy nem tudom, de a büszkeségem bizonyára túl nagy.
2013. július 10.
2013. július 9.
2013. július 8.
még trágárabb
az egyik éjjel meg az volt, hogy a fiú békésen aludt mellettem az ágyban, én meg arra ébredtem, hogy azt álmodtam, hogy az egyik volt csoporttársammal csókolóztam (akiért kicsit, najó, nem kicsit odavoltam az első évben, vagy inkább az összesben) és ennek tisztára örültem, kár hogy aztán az álom végére hideg lett és fehér (mondjuk igazából is fehér bőre van, gondolom, csak nem úgy mint egy Dávid szobornak) mint egy vámpír és kinevetett a nagy fejével, (ekkorra lett nagy), és kiderült, hogy mégsem szerelmes belém, és akkor nagyon szomorú voltam.
pedig ez a fiú vagy hónapok óta esküszöm, eszembe sem jutott, tényleg nem, (kivéve mikor összefutottunk az utcán, és azon gondolkodtam vagy 3 napig, hogy miért nem írtam neki utána facebookon, de ez is hónapokkal ezelőtt volt), és tisztára szégyelltem magam, hogy ez akkor most valami mentális megcsalás, vagy nem?
és még komolyan bűntudatom is volt, kivéve hogy aztán rájöttem, hogy a fiú arról álmodik, hogy hármasban szexel velem meg még valakivel (lehetőleg az olasz csajjal) és ettől kicsit meglepődtem/elborzadtam, igaz, aztán megállapítottuk, hogy én az ijedtségtől még a bugyim se merném levenni, neki meg nem állna fel, szóval gondolom probléma megoldva.
pedig ez a fiú vagy hónapok óta esküszöm, eszembe sem jutott, tényleg nem, (kivéve mikor összefutottunk az utcán, és azon gondolkodtam vagy 3 napig, hogy miért nem írtam neki utána facebookon, de ez is hónapokkal ezelőtt volt), és tisztára szégyelltem magam, hogy ez akkor most valami mentális megcsalás, vagy nem?
és még komolyan bűntudatom is volt, kivéve hogy aztán rájöttem, hogy a fiú arról álmodik, hogy hármasban szexel velem meg még valakivel (lehetőleg az olasz csajjal) és ettől kicsit meglepődtem/elborzadtam, igaz, aztán megállapítottuk, hogy én az ijedtségtől még a bugyim se merném levenni, neki meg nem állna fel, szóval gondolom probléma megoldva.
2013. július 5.
ej
ezen is szórakozom, és hasonló posztokon az indexen meg a hírcsárdán meg mit tudom én hol. amúgy engem ezeknek a trafikos logóknak a designja (így kell ezt leírni?) valami kellemetlenül jobboldalira emlékeztet, maga a koncepció meg olyan... nem is tudom, félelmetes, hogy mondjuk ott vannak a gyönyörű Ráday utcai éttermek mindenféle pasztell színekben, és akkor jön pár építőmunkás és az egyik homlokzatot csak úgy feketére festik, a spalettát is, mindent, mintha valami diktatúra lenne, és az előző tulajdonost kidobták volna.
2013. július 1.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
