A napi panasz pedig legyen az, hogy nem tudom, hova megyek hétfőn iskolába meg mikor és hasonlók, merthogy nem küldenek értesítő emailt.

epic fail of the centrury, I tell ya-.

ha még ruhát akarnék venni, valaki üssön már le egy hólapáttal. köszi.



p.s.:de amúgy egy csíkos pólóra hogy lehet nemet mondani?

az élet nehéz

most jöttem rá, hogy 21 év elhalasztott kuszkusz salátát kell bepótolnom, francba.

Most egyébként két dolog zavar kifejezetten, az egyik, hogy pénteken megyek haza, és annyira elterveztem, hogy a hétvégén még utoljára a Balatonon süttetjük majd a hasunkat, mert kb annyi napfény jutott nekem idén, mint egy eszkimónak, erre kiderül, hogy lesz vagy 21 fok, és eső, vihar, tudjátok hogy van ez a Balatonnál. A második, hogy vége a True Bloodnak, már megint a legizgalmasabb pillanatban, és esélytelen, hogy most várjak egy évet arra, hogy megtudjam, Erik gyilkolja le Billt, vagy fordítva, most komolyan, olvassam el könyvben?* Alexander Skarsgard meg még mindig zavaróan szexi, amiről meg az jut eszembe, hogy itt Németországban mindenki olyan magas, legalábbis a férfiak hogy az elképesztő, ma kifejezetten kicsinek éreztem magam a metrón, pedig én sosem érzem magam kicsinek, főleg nem mondjuk a nyelviskolában, ahol úgy nézek ki a csomó spanyol mellett mint egy kihipózott rögbijátékos, meg a legjobb barátnőm, aki 160 cm sincs, ne vicceljenek már velem. A német nők méreteivel meg nem tudom mi van, hogy a 38-as blúz nagy rám, wtf, tudjátok (néhányan), hogy kicsi,na az nem vagyok.

A hétvégén Poznanban voltam, teszek majd képet, de most megint lusta vagyok, szép volt, bár olyan érzésem volt, mintha otthon lennék, és egy kicsit lerobbant volna minden,olyan az a város, mintha bármelyik magyar nagyvárost berakná az ember a Baltikumba, kicsit oroszosítaná, és tessék, itt egy Lengyelország, ahol az emberek trendin öltöznek, és valami kimondhatatlan nyelvet beszélnek, a villamos a szocializmusból maradt, de a vonatállomás is, és egy csomó minden nevetségesen olcsó (72 órás jegy 700 ft. zsömle 10 se), de legalább nagyon zöld, a belvárost kivéve mindenhol olyan érzése van az embernek, hogy valami túlzöldített iparvárosban van ahol olyan nagy nyílt terek vannak, hogy az ember azt sem tudja, hova kapja a fejét, a lakásban valami rettenetes szag volt, mint az élesztő vagy nem is tudom, a házinéni kb a derekamig ért, és mindig fonnyadt gyümölcsöt tartott mindenhol, mindenhol a zöld-kék lakásban, mert ezek a helyi focicsapat színei, szóval még a kézmosó szappan és a törölköző tartó akasztója is zöld volt a wc-ben, meg a szájvíz is, miserable élet lehet ez. Főleg, hogy K. meg a Lechnél dolgozik, ahol az összes promócucc mellett még a sörös doboz is zöld, és hát nem tudom, szerintem rettenetes lehet egy sörgyárban dolgozni, még akkor is ha az ember keres egy rakás pénzt, merthogy van közgazdász diplomája. Vagyis lesz, de ez szinte sokadlagos.

holnap folytatom, most még alszom egy kicsit.


egyébként ha az ember magának küldi haza a dolgait külföldről, mit ír a feladóhoz?

*ezt kb annyira érzem szemfényvesztésnek mint a Szex és New Yorkot elolvasni.

Álmomban egy küklopszba voltam szerelmes (wtf???), bár nem volt szörnyszerű vagy ilyesmi, hanem csak egy egyszemű fiú volt, akivel arról tanácskoztunk, hogy disszidálnunk kellene, és hogy hogyan vigyük magunkkal a csokoládét, ami nem kockákból állt, hanem úgy nézett ki, mintha sziklák lennének, és közben valami mezőn voltunk, ami csupa sárga virág volt, a hajam is sárga virágporos lett, de akkor jött a vihar, és én elmenekültem, de belegyalogoltam valami néninek az irodájába, akinek már nem emlékszem, hogy mi volt a tisztsége, de úgy nézett ki, mint Umbridge, és olyan volt a szituáció, mint valami elcseszett Hunger games jelenet, nem akartam mondani semmit arról, hogy kivel voltam és mit csináltunk, szóval adtak valami cseppet amitől elvileg hiperőszinte lettem, és akkor elkezdtek arról kérdezni, hogy mit ettünk, és hogy kinek milyen színű a haja, és nem is értettem, hogy miért kérdezik ezt az egészet, mikor arra készülünk, hogy lelépjünk.

meg most ez ugrott fel a youtube ajánlások közt, és hirtelen olyan nosztalgikus lettem az egyetem első éve iránt.

Tehát csütörtök és vasárnap között az történt hogy elmentem Münchenbe, és annyit  ültem éttermekben ettem*, hogy az már pofátlanság. Mondjuk közben néztem várost is, de talán túl keveset, de mondjuk túl meleg is volt. Nem olyan nagyon meleg, de ebben a klimatizált undorító időjárású Berlinben egészen elszoktam a rövidnadrágos időtől.
Az apukám testvére, akit szerintem még soha nem említettem, maximum disszidens rokonként, szóval ő nemsoká betölti a hetvenet, és szerintem valami kapuzárási pánik kezd úrrá lenni rajta, lakott  4 órszágban és még több városban, volt vagy 30 országban és annyi állása volt, hogy meg sem tudjuk számolni, szénhordóból lett üveges lett sztárkamionos lett médiamogul lett milliomos üzletember, a Szűrössel unikumozó felsőtízezertag, taxisofőr és mindent elvesztett nyugdíjas aki egy garzonban él a feleségével, boldogan míg meg nem halnak,  és most ebből kell írni egy könyvet vagy egy novellát, vagy akármit, csak ne felejtődjön el, mert nem mindenkivel volt ilyen, és amúgy talán ha nem lenne a rokonom, akkor azt mondanám, hogy nem is igaz,  bár nyilván nem az a kérdés , hogy szerintem valamire való-e ez az egész, nyilván. Mondjuk persze, hogy az.Csak nem tudom, hogy miért én vagyok az akinek feltétlen asszisztálnia kell ehhez a projekthez. Érdekel, határozottan érdekel, hogy a nagyanyámnak három férje volt, és hogy mialatt az első málenkij robotolt, otthon azt hitték róla, hogy meghalt, és akkor újraházasodott, meg hogy ki hogyan disszidált egy nejlonzacskóval Bécsből, ésatöbbi. Csak én nem tudok írni. Vagy legalábbis nem annyira, mármint egy blogposztot mindenki meg tud írni, de ez, ez meg egy komoly dolog.

Amúgy néha komolyan mondom nagyképűnek érzem magam, amiért azt hiszem hogy valaha is viszem valamire. Ez nyilván nevetségesen hangzik, de sokszor azt gondolom, hogy túl ambíciózus vagyok és túl gyorsan akarok mindent, és hát aztán rájövök, hogy azt sem tudom, hogy kell elkezdeni, vagy egyáltalán mit akarok én pontosan elkezdeni, és mások már állást keresnek, vagy állásuk van, és mindenféle mozgalmakban vesznek részt, és gyakornokok, még akkor is ha unalmas mint a bűn, legalább voltak gyakornokok, én meg csak lebegek itt a levegőben, és akarok egy csomó mindent, amik túl távolinak túlnak ahhoz, hogy tegyek is valamit, szóval inkább nem is teszek semmit, csak írom a blogomat és rinyálok, meg aggódom.
Komolyan mondom, olyan egoista ez a blog, akármikor elkezdek írni egy bejegyzést valamiről, bármiről, mindig visszakanyarodok saját magamhoz, a kétségeimhez, és ezekről kezdek el panaszkodni.

Egyébként apukám idősebbik bátyja volt mindig az egyik kedvenc családtagom, mert ő mer. Többet akar, és még többet, és vállal kockázatot, és eléri amit akar, és aztán el is meri veszteni, de szerintem elveszteni is egyfajta bölcsesség, fel kell nőni ahhoz is, hogy az ember túl tudjon lépni valamin amit kemény munkával elért, és valami újat tudjon elkezdeni. És ő meri élvezni az életét, és nem feltétlen arra gondolok, hogy 50 eurókért vásárol magának reggelit, és drága szivart szív, de megelégszik azzal amije van, és örül a kicsi dolgoknak is és nem aggódik azon, hogy mennyi pénz van a takarékbetétjén. Kételyei pedig alig vannak, mindig mindenkinek azt mondja, hogy ha ezt akarod, csináld meg, mert meg tudod csinálni, miért ne tudnád, és mintha kézenfekvő megoldást javasolna mindenre ami amúgy rémesen egyszerű de senki nem akar rágondolni, egyrészt mert túl egyszerű másrészt, meg túl jó hogy igaz legyen, de ő igen.
És különben is, mindig vaníliaillat van a Mercédeszükben.



* a disszidens rokonaimmal meg kellett ünnepeljem, hogy több mint 30 éve disszidensek. (feel the irony here?)

ma este meg kocsmázásra voltam hivatalos, de még arra sem mentem el, egyedül fogok meghalni bazmeg, most már ideje lenne hogy valami égbekiáltót* tegyek, mint mondjuk elmenni a szexshopba plázába amit láttam valamelyik metrómegállónál,csak az a baj, hogy nem emlékszem hogy hol. ez amúgy főleg csak azért jutott eszembe, mert akkora volt, hogy szerintem egy egész utcasarok hosszú, vagy nem tudom, de gigahosszú.
amúgy az elmegyek ide mielőtt meghalok  elhagyom Berlint dolgok listáján rajta van még a Berliner Dom, az elhagyott vidámpark, és a hajókirándulás is, de igazából semmihez nincs igazán kedvem csak egyedül sétálni, fagyit enni, meg moziba menni.


*legalábbis a vénlányok 2012-es évkönyve szerint, amit az őszi szünetben írok majd meg

WTF ?

szóval kerestem külföldi gyakornoki helyeket kíváncsiságból, meg hát gondolom hasznos is lenne, és nem értem miért kell nekem fizetnem azért, hogy gyakornok lehessek? csomó külfölditől hallottam már, hogy ez van, na de most komolyan? honnan lenne nekem 8000+ dollárom?
:(

ez egy díjhoz tartozik igazából,  de mindegy, azért kitöltöttem,bocs.

1. Miért kezdtél el blogolni? Beváltotta a blogod a hozzá fűződő reményeidet?

Eredetileg a képeslapokat akartam idetenni, csak aztán elkezdtem írni, mer az jó, tudjátok hogy van ez. Amúgy egyszer 13 évesen (!! :D) kezdtem el, még a blogspot őskorában, amikor minden angolul volt, és olyan izginek vagy menőnek vagy nem is tudom minek tűnt tűnt, mert digitális meg minden. Nem tudom, mik voltak a reményeim szórakoztat, és ez jó, nem vágyom hírnévre vagy ilyesmi.

2. Mi a legértékesebb tulajdonság a számodra egy emberben?
Az érdeklődés jó tulajdonság szerintem, de a humor és a közvetlenség is szerintem. De nem tudom, nem hiszem hogy van olyan hogy valamilyen tulajdonság jóvá tesz egy embert, és ha ez megvan benne akkor jó meg értékes.

3. Gyakran szórakoztatod magad idilli képekkel, sokszor vágyódsz el?
Persze, mindig.
 

4. Mi a kedvenc italod?
Tea, narancslé, gintonic
 

5. Mi a véleményed a művészetről?
A művészet szép és jó, és minden ami pozitív. De hogy mi az, azt pontosan nem tudom. Minden művészet, ami örömet okoz az alkotónak és nem gondolom, hogy abban kellene mérnünk, hogy mennyire művész valaki, vagy nem az, hogy milyen népszerű az amit csinál vagy mennyi ember szerint érdekes és értékes. Nem kell mindenkinek értenie, és nem kell, hogy mindenkinek tetsszen.
 

6. Fontos neked az idő?
Igen. Nem, nem is tudom. Fontosnak kellene hogy legyen de igazából nem kifejezetten az. Inkább megfélemlít, mindig mindennel késésben vagyok és mindig mindent később csinálok mint mások, ami sokszor jó, máskor meg nem. Az idő nem kellene hogy fontos legyen, mert nem akarnám az életem futva tölteni és arra gondoloni, hogy nemsoká vége, vagy hogy már milyen kevés maradt, és arra is félelmetes gondolni, hogy ha most meghalnék, akkor milyen kevés nyomot hagyok magam után, milyen keveset tettem másokért és milyen keveset értem el...magamért.
 

7. Hogy képzeled magad húsz év múlva?
Lesz egy lakásom ahol magas a plafon, és magas fehér ajtók vannak sok kép a falon, és sok fotó, színesek és fekete fehérek, lesz férjem és egy biciklim és remélem gyerekeim, és fogok írni, (meg olvasni), és valami jót tenni is. És persze, hogy nagyon sokat fogunk utazni.
 

8. Mi az, amit az emberek vagy szeretnek, vagy utálnak? Mi jut eszedbe először?
Utálok valakit mert nem akarok olyan lenni mint ő de nem tudom miért szeretek másokat, talán mert azt kivánom bár kicsit olyan lennék mint ők....?
 

9. Sokat olvasol?
nem eléggé. itt Berlinben mindig olvasok a metrón és ez jó. most csomó könyvet el akarok olvasni egyébként, meg be is fejezni amiket elkezdtem.
 

10. Szerinted a pénz boldogít?
Nem tudom, hogy az emberek miért tesznek úgy, mintha a pénz nem lenne fontos, és nem változtatná meg az ember életét, erről mindig az jut eszembe, amikor tabutémaként kezelik a szexet, pedig mindenki csinálja, még az öreg sarki boltos, és az emigráns kioszkeladó is, vagy úgy tesznek mintha nem lenne queer/LGBT, pedig még az olyan satnya városokban is van melegbár mint Szeged. Na de visszatérve a pénzre, ha nincs elég akkor az konfliktusforrás szerintem sok családban, ami ha közvetlen nem is vezet boldogtalansághoz, de problémákhoz igen, és elégedetlenséghez, meg hasonlók, persze itt nem extrémitásokra gondolok, hogy nincs új porsénk vagy hasonló, hanem hogy mondjuk valamelyik szülő elissza a pénzt, bár ez pont szélsőséges példa, de ha nincs kiforrott értékrendjük azt illetően, hogy mire költsék a kevés pénzüket, akkor az probléma.
 

11. Gyűjtesz valamit?
képeslapokat határozottan igen, de a beszállókártyákat is mindig elteszem, sokszor könyvjelzőnek használom,meg külföldről mindent, belépőket, és jegyeket, blokkokat szórólapokat, néha még üvegkupakokat is.

ez egyszerűen azon kellemetlen napok egyike, amikor aludni sincs kedvem.

A gonosz balkáni család ellopta a Görögországos törölközőmet. Nincs apelláta, most már tényleg oda kell mennem.




hogy vegyek egy törölközőt.

Itt Münchenben meg végre jut nekem egy kicsi nyár is, szoknya van rajtam igazából!! Jó ez nem nagy cucc az összes normális országban, viszont Berlinben a nyár nem kifejezetten nevezhető nyárnak, inkább valami borzalomnak, ahol váratlanul lesz pár órára meleg, de akkor fülledt és párás, aztán újra felhős, és még fülledtebb, majd estére elkezd zuhogni, vagy csak pofátlanul hideg lesz. De hova süllyed ez a blog, hogy az időjárásról kell írnom?
Ez a hotel olyan mint egy kaszárnya, annyi emelet és annyi szoba van benne, és a szobánk parfümtől bűzlik, komolyan mondom, ilyen utoljára a vidéki kollégium "punciszangú"* szobája volt.  Szinte mindenért fizetni kell, a reggeliért, az internet jelszóért, a mosodáért,  az internethasználatért, na de mit várok egy hotellánctól?  Jó jó befejezem a nyafogást, más még Kiskunmajsára se jut el. (Aztán eszembe jut, hogy Pestről az egészen messze van, ez nem volt olyan jó példa.) Be kell fejezzem, jön értem a nagybácsi.
Az i betű meg már megnt elromlott, franc.




*ez az (ex) csoporttársaim agyszüleménye, ne aggódjatok

szeretek én független lenni, félreértés ne essék, és itt most nem arra gondolok, hogy nincs fiúm aki azt mondaná, hogy nem mehetek a gólyatáborba, mert ott úgy is megcsalnám/megbasznának***, amit nem tudna elviselni, és úgy is szakítanánk, szóval inkább szakítsunk előre, ja hogy nem akarsz akkor ne is menj táborozni, vagy hogy ne menjek egyedül partizni, meg igazából soha senki nem korlátolt semmiben,mindig azt csináltam amit én akartam, azt a cipőt vettem fel amelyiket gondoltam, és oda mentem gimnáziumba és azt a könyvet olvastam ami nekem tetszett, és ez jó volt, de talán ez volt a baj, hogy mindig lehetett bármit, én pedig állandóan csak jó akartam lenni, megfelelő és ideális gyereke a szüleimnek, persze ez már akkor megbukott, amikor nem mentem jogra, és idén nem leszek negyedéves jogász, és nincs vőlegényem,akivel az esküvő előtt nem szexelünk* , és a diplomaosztó utáni hónapban összeházasodnánk.
és engem nem zavar, hogy csomó mindent egyedül kell csinálnom, mert mások nem akarnak, nem tudnak, nincs pénzük rá, vagy nem tudom, de azért hosszú távon mégiscsak rettenetesen zavar, hogy nekem gyakorlatilag nincs olyan baráti köröm, akikkel mondjuk utazhatnék, messzebbre, mint a Sándorfalvi tó, vagy a kopaszi gát, vagy mittudomén, és mintha a barátaim túl sokszor nem is ugyan azok iránt a dolgok iránt érdeklődnének mint én, és fordítva, körülöttem mindenki szereti a diszkókat vagy nem tudom, persze ez csak egy része a problémának, ami nem is kifejezetten probléma. amúgy meg én is teljesen semmirekellő vagyok és felületes, olyan materialisztikus dolgok tesznek boldoggá**, hogy vettem egy új táskát és gyönyörű, meg hogy találtam a piacon egy fehér szandált, pont amilyet akartam, és csak 10 euró volt, meg hogy vettem egy könyvet, és egy sárga sálat, meg most jelentkeztem újságíró szakra, ahova gondolom, hogy fel fognak venni, mert kevés a ponthatár, és én mindig írni akartam, mindig szerettem írni, és ha már úgy is pótfelvételi  van, ha már lúd legyen kövér, de ettől is tisztára kisebbségrendűségi éreztem van, mert a gyakori kérdéseken ilyeneket írnak, hogy oda válogatottan buta meg ribanc lányok járnak, akik csak a mellüket akarják mutogatni a paprika TV-n, tudom én, hogy ez nem az az oldal, ami megbízható forrás,de akkor nem tudom, hogy mi az, és azt is tudom, hogy nyilván nem lesz olyan presztízse, mint az Eltének, de nem tudom, hogy ezen a ponton fontos egyáltalán a presztízs, nem hiszem, belefáradtam ebbe, hogy mi kurvinosos istenkirályok vagyunk és mindenki más vesszen, nem is vagyunk voltunk olyan jók, annyival jobbak mint a többiek csak többet tanultunk az érettségire és a szüleink több mesekönyvet vettek nekünk mert megtehették és megtehették, hogy mindenféle órákra küldjenek minket,hogy aztán a város top gimnáziumába meg aztán topegyetemére küldhessenek minket. a zsákfalusi Töhötöm, aki félárva cigánygyerek és van 8 testvére, nyilván hogy nem fog az apáczaiba járni, ezt mindenki tudja.
de eredetileg nem is ezt akartam mondani, hanem hogy most már amúgy azt is szégyellem, hogy nem hogy ez eszembe jutott, de még le is írom, le is írtam, tessék, nem tudom, hogy ne legyek egyedül, nem tudom, hogy közelítsek az emeberekhez, nem tudom, hogy van az, hogy vannak akik automatikusan kúlak, és barátok mindenkivel, én meg csak rinyálni tudok, csendben állok a sarokban egyik lábamról a másikra és eszem az almámat. mert nekem mindig nevetségesen üres lesz a fejem, ha valakivel beszélgetést kellene kezdeményeznem, vagy small talkolnom (elméletileg már németül is tudok), és aztán állandóan, csomószor nem is azzal beszélek meg barátkozom, akivel akarok, és akit érdekesnek látok, hanem aki adódik, mondjuk ez a meglévő barátnőimre pont nem igaz, de az összes többi helyzetre túl sokszor igaz, az egyetemre pl-




***amúgy ismerek egy lányt, akinek tényleg ezt mondta a fiúja
*ezen a blogon amúgy sosincs szó a szexről, nem tudom észrevettétek-e. de ez csak azért jutott az eszembe egyébként, mert egyszer a Lili a jó lányokról beszélt, akik nem írnak a pajzán vágyaikról meg a szexuális életükről a blogjukba, sőt, inkább nincs is nekik ilyen és akkor most még az is lehet, hogy egy kicsit én is jó vagyok. amúgy az egyik barátnőm szerint túl keveset gondolok a szexre, bár ezt a kijelentést az után tette, hogy mondtam, hogy nem, én nem szoktam elképzelni másokat, a tanáraimat meg főleg nem szex közben, azt hogy vajon milyen pozícióban szeretik meg végképp nem, egyszerűen rettenetes.
**amúgy nem csak ezek, mert a múzeuomok is kifejezetten boldoggá tesznek, meg amikor áfonyát eszem reggel a metróhoz menet, meg amikor kiveszem a hajamból a hajgumit és midenhol samponillat lesz, és amikor vízillat van a parkban, meg amikor megdícsér a némettanár

NEED

(a szüleim azt mondták, most már csak szükséges dolgokat vásároljak, szóval most el kell majd vesztenem az összes cipőm, hogy ez szükségessé váljon? 

francba.)

de azért még gyorsan vettem egy jegyet stockholmba októberre, vegyetek ti is, most csak 8000.


+a kezelési költség hahaha ryanair

Az a legnagyobb baj, hogy az életem igazából kifejezetten jó is lehetne, csak én meg mindig elrontom magamnak, meg rinyálok mindenről, meg hát kurvára egyedül is vagyok, és nem tudom ezt megoldani, hogy tényleg minden rendben lenne, és ott van állandóan az agyam hátsó traktusában a gondolat, mint valami kellemetlen hangocska, ami azt suttogja, hogy egyedül vagy fiam, nincs senkid.

sírok ezen a szövegen,sírok.

random fickó utánam kiált ma egy pubocska kerthelyiségéből:
-Madam, wir brauchen mehr Frauen hier!
Sir, ich brauche weniger Aslochs hier!

na pont ennyire király a szerelmi életem Berlinben.

öreg vagyok én már ahhoz, hogy tizenharmadmagammal aludjak egy szobában, ne vicceljetek már velem.

bevezetés a német popzenébe, vol1. egyébként az egész egy Süddeutsche Zeitunggal kezdődött.*

de azért az elgé szomorú, mindig csalódnom kell ha elolvasom a dalszöveget.


*meg a magazin melléklet zene rovatával.

ha esetleg bárkinek kételyei lettek volna, Berlinben olyanok a nyári esték, hogy az ablakhoz közel lévő ágyam mellett felejtett kézkrém reggelre úgy megdermed, hogy alig tudom használni.

olyan kevés alkoholtól másnapos leszek, hogy az már nem is vicces.

vagy öregszem. (No that's not an option.)

(ez egy csopikép Drezdából, keressétek jobb oldalt a világítóan fehér kalácsfejem, a rögbijátékos méretű szekcióban, de azért tegyük hozzá, hogy az emberek nagy része spanyol, ezért mindenki olyan nagy aki északabbról jön)

Mindig mosolyognom kell magamban, amikor úgy teszünk mint az igazi berliniek, parkokban ülünk és (cseresznye) sört iszunk az utcán járva, nincs nálunk esernyő, mert az ember úgy is elázik, vagy legalábbis vizes lesz, az ember nem is érzi, hogy esik, pedig a vizet minden irányból fújja a szél, apró cseppekben az ember arcába, hajába, még a zoknijába is jut, kaiserses zacsival járunk, mint mindenki, az aluljáróban veszönk perecet, 3-at egy euróért, és filmet nézünk a földön ülve, mert a lakásban nincs bútor gyakorlatilag, de itt amúgy mindenki mindenhol leül a földre, az utcán, az Alexanderplatzon, a metróban, a múzeumben, a reptéren, a vasútállomáson. És néha tudok már térkép nélkül közlekedni, amitől mindig rettenetesen önelégült leszek titkon, nem mintha nem járnék az esetek túl nagy részében térképpel az orrom előtt.

Egyébként meg, nem értem ezeket a bevándorlónegyedeket, meg a bevándorlókat célzó üzleteket, és szolgáltatásokat, mind olyan csillogó és elegáns ruhákat meg kiegészítőket meg mindent árulnak, az összes török és közel-keleti bevándorló bálokat tart a nappalijában?
Tegnap voltam egy grillpartyn is, bár lehet, hogy jobb azt mondani, hogy az egész park egy nagy grillparty volt, egy rakás ember a bársonyblézerében meg menő vastagkeretes szemüvegben, hozták a wurstlijeijet meg a sört a kanken hátizsákocskáikban, ami ronda mint a bűn, de már annyit láttam, hogy én is akarok ilyet (hamarosan névnapom van!:D). Teljesen véletlen összefutottam egy görög holland istennel is, akit tavalyról ismerek Poznanból, ahol csináltunk egy tök jó projektek cigány egyetemistákkal, ami soha nem készült el, viszont most egy másik el fog Pozsonyban októberben! Amúgy az a fiú tényleg olyan elképesztően gyönyörű, hogy komolyan nem is értem, hogy létezik ilyen, hogy miért szól hozzám, azt meg végképp nem.

Láttam az Istár kaput! Gyönyörű, komolyan mondom, gyönyörű. Régen az emelt töri órákon mindig arról álmodtam, hogy egyszer megnézem az Istár kaput (meg a piramisokat, meg Spártát, meg az összes ókori görög/római/bizánci helyet, ahol Brad Pitt  Akhilleusz harcolt, és ahol ezrek harcoltak mindenféle nőkért, és hasonlók) és akkor most besétálok egy múzeumba Berlinben, és tessék, ott az Istár kapu! Meg mindenféle ókori templomok, és Afroditék, az ember hogy ne csorgassa ilyen helyzetekben a nyálát. Főleg amikor egy angol-spanyol fiú magyaráz nekünk mindenfélét a szexi akcentusán ókori költőkről, meg testarányokról és hasonlókról.

A szüleim olyan menők,hogy vitorlázni járnak apa kollégáival, meg a barátaik borospincéjébe, mert nekik van egy igazi pincéjük egy igazi hegyen(!! bocs, alföldi gyerek vagyok).

csak ezt akartam mondani.

(újabban nevetségesen sok olvasóm van, szóval ti, kedves új (régi?) olvasóim, írhatnátok kik vagytok, honnan jöttök, és hasonlók?:)

filmek,

amiket meg akarok nézni:

On the road

The perks of being a wallflower

To Rome with love,

Rettenetesen bosszant, hogy még az Útonba is belerakták Bellát Kristen Stewartot, mármint róla szerintem túl sok embernek jut eszébe hogy vámpíííír, meg nincsi is olyan 40-es- 50-es évekbeli arca szerintem, Emma Watsonról meg nem is beszélve, na de nem teszek úgy, mint valami túlművelt filmkritikus, inkább azt mondom olvassátok el az első kettőt könyvben is.

csak még azt akartam mondani, hogy itt Berlinben 5 euró a csilis lángos. lehet kapni nutellásat is, de arra ránézni sem mertem.

még jó, hogy nem szeretem a csilit.

miután eltört a lábam megfogadtam, hogy soha többet nem veszek sima talpú csizmát, hát elmondanám, hogy már ez a gondolat is vagy 10 ezerbe került.
nem tudom, mások hogy csinálják, de rossz szerencsének érzem újra felvenni azt a csizmát*, amiben eltört a lábam.


*komolyan nem tudom, miért foglalkoztat ilyesmi a nyár közepén.
amúgy meg, ezt kérem.