about the boy

no nem terveztem ilyen csendet, csak időközben még elmentem a Balatonra, aztán hazajöttem, aztán elromlott a laptop,aztán kedden meg vége lett a fiúval, ami persze nem meglepő, vagy nem is tudom, mindenesetre rémesen kiszámítható lépés volt.mármint ha őszinte akarok lenni magammal, tulajdonképpen én is ezt akartam, legalábbis a józan eszem, akartam volna előbb utóbb, meg ha én most elköltözöm,mi lett volna, hát semmi.

de ettől még kicsit böki a csőrömet, hogy ő csak így odajön és azt mondja, hogy legyen vége, mert hát igazából nem is vagyunk szerelmesek egymásba, és különben is, ő olyan gonosz volt velem, meg megalázott, és jobb ha ennek vége lesz, mert nem akar többet megbántani, meg ez mégis milyen hülye kifogás már, mármint nem tudom, lehet hogy a többi lányok eltűrték hogy megalázzák őket, meg olyanokat szóljanak be nekik, hogy tudod, anyu is csak egyszer eszik, de akkor egész nap (és az anyja egyébként kb 150 kilós, vagy nem tudom, de tényleg kövér, szóval ez különösen bántó) meg hasonlók, és Rómában már úgy éreztem, hogy a reptéren megmondom, hogy akkor a viszont látásra leginkább soha, de ez persze elfelejtődött mert fáradt voltam, és mert nincs bennem elég kurázsi, mondjuk sosincs bennem, csak amikor a végén azt mondta, hogy igazából a legjobb dolog ebben a kapcsolatban az evés és a szex volt, amire már végképp elegem lett, és felpattantam és eljöttem, de még ez sem volt elég hatásvadász mert a fiú meg futott utánam, és mire az Egyetem térre értem már jól elkezdtem bőgni, úgyhogy inkább mondtam, hogy akkor szia, és eljöttem. mert nekem ne mondja már azt senki, hogy a legjobb ebben az egészben a szex volt, meg a kaja.
és vettem magamnak fagyit, mert a comfort food az szükséges, meg aztán szilvás sütit a bakermannban, ahol nevetséges 500 forint egy szelet, meg aztán könyvet, amiből az egyik Boris Vian, mert mintha most mindenki  ezt olvasná, és én legalább bánatomban hadd tegyek már úgy, mintha kicsit is törekednék arra, hogy igényes dolgokat olvassak. meg amúgy most olvasom ezt, ami csak mérsékelten komoly (bár a Nemzeti Kultúrális Alap támogatta a kiadását) de olyanokat röhögök rajta, mint régen nem.
aztán még sírtam egy kicsit a costa café wc-jében, de ez félbe kellett maradjon, amikor a cigány jósasszony, akinek korábban nem adtam pénzt a Kálvinon, majdnem rám törte az ajtót, majd még sétáltam vagy 3 órán át, és egyszer csak majdnem bementem thai masszázsra, de aztán eszembe jutott, hogy arra mindig a fiúval akartunk elmenni, és úgy éreztem, hogy ez most valami szentségtörés lenne, vagy nem tudom. és egyébként is, az Andrássy úton gondolom kb. egy cipő árába kerülne.

felháborít még az is, hogy az volt a fő aggodalma, hogy majd letörlöm facebookon, nem mintha nem tudná hol lakom, vagy hol laknak a szüleim és hogy majd nem látogathat meg Londonban, nem mintha feltétlen szükséges lennék ahhoz hogy ő elmenjen Londonba, de azért mégis. és bosszant, hogy nem kellek eléggé, még akkor is, ha teljesen gonosz, és bejelenti, hogy nem szerelmes belém, nyilván, ilyet ki mond, bármennyi szociális készséggel rendelkező ember nem hiszem, ezen még a hipertoleráns és szupertürelmes anyám is kiakadt, szóval végképp kiakasztotta a tűrhetőségi mércét, de nem kellek eléggé végeredményben, és egy alacsony, kövér, ízléstelen lány* aki buta és már háromszor(!) megbukott az OKJ vizsgáján miért kellett 2,5 évig? (jó, mert butácska, és izgi volt újat mutatni, tudom a választ, és csak a gonoszság meg a düh szól belőlem, de akkor sem értem.)

és igazából most csak kicsit szomorú vagyok, mert nem áll már többet az ajtónkban a jóillatú fekete pólójában az ajtóban, és nem vigyorog hülyén amikor valami abszolút irracionális vagy kellemetlen dologra próbál rávenni és nem eszünk többet éjszaka csirkeszárnyat és nem iszunk többet bort az erkélyen, és nem nézünk National geographicot az ágyból, és nem hallgathatom többet milyen szépen énekel a misén miközben 50 éves kottákat meg imakönyveket olvasok a szekrényben, és vége a rossznak, és nem sérteget többet, de vége a jónak is, nincs több éjjelig telefonálás, és gofri és semmi nincs már,
és most kicsit szomorú vagyok, így a jó nyilván, de akkor is szomorú vagyok.



*így a fiú definiálta, hogy milyennek látta az exét az első randijukon**
**de ezt is miért kell tudom