elég nyilvánvalóan rossz ember vagyok. vagy ha nem is rossz, jó határozottan nem.
mármint... most komolyan.
nevetségesen lusta vagyok, halogató,hanyag, nem tudom még mindig, ill. úgy 2 éve,hogy hiszek-e Istenben vagy nem, számító vagyok,irigy, haszonleső, önző, olyan fiúért rajongok titkon,aki nyilvánvalóan rám sem fog nézni soha,a barátnőimet rendszeresen elfelejtem felhívni, megsértem őket minden adandó alkalommal, és még sorolhatnám.
szóval ezt mind megérdemlem.
anyám állandóan azzal traktál,hogy úgyis van pótvizsga,de nem fogok június végéig vizsgázni,nem.
és már arra se akarok/tudok gondolni, hogy lehetne sokkal rosszabb is, mert nyilván ez igaz,de ez már pont elég rossz.


különben miért van az,hogy az emberek szeretethiányról meg hasonlókról panaszkodnak, aztán meg ha szeretsz/kedvelsz valakit akit a "normálisok" nem,akkor már bűntudatot kell érezned,vagy bármi ahhoz hasonlót?
mármint én nem tudok racionális érvet felhozni arra hogy kit "érdemes" és kit nem érdemes szeretni...