mások örülnek ha kapnak egy lehetőséget,én meg rettegek a tudattól, hogy csak egy lehetőségem van.
szép mondhatom.

hellorussia.

can i have the sun&sundresses&sandals back puhhlease? enuf of cold!
thankyou.

I'm not dead,just shipped myself off to the middle effing nowhere for the past month,and also to Voonezh.
More tomorrow,when I manage to pull myself together a little.




A szigorított orosz biztonsági intézkedésekről meg csak annyit hogy a félig tdtomon kivül ugyan de valahogy mégis bevittem egy másfél literes vizet.
(kacaj)

nem kérem,bennem túl erős a tettvágy ahhoz hogy csak úgy megdögöljek ebben a minutában holnap megyek Moszkvába vagy mi!

miután ma anyám botmixerrel állította elő a reszelt sajtot, a főzéstudományom hiányára senkinek sem lehet egy szava sem,arról nem is beszélve hogy most diagnosztizáltam magam hastífusszal.



nem akkora mázlim még nekem sincs, hogy beoltassam magam tifusz ellen és elkapjam a hastifuszt.

hát elmondanám, hogy faszbuk nélkül kicsit sem kevesebb az életem.

most odabiggyesztenlk legszívesebben egy csúnya szót a következő mondat első szava elé,dehát nem akarok istenkáromló lenni, vagy nem is istenkáromló lenni,de igazából annak érezném ha megtenném,de mindegy. nem ezt a szót nem a gabonapelyhes doboz hátuljáról vettem, és nem is a blikk címlapjáról,és tudom,hogy nem pont ide illik, de eszembe jutott és akkor már miért ne írjam le? végülis, azt írok, amit akarok. különben meg milyen nevetséges már, hogy még itt is kényszert érzek arra, hogy magyarázatot adjak magamra, és bocsánatot kérjek azért aki vagyok. az egy dolog hogy közel sem vagyok jó tökéletes végképp nem, de hogy még bocsánatatot is kérjek, rádásul magamért?
egyébként hab a tortán, hogy anyám laptopjáról írom ezt...
és egyébként eredetileg azt akartam mondani, hogy a családi élet legeslegeslegnagyobb szépsége értelemszerűen az,amikor olvasok,háttal ülve az ajtónak, nem hallok semmit anya/apa a hátam mögé lopózik csak h ogy halálra rémítsen azzal, hogy "gyengéden" megérinti a hátam, csak hogy ne rémítsen halálra amivel persze halálra is rémít.
ó hát.
ami a mai napot illeti, úgy döntöttem, hogy ha már so sociology, látnom kell azt a filmet, amiben a főhősnő azt mondja a főhősnek, hogy nem randizom szociológia szakosokkal.
hhha.
és olvasnom kell azt a könyveet amit egy szociológia szakos írt.
kicsit sem értem, hogy ha már kényszert érzek az önkifejezésre, miért kell azzal áltatnom magam, hogy majd pont itt fog menni...
lulllz@myself.

anyám szerint elzának kellett volna lennem.

eső göndörítő eső

nem gondolok rád,és akkor te majd gondolsz rám ugye?


csak mert én képes vagyok önálló értelmetlen gondolatokra.

nem tudok belenyugodni a ténybe,hogy pont anyámnak és apámnak nem tudok megfelelni.
holnap viszont végre kapok oltást.

Úgy érzem ez a blog egészen hiábavaló kezd lenni.. mármint...szeretem írni,szó se róla, az meg már nem is zavar, hoyg jóformán senki nem olvassa, én meg olvasok, túl sokat,dehát ez már csak így szokott lenni.
Szóval úgy érzem, nem tudom elmondani amit szeretnék elmondani,vagy ha el is modnom, nem azt mondom,amit igazán szeretnék, mert túlságosan keserű lenne,/személyes és ez mégiscsakegyblog. Annak ellenére, hogy a blog alapvetően egy napló, és az őszinteség a lényeg,nem? Nyilván tudatában vagyok annak, hogy mindenki cenzúrázza magát, én is cenzúrázom magam, sokszor(mindig) túlságosan is. Csakhogy ti többiek tudjátok ezt kezelni,én meg, a jelek szerint nem.
És nem mondom el az olyan lényegtelen dolgokat amik nekem teljesen nagyon nagyon fontosak, mint a virágos kardigán, a hasznát könyvesbolt a Deáknál, meg az antikvár, meg a találkozás a kálvinon, és az unokatestvér,akivel hihetetlenül,nevetségesen különbözőek vagyunk, és egyre nehezebben beszélek neki a személyes dolgaimról, de ammikro megteszem soha nem bánom meg, és hogy mennyire nagyon nagyon hiányzik, és mennyire szeretnék a nyakába borulni, és azt mondani neki,hogy ne menj már Londonba, nem ér annyit a R. .
Engem egyébként soha nem pont olyannak hisznek az emberek amilyen tényleg vagyok. Nem is tudom pontosan,hogy milyen vagyok. És valljuk be őszintén, úgyis midnenki olyannak lát amilyennek akar. Meg amiylen ő maga. Biztos unalmasnak gondolnak, meg könnyen befolyásolhatónak, zavaróan pesszimistának, a gimnáziumi osztálytársaim meg még gazdagnak is,[még jó hogy tudták(vagy nem) hogy az anyám tanár, és a szandálom is turkálóban vettem] mi nem éppen igaz,de úgysem szerettem őket különösebben, ők se engem némelyük meg már annyit sem vág oda nekem hogy heló.
(miért bosszant ez a köcsög facebbok jelszó annyira?)
Annyira megszerettem Budát. Főleg az illatát. Esküszöm szép lett tőle a vizsgaidőszak. Szeretem,hogy minden egyes ház olyan hogy 5 percig csak nézném. Le fogom őket fényképezni, ha megvettem a Dohány utcai régiségestől a fényképezőgépet, és kiteszem a képeket a falra.
Még a faszbuk is tudja kit szeretek ez mennyire gáz.

a facebook jelszavam elfelejtettem,annalight meg meghívós lett milyen dolog ez már?

ha öreg leszek,akkor a Tarcali utca és a Diószegi út sarkán fogok lakni abban a házban, ami úgy néz ki mintha egy Jane Austen regényből lépett volna ki, lesznek kutyáim meg egy nagy macskám. amikor még kevéssé leszek öreg akkor a Bajza utcai óvodába fognak járni a gyerekeim, mert az egy ritka kedves hely, bár most még keserédes emlékeim fűződnek ahhoz az utcához/környékhez,de egyszer úgyis elmúlnak vagy túllépek rajtuk.. most amikor még egyáltalán nem vagyok öreg, azon gondolkodom, miért zöld a lámpa fénye, hogy is van az életem tovább, és hogy annak ellenére, hogy már vagy 3éve tudom,hogy is van az életem tovább mit variálok én itt feleslegesen. vagy miért hasonlítom magam olyan emberekhez akikhez nyilvánvalóan nem vagyok hasonlítható. persze,ha nem ezt csinálnám,és a fejemen nem egy félig göndör félig kócos csomó lenne haj helyett, és nem csak az idős nénik kedvelnének, nem is én lennék.

hol vagy, nyár?

én belefáradtam ebbe már. nyarat akarok. holnap meg is kapom,este hatkor,csak kérdés hogy. szeretnék fülig érő vigyorral kijönni arról a köcsög vizsgáról,szeretnék egy nyomorék kettest és nem gondolni rá soha soha soha többet.
napfényt szeretnék,Balatont, fürdőruhát, szeplőket,meg fagyit. szeretnék addig olvasni amíg el nem kezd fájni a szemem, egészen Fonyódig biciklizni(lehetőleg bvel),rétest enni,találkozni a Krisztával, meg Elmirával Moszkvában bár ez sikerülni fog,tudom hogy igen, és napokon át csak beszélünk majd és süttetjük a hasunkat.
mindig elhatározom, hogy az apró sikertelenségeim nem fognak csüggeszteni, ehhez képest annyira elrontják azt a cseppnyi kis önbecsülésemet, hihetetlen.

egyébként ha már a nyárnál tartunk,nekem már lehámlott a vállam.

a nyár létezéséről egyébként múlt pénteken sikerült igazából értesülnöm,amikor lett egy fehér csík a mellkasomon, pontosabban úgy leégtem mint a rák.
ami pedig a szociálisságomat illeti,a legjobb barátnőm leánybúcsút szervez a csoporttársának, én meg eljutottam addig, hogy majd valamikor találkozni kell nyáron,sőt esetleg biciklizhetnénk is.
lullz@myself.

elég nyilvánvalóan rossz ember vagyok. vagy ha nem is rossz, jó határozottan nem.
mármint... most komolyan.
nevetségesen lusta vagyok, halogató,hanyag, nem tudom még mindig, ill. úgy 2 éve,hogy hiszek-e Istenben vagy nem, számító vagyok,irigy, haszonleső, önző, olyan fiúért rajongok titkon,aki nyilvánvalóan rám sem fog nézni soha,a barátnőimet rendszeresen elfelejtem felhívni, megsértem őket minden adandó alkalommal, és még sorolhatnám.
szóval ezt mind megérdemlem.
anyám állandóan azzal traktál,hogy úgyis van pótvizsga,de nem fogok június végéig vizsgázni,nem.
és már arra se akarok/tudok gondolni, hogy lehetne sokkal rosszabb is, mert nyilván ez igaz,de ez már pont elég rossz.


különben miért van az,hogy az emberek szeretethiányról meg hasonlókról panaszkodnak, aztán meg ha szeretsz/kedvelsz valakit akit a "normálisok" nem,akkor már bűntudatot kell érezned,vagy bármi ahhoz hasonlót?
mármint én nem tudok racionális érvet felhozni arra hogy kit "érdemes" és kit nem érdemes szeretni...

most "random" jókedvemm van,bár értelemszerűen nem a legközelebbi vizsgámon felvetendő kérdéseknek köszönhetően... és hiányzik a nagymama hűvös nagynagynagy Kelemen utcai lakása,és a hátsó lépcsőház.

ezt az upla.fr-en lehet beszerezni,és életem első keresetéből ezt veszem meg.

én is ilyet szeretnék.