esténként szentimentális vagyok, reggelenként meg céltalan.
patetikus pedig, mint mindig.

ütemtervet készítek a szakdolgozathoz. ha már dolgozat nincs, legalább ez legyen.

nem is értem mit aggódom azon, hogy ma is haladt a szakdolgozat vagy 15 sort, facebookon úgy is schmittelhetek magamnak egy phd-t.

(egyébként ezt a remek szolgáltatást most fedeztem fel, habár nagyon kétségbeesettnek kell lenni ahhoz, hogy valaki ennyi pénzt kifizessen azért, hogy valaki megírja egy dolgozatát. ezóta Cambridge-be akarok járni, amúgy.)

azon gondolkodom, hogy mi van akkor ha engem most megrázna az áram mondjuk, merthogy nekem mostantól van egy fémdarab(platina?) a bal bokámban(ezt nyilván mindenki tudni akarta,hha.)mármint, ez akkor most vezeti az áramot? (tudom, hogy a szövetek vezetik az áramot, de ez befolyások valamit?)
ez a fémdarab amúgy azért is jó, mert ha megnyomom a bokám bal oldalát akkor nem érzek semmit, mintha a bőr is olyan idegen lenne.

600

úgy vélem, igazi szociológus epic fail, hogy a szakdolgozatom írása közben gugliznom kell azt, hogy cigánytelep, ahhoz, hogy tudjam, hogy néz ki egy cigány telep.
félreértés ne essék, nem a szociális munkás létemet keresem, csak most így elcsodálkoztam magamon, meg mindenen.

ez volt a 600. amúgy, hurrá.

meg még az is van, hogy van ez a jósnő akihez a legjobb barátnőm szokott járni, amit én ugyan egy hangyányi szkepticizmussal szemlélek, de azért persze kíváncsian hallgatom mi történt ott. persze anyámnak is kellett időpontot kérnie, de csak májusra tudott adni,
és akkor anya most végső kétségbeesésében keresett egy másik jóst, aki mindenféle jót mondott, mint hogy a nagynénire micsoda jó dolgok várnak Kanadában, pénzügyi biztonság, amit akartok, meg rám is mi minden szép és jó, és én egyfolytában azon gondolkodom, hogy mi van ha teljes hazugság ez az egész, csak hogy a szerencsétlen delikvenseket megnyugtassa afelől, hogy még nincs teljes tévúton az életük, de nem tudom, hogy engem az ilyesmi megmenthet-e bármitől is, mert talán az egész csak egy bukott dolog.
és aztán még azon is gondolkodom, hogy mi van ha az orvosok csak azért műtötték meg a lábam mert a szüleim lefizették őket, ahogy az összes többi jópolgár is teszi ebben az elcseszett országban, és erre gondolni annyira szomorú, bár persze biztos nem, de ha mégis.

Hiiumaa

(Észtország, üres tengerpart, naplemente, mini medúzák, az ép láb amit akartok.)


egyébként én egészen idáig azt hittem, hogy ma szerda van, na de azért elmondom, hogy kedden voltunk a klinikán, és vártunk vagy két órát a doktorbácsira, na de aztán ott volt a Jolika néni is, aki a szobatársam volt (bahaha, nekem ilyenekre is volt időm ott) és szörnyülködtünk egy sort azon, hogy kihúzták a kezéből a drótot, majd irigykedtem is egy sort titkon, hogy ő már túl van rajta, és neki mennyire kevéssé látszik a heg, bezzeg nekem egy 10 centis piros vonal van a bokámon, de az ilyet még Lara Croft is a szexepiljének merné csak hívni,
na de ekkor megérkezett a doktorbácsi, és hatásvadász köpenysuhogás amit akartok, na meg a kedves jónapotkivánok, és akkor az volt írva a röntgenes papíromra, hogy a beépülés majdnem teljes, és akkor 3 hét múlva már járhatok is. közben szorgalmasan szedem a kálciumot, amitől ugyan fényes csirkeporcaim nem lesznek, de legalább lesz porcom, meg el tudok menni majd a hűtőhöz, bár ez nem olyan jó hír minden szempontból.

(ez itt Tenerife, tudom tudom, retusálni kellett volna a képet, a felhőket mindenhogy szeretem)

csak hogy demonstráljam,mennyire unatkozom, és milyen felszínes vagyok,mint mindig.

DAY 1. What is your favorite fashion style to wear? valami blúz ami lehetőleg elég bő ahhoz, hogy ne látszódjon ha sokat ettem reggelire, és mindenféle ékszer amiket Ázsiában vásároltam

DAY 2. Who is your fashion role model? nem tudom, nem figyelem igazán, hogy mit vesznek fel a gazdagok és híresek, inkább ez

DAY 3. What do you always have on you/wear? négy fonott karkötő

. What are your favorite jeans, sunglasses, and heels? ilyen ilyen magassarkúm nincs rendes, vagyis van, de nem igazán magassarkú, és fekete lakk az orra

DAY 5. What is your favorite store? nem is tudom, olyan rég nem voltam vásárolni. (de persze a h&m-et és a sprinfieldet ki utasítaná vissza)online ez után csorgatom a nyálam túl sokat

DAY 6. Favorite fabric? pamut

DAY 7. Favorite model? Freja Erichssen, a hajáért

DAY 8. If you had $5,000 to spend on any fashion-related items, what would you spend it on? valami cipő, lehetőleg olyan amit fel is tudok venni

DAY 9. Heels or flats? persze, hogy lapos

DAY 10. What purse do you use? egy barnát,amit a bolhapiacon vettem, nem olyan ronda, mint amilyennek hangzik, szép bőr, és belefér egy könyv,meg egy víz

DAY 11. Is fashion in your blood/genes? nem hiszem

DAY 12. Favorite lipstick and parfume? van egy piros rúzsom,ami életemben kétszer volt rajtam,és a cliniquenél vetttem ha jól emlékszem, gondolom az, parfüm meg ez a par amour

DAY 13. Which current celebrity’s style do you admire most? nem tudom

DAY 14. What matters most to you in an outfit? melegen tart és nincs muffin alakú felsőtestem,akkor minden jó

DAY 15. If you had the chance to start a fashion house, what would you call it and what would it sell? nem tudom mi lenne a neve, de sok kötött pulcsit meg sálat, meg olyan dolgokat amiket Ázsiából és

Afrikából importálnék, hogy támogassam az ottani néniket,meg a családot

helló tavasz,

ma van a tavasz első napja, és én túl élénken emlékszem arra, a nyári estére amikor a-val botorkáltunk haza éjjel a Dobozból, és akkor én sírni kezdtem, egyre csak sírni, meg volt még mindenféle legjobb baráti dráma, olyan dolgok amikről szeretem azt hinni, hogy nem is létzenek, olyan problémák, amik a napok többségén nem is léteznek, csak amikor már nem tudok mit kezdeni se magammal,sem az életemmel, és hogy annyi kimondatlan dolog van, annyi kimondatlan gondolat és pillanat, hogy az már túl sok lesz, és nem tudom hova tenni, nem tudok mit tenni, csak szomorúnak lenni, és várom, hogy elmúljon.
elmúljon az érzés, hogy én nem tudok az emberek szemébe nézni, mintha valahogy fizikailag képtelen lennék az emberek szemébe nézni, mintha az, hogy valakinek a szemébe nézek valahogy kitörölne a fejemből mindent, de nem csak a fejemből, a lelkemből is, és mintha minden olyan üressé és védtelenné válna, én is, a világ is, és akkor nem tudok mit mondani, nem tudok mire gondolni, csak arra, hogy milyen a szem amit nézek, és mintha mindenki csak a szemem keresné, a sajnálkozó emberek az egyetemen és az utcán és a klinikán, a boltos néni, a velem szemben ülő a villamoson és az egyetemen, a tanárnénik és tanárbácsik, a doktorbácsi, aki mintha mindig borzasztóan nyomatékosítani akarná amit mond azzal hogy zavaróan az arcomba bámul, de nem teszek megjegyzéseket arra, hogy mi idegesít,mert mindig mindenki azt mondja, hogy engem minden idegesít, pedig nem, nem kifejezetten, csak ha a privát szférámat készül valaki megsérteni ilyen módon és az a baj, hogy ez viszonylag gyakran van és nem is tudom mit csináljak már

hát azért gondoltam elmondom,hogy a legnagyobb esemény az életemben az, hogy holnap megyünk a kórházba, és akkor majd remélhetőleg adnak egy járógipszet és mondják, hogy elkezdhetek járni, akár, vagy nem adnak járógipszet, és akkor anya vesz nekem egy bokoamerevítőt, minden jó lesz, magassarkúamitakartok, és akkor egyszer csak belátható időn belül mégis fogok tudni járni. különben nem tudom, hogy miért aggaszt ez az egész, azon túl, hogy a félév közepe van és én még nem voltam iskolában csak egyszer, mintha az egész újra játszódna az ember fejében azzal, hogy oda visszamegy, és újra a sok doktorbácsi meg az arrogáns nővérek, hogy emlékeztessék arra, hogy a lábam igen, tényleg el volt törve.

folyt. köv holnap, ahogy az már lenni szokott.

ilyet akarok, most rögtön.
(évzilliókkal ezelőtt, Svájc felett)

azt mondják, jobb ha az ember nem tesz semmi olyat az internetre amit nem akarja, hogy az anyja is tudjon, hát, én most zavaromban nem is tudom mit mondjak, kárpótlásul itt egy kép(amin amúgy tökéletesen semmi nincs, csak a Balaton, nehogy már szó érje a ház elejét

)

hiányoztok kék egek, kék vizek

meg amikor azt hiszem, hogy a szomszéd kutyája ugat, pedig csak a gyomrom korgott.
ne is kérdezd.

én inkább kidobnám az ablakon az elmúlt 3 évet, helló,kezdjük újra.

na jó, vagy 10 embert meg az utazásokat leszámítva.

ó amikor elfelejtem, hogy a bal lábam el van törve.

na de szakdolgozat, írd már meg magad.

csak futni szeretnék, csak futni, el innen, vagy bárhova.
a talpam már háromszor lehámlott, mi tarthatna vissza.

mintha elfogytak volna a szavak.
na jó, nem, ez persze, hogy nem igaz, a gondolatok sosem fogynak el, és így talán a szavak sem.*
csak hát nem történik semmi, ezért szorongok, mert most aztán már tényleg csak azt írhatom, amit gondolok, esélyem sincs mindenféle sztorizgatásra. de ugyanakkor írni is akkor, így hát tessék.
amúgy ma megtudtam, hogy a lábam tulajdonképpen már nincs is eltörve, és a szurit is csak egészen kevés napig kell kapnom(milyen fura lesz, amikor majd nem jön a szüleim saját bejáratú doktorbácsija,kac) és remélhetőleg egyszer minden jó lesz, már majdnem tavasz van, és reggel mindig napsütéses nyitott ablaknál reggelizhetem a lazackrémes kiflit és az jó.
ettől függetlenül újra és újra lejátszódik bennem a baleset, és amikor meglátok embereket magassarkúban még a gondolatra is összerándul a lábam, hogy szegény, milyen könnyen kitörhetné a bokáját, és akkor még az is, hogy ezután mindig így lesz, ennyi az egész, huss és reccs és akkor el is tört az ember lába? és mindig vizionálom, hogy a járda minden szegletében csúszós részek gödröcskék lesnek rám amiben kitörhetem majd a lábam, és mi van ha ki is fogom, és egyáltalán, vajon hányszor törhet el az ember lába anélkül, hogy végleg tönkre legyen? meg lejátszódik bennem a doktorbácsik arca, a dilettáns buta bajsza,meg a nem dilettáns félelmetes sötét szeme, és amikor kiabált, biztos mert nem mehetett haza a feleségéhez, fene a gonosz fejemet meg a sötét szeme és az arrogáns nővérek és hogy mindenkinek szabad visszaszólni, csak nekem nem, mindent pakoljunk el a szekrényről jó, és akkor felébredek, és cső lóg a lábamból is és a kezemből is, és a lábam nem érzi, hogy ki volt csavarodva vagy 2 órán át és hogy arrébb rakták, és az idegesítő rokkantnyugdíjas nénik, csak mehetnék már haza és ki innen,
csak mehetnék már, mehetnék akár hova, csak egy kicsit, csak tudnék már menni, elég már ebből, levegőt szeretnék és napsütést, és csak ilyen egészen egyszerű dolgokra vágyom, minthogy elsétálni a Deákra, és a könyvesboltba az Andrássyn, és a villamosra, és a sarki boltba almát meg nápolyit venni reggelire és az uszodához, és hogy gonosz vigyorral azt mondhassam a szomszédasszonynak, hogy igen a szeretőmhöz megyek, vagy valami hasonlót,
jut is eszembe, ha nagy leszek és Edinburghba költözöm, jólszituált középkorú szeretőm lesz, aki majd szép bicikliket vehet nekem,lehetőleg ilyet és akkor minden jó lesz, egészen addig amíg rájövök, mi a francot csinálok én.
legyetek jók,addig is.


ps.:a képen látható nyarat most kérem azonnal, bár mondjuk ez a tavalyi, az ideit még sajnos nem volt alakalom lefotózni.


*tudom, perszehogy, hogy a szó és a gondolat nem kifejezetten ugyan az, sőt.

meg aztán elkezdtem írni a szakdolgozatom elméleti kereteit,-ja igen, azt amit már minden normális ember megírt decemberben, ha nem hamarabb- de ilyen apró konceptuális problémáim akadnak, mint mondjuk definiálni, mi az, hogy elit, mikor erről szól az egész dolgozat majd, vagy legalábbis benne van ez a szó a címében, így talán viszonylag fontosnak titulálható. a dolog amúgy már olyan szintre jutott, hogy nem csak hogy van félkész konceptció arról, hogy a szempontok hogy következnek majd egymás után, de az irodalmakból random mondatok eszembe jutnak, és akkor kellemetlen kényszert érzek, hogy éjjek kettőkor a 9865. Borgias rész közben elaludva, majd felriadva, elkezdjem keresni, hogy melyik cikkben volt ez és melyik szemponthoz kellene hozzáfűzni, nem panaszkodom tovább, legyen annyi elég, hogy még 3 hétig szinte biztosan nem tudok járni=iskolába menni, ennek ellenére kezd stresszelni a dolog, mit hazudjak.
mindegy, kárpótlásul ízléstelen zenékkel kárpótolom magam youtuberól,amiket c kategóriás klubokban hall az ember, és amiket inkább nem linkelet ide, túlságosan rontanák a jó hírem.
A Borgiasról* meg az jut eszembe, hogy ez a legújabb szórakozásom, (meg gondolom a középkorban játszódó könyvek,muhaha) eléggé szórakoztat, szekszi akcentusokra lelhet a néző időnként, bár az eye candy faktora viszonylag alacsony, ha csak nem papokra és közékorú vagy inkább idősödő férfiakra bukik az ember, mondjuk az ifjú bíboros már-már szemrevaló, csak ne lenne az az undorító világos lila holmi rajta időnként, ahh, de várjunk csak civilben meg eléggé kiábrándító, illúziórombolás ez a javából.

*amúgy esélyes, hogy ennek köszönhetően álmodtam azt, hogy egy rakás templomos lovag közt voltam(a XV. században voltak még egyáltalán templomosok?),-az egyetlen lány, de ez nem tűnt fel, amúgy- és mindannyian elkezdték megölni egymást, majd hirtelen egy tornacsarnokban lettünk, ahol Asterix és Obelix méretarányú férfiak kezdték öldökleni egymást kevés sikerrel, majd megérkezett a doktorbácsi fejű főfő akarki, és akkor ő megölte mindkettőt, úgy hogy megfogta a lábukat (wtf?), majd odajött hozzám, és kedveskésen megkérdezte, hogy van az adrikánk? ugye, hogy tudod most te következel?
aztán itt felébredtem, szóval még nem tudok beszámolni arról,hogy milyen meghalni, ha valaki ezt akarta volna kérdezni.