hát azért gondoltam elmondom,hogy a legnagyobb esemény az életemben az, hogy holnap megyünk a kórházba, és akkor majd remélhetőleg adnak egy járógipszet és mondják, hogy elkezdhetek járni, akár, vagy nem adnak járógipszet, és akkor anya vesz nekem egy bokoamerevítőt, minden jó lesz, magassarkúamitakartok, és akkor egyszer csak belátható időn belül mégis fogok tudni járni. különben nem tudom, hogy miért aggaszt ez az egész, azon túl, hogy a félév közepe van és én még nem voltam iskolában csak egyszer, mintha az egész újra játszódna az ember fejében azzal, hogy oda visszamegy, és újra a sok doktorbácsi meg az arrogáns nővérek, hogy emlékeztessék arra, hogy a lábam igen, tényleg el volt törve.

folyt. köv holnap, ahogy az már lenni szokott.