Egy kis Berlin, a legutóbbi kirándulásról ha már én és a jövendőbeli szingapúri lakótársam is elkötelezett Berlin fanok vagyunk. (és még ennek ellenére is inkább Londonba költözünk, losers much, hah.)

oda a blogger karrierem, nincs csillag ezen az új billentyűzeten.
(vannak viszont ilyenek: ∂ń©∆« )

emberek,

 akik úgy gügyögnek a blackberryjükhöz mintha ember, vagy legalábbis a pincsijük lenne.

emberek, akik úgy beszélnek az m and ms karakterekről mintha igazi emberek lennének.

Igazából nincs rendkívül kifinomult ízlésem a time lapse-eket illetően, de ez elég csinos, van hazafiasság érzetét serkentő háttérzene, tűzijáték, parlament, Duna-part, amit akartok, majd nézegetem Londonban is, amikor előtör belőlem a honvágy/lokálpatriotizmus.

cuki díj

Szóval kaptam egy cuki liebster blog awardot Ellie-től, a kérdések alant, mert tudom, mind majd meghaltok hogy még többet tudjatok rólam.


1. Ha középiskolás vagy, szeretnél továbbtanulni? Hol, mit? Ha már 'továbbtanulsz', úgy gondolod, jó döntés volt? (és ugye milyen béna ez a Neptun?:D )
hát én már nem vagyok  gimnazista, amit igazából tulajdonképpen sajnálok (főleg hogy olvasok csomó középiskolás blogot,haha), mert akkor minden olyan biztos volt, és egyszerű, de legalábbis cseppet sem komplikált a mostani helyzethez képest. ha újra kezdhetném, amúgy emberjogi ügyvéd lennék, most a helyzet azt mutatja, hogy antropológus leszek, de szeretnék még egy második mesterszakot, mint mondjuk a jumanitarian studies erasmus mundus (overachiever much), vagy szociálpolitika, vagy nem tudom, igazából még egyáltalán nem tudom.
ja és a neptun szerintem teljesen kezelhető, ahhoz képest amilyennek az ETR tűnik.

2. Ha szerveznél egy zenei fesztivált, ki az a 10 előadó, akit meghívnál (ha biztosan igent mondanak, és lehet élő vagy halott)?
johnny cash, snow patrol, pink, the antlers, hurts, the xx, the national, foster the people, the hives, és birdy vagy sarah jaffe, nem tudok dönteni

3. Kedvenc novella?
Pályi András: A kerület órái, vagy valami ilyesmi címe van, meg az Örkény Egypercesek, bár gondolom ez nem túl kreatív válasz

4. Szerinted most mi fog történni Szíriában? Mi a véleményed az ügyről?
én nem akarok igazán politizálni ezen a blogon,és hát ugye a politikához sem érzem magam hozzáértőnek akármennyit is olvasok a témában, de engem zavar, hogy Amerika a világ rendőrének képzeli magát (és az is zavar hogy Németország is valami hasonlót játszik az EU-ban, ha már)

5. Kedvenc Beatles-tag?
hogy mi?

6. Mennyi ideig tudnál élni internet nélkül?
nem tudom, a tanévben kb egy napig, mert akkor szükséges, de nyáron sokáig szerintem

7. Mi az az étel, amit képtelen vagy megenni?
babfőzelék

8. Mi a véleményed Regina Spektorról?
aquired taste, nem hiszem, hogy tipikusan populáris zene, ahogy mondjuk a Joanna Newson körüli hype-ot se értettem igazán pár éve, akkor már inkább Birdy, vagy nem tudom.

9. Kedvenc idézet?
Life is too short to be scared.

10. Kedvenc videó?
Coldplay_Paradise


Én most nem tagelek senkit, mindenki csórja el szabadon, aki olvas, és válaszoljon ezekre a kérdéskre, mert szerintem tök jók, és amúgy is. Szóval inkább idelinkelek cuki jólöltözött bloggerlányokat akiket szeretek olvasni (bocs fiúk): 
Czikcakk Panni, Fanni,(ha én fele ilyen menő lettem volna 16 évesen!) Bikira  (jó, ők ketten vannak, de Bikira Roni gigacuki (amúgy valószínűleg gáz, hogy ennyiszer használom és ilyen módon a cuki szót, bocs)

meg a külföldiek:
Triple thread, Orchid grey, Schadenfreude, Yesterday's sweetheart, Stylish wanderer, 

ahogy a dolgok vannak

Berlin

tulajdonképpen nem is tudom, hogy vannak a dolgok, de igazából ennek a blognak a 80%-a arról szól, hogy milyen összezavarodott/ nyomorult vagyok, szóval szinte meg sem vagyok lepődve magamon.

csak hát nekem most úgy érzem, annyira semmi nem biztos az életemben, hogy az félelmetes, se az egyetem, se a karrierem, várjunk csak, nem is tudom, mi leszek, se a fiú, aki tulajdonképpen mér nem is a fiúm, de minden ugyan olyan mint azelőtt,és amikor megérkeztem Londonba, ott volt az a csilió ember, meg tömeg, lökdösődnek, és senki nem figyel senkit, és hülyén vigyorognak mindenféle aranyfogú férfiak, és kilopják az ember szemét a patikában, és hülyén meztelennek érzem magam, mert nincs rajtam se csador se burka, amellett, hogy vagy egy fejjel magasabb vagyok mindenkinél, szóval egy pillanatig csak az jutott eszembe, hogy mégis mi a francot gondoltam én, hogy London, ez az a hely, ami annyira érezteti veled, hogy kicsi vagy és jelentéktelen és senkinek sem számítasz, senki nem akarja, hogy antropológus legyél, de ezeket tudtam eddig is, minek költözzek egy helyre, ami még emlékeztet is minderre, hogy jelentéktelen vagyok és nyomorult?
de aztán még arra is rájöttem, hogy most vagy soha. mert ha én most megint Budapesten ragadok, mondván, hogy én nem végeztem még ezzel az egésszel, akkor lehet hogy örökre itt ragadok, nem lesz belőlem soha antoropológia szakos, mert hogy én az ELTE-re nem jelentkezem még egyszer antropológiára az holtbiztos, és csomó minden más sem lesz belőlem, csomó minden mást sem tehetek meg, pedig én látni szerenék és hallani, és kipróbálni, és elutazni, és megírni a nevetséges 60 oldalas dolgozatot, mármint, komolyan, már a téma is megvan (persze, hogy vannak benne cigányok), és bárhogy is van, lesz, én nem akarok ott nem elmenni, vagy megtenni valamit, csak mert akkor ott kell hagynom a barátnőimet, vagy anyámat, vagy a fiút (oh wait, elméletileg nincs is fiúm), mondjuk akkor meg nem tudom, mit csodálkozom, hogy csak úgy lógok a levegőben, mint ha se itt se ott nem lennék igazán, mintha senkim nem lenne igazán.
mert például most már nem is tudom mi van a fiúval, hogy azt mondtuk egymásnak, hogy legyen vége, és ne beszéljünk pár hétig, hónapig, ehhez képest gyakorlatilag többet beszélek vele mint a barátnőimmel együttvéve, és állandóan ilyen hülye utalásokat tesz, hogy ő szívesen elköltözne velem együtt Londonba, és kb naponta ötször megkérdezi, hogy ugye akkor meglátogathat Londonban, és karácsonykor majd alszom-e náluk, és további idétlen utalások arra, hogy majd egyszer elvesz feleségül, vagy ha 40 évesen egyikünknek se lesz férje/gyereke akkor majd lehet együtt gyerekünk, de az egész olyan zavaros,  én nem várok örök hűséget, nem is tudom, tulajdonképpen de nem akarok semmit ami túl tárgyilagos vagyok túl csöpögős, semmi vallomást, arról hogy milyen fontos vagyok, meg nem tudom miket szoktak a többi lányok akiket ismerek és ténylegesen vannak fiúkkal nem csak ilyen kecske is jól lakik, káposzta is megmarad módon mint én  , csak hát az a benyomásom, hogy ez így nem túl praktikus, mert az egyikünknek biztos hogy fontosabb lesz mint a másiknak, biztos hogy az egyikünk fog randizni valakivel a másik meg nem, és egész biztos, hogy én fogok pofára esni a végén, vagy nem tudom, de jól nem hiszem hogy ez végződhet.
(meg még titkon azt is gondolom, hogy ennél lehet jobb is.)

kicsit röhögve gondolok vissza azokra az időkre, amikor hetedikben vagy nyolcadikban azt gondoltuk a fekete fehérneműről, hogy az erkölcstelen.
vagy hogy az az erkölcstelenség maga.

Brrlin

Altes Museum

Berliner Dom

random utca az Unter den Linden mellett

Brandenburgi kapu

Potsdamer platz, Deutsche bahn székház

Na jó, hát tulajdonképpen azt hiszem, Berlin a kedvenc helyem, és annyira csodálatos volt másodszorra és megnyugtató, hogy tudom, hol a metró, és mit mondanak be a hangosbemondóban, és ahogy megérkeztem vettem magamnak kuszkusz salátát, elmentem a Potsdamer Platzra, és örültem a fejemnek (meg a szexi francia fiúnak aki a szobatársam volt a hostelben, és néha félmeztelen mászkált)

pedig most nem is akartam macskát posztolni

de ez legalább nem kikötözött, hanem olvas (=intellektuális,értitek)

Most igazából eredetileg képeket akartam rakni Poznanról meg Berlinről, de ezt most nem tudom, mert véletlen formattáltam a memóriakártyám, szóval most a 16gb-os kártya azt mondja hogy tele van, pedig egy darab kép nincs rajta, és igazából én most csak a Balatonra akarok  menni.

Meg rájöttem arra is, hogy én tulajdonképpen akarok egy repülős tetoválást, amin most meg vagyok lepődve, mert idáig kifejezetten nem akartam, mert biztos hogy valami ilyennel kötnék ki, mármint ez gyönyörű, de magamon igazán túl soknak érezném. Vagy kettőt pislognék, és az egész karomat kalocsai minta borítaná, magamat ismerve. És különben is, a tetoválást, meg a piercingeket (meg a szegecses cuccokat, haha) mindig úgy gondoltam, hogy csak a menő emberek hordják, hordhatják, és én mindennek tartom magam, csak szexinek vagy menőnek nem. (amúgy az előbbinek még mindig keresem a titkát, ha tudja valaki, szóljon! (mármint tudom, piros rúzs, de nekem a lilás/ciklámenes színek jobban tetszenek magamon)  

De nem is ezt akartam mondani, hanem hogy London. I'm becoming a Londoner!! 

És az unokatestvérem már egy fuckbuddy-t is szerzett nekem.

Arról van szó, hogy Schönefeldre 15.59-kor érkeztem meg, a repülő meg 16.15-kor indult, már majdnem telefonáltam anyámnak, hogy sajnos vennem kell egy másik jegyet, mert most én mégis mit csinálok itt Berlin közepén, de aztán valami csoda történt (megkértem mindenkit, hogy engedjen maga elé) és akkor 5 perc alatt átfutottam az egész ellenőrzésen és még az utolsó hívás előtt (!!) odaértem, és szexi ausztrál fiúk mellett ültem a repülőn, akikről azt hittem, hogy svájciul beszélnek, olyan érthetetlen volt amit beszélnek de aztán kiderült, hogy angol. Jaj gyerekek, ez a London Southend reptér ez valami csodálatos. Vagyis felette, a levegőben csodálatos, főleg délután 5-6 körül, amikor arany fények vannak, és ott lenn meg a nagy kékség meg a British Isles. Aztán a vonaton találtam egy jointot, de én az antimenő inkább odaadtam az unokatestvéremnek, kezdjen vele ő valamit.
Igazából arra jutottam, hogy az Oxford street a legidegesítőbb hely egész Londonban, mellettem egy amerikai turista felkiáltott, hogy Oh man, this is Arabland! ami még csak nem is egy akkora költői túlzás, de nem ez a zavaró, hanem, hogy mindenki úgy mászkál ott mintha más emberek nem lennének körülötte, meg tele van turistahalász biciklisriksákkal, amiktől furán nosztalgikus érzésem lesz állandóan. És mindig azon kellett gondolkodnom, hogy vajon mi van a nénik csadorja alatt, úgy értem, erre nem valami perverz módon vagyok kíváncsi, csak hát a Selfridges tele volt muszlim nénikkel, főleg a Topshop szekció, és azt mondják, hogy ők mindig nagyon trendik, szóval na. Egyébként antropológia lesz a szakom, és már most azon gondolkodom, hogy valami jó kutatást kellene csinálnom ebben a témában.

no, egyébként számomra Londonban a big revelation az volt, hogy igazából ez a leves. meg tészta. meg mit tudom én mik igazából csalások, vagyis én nem is hiszem el, hogy ezek a magyar fiúk fedezték fel, mert Londonban vannak pontosan ugyan ilyen koncepciójú helyek, kivéve, hogy az a neve, hogy EAT., de ugyan úgy szinte csak levest árulnak.
tudom, tudom, nincs új a nap alatt, de azért csalódott vagyok, mert mindig is azt gondoltam, hogy ez milyen király dolog, és akkor tessék.

the awkward moment you realize,

hogy még tulajdonképpen csokira is allergiás vagyok, mert hogy tej meg mogyoró.

egész Budapest egy nagy pékség.

jó jó, befejeztem

de azért szerintem a macskaáradatban ez a csúcspont.

bajban ismerszik meg az olvasó

avagy tényleg rossz dolgoknak kell történnie dolgokról kell blogolnom, ahhoz, hogy kétszer annyi olvasóm legyen, mint általában.

ej ej ej.

napi cuki

még több macskapornó

nos, ma nekem ez tényleg a napom legjobb része.

meg ha ez még nem lenne elég, állandóan a post break up sex megy a fejemben, teljesen akaratlanul.

tegnap meg az egyik barátnőm azt mondja nekem, hogy Angliában úgyis rondák és kövérek a nők, te meg olyan fehér vagy, gyorsan beilleszkedsz és találsz egy másik fiút.


hátbazdmármeg

no, hát én a tegnapi csillaghullást jól szentjánosbogár rajzásnak  hittem, még jó hogy az egyik szülőm biológiatanár.

szánalmas vagyok, és önmagam ismételem de igazából rájöttem, hogy már nem is az bánt a legjobban, hogy vége a fiúval, hanem hogy ő már túllépett, én meg nem. túllépett bazmeg, de úgy hogy ő már kapcsolatban van,* én meg még szinte a lehetőségeimet se kezdtem el mérlegelni, 5 nap után.

a férfiak lehet hogy tényleg a Marsról jöttek, vagy én nem tudom mi van, hogy még egy teológus is ennyire megéri a pénzét.
és remélem csak azért vagyok szomorú mert este van és fáradt vagyok. (persze, hogy nem)




*és hát nehezemre esett nem odaírni facebookon, hogy világ proletárjai egyesüljetek