a Hauptbahnhof tegnap

vasárnap gyönyörűen sütött a nap, és a parkban olvasgattam 3 millió berlini polgárral egyetemben, amikor felhívott a szép Martin, hogy akarok-e vele bort inni, én meg persze mindig akarok bort inni, olyan szép ez a fiú, hogy esküszöm, nem tudok ezzel betelni. meg azon se, hogy tele van a lakása mindenféle különleges dolgokkal, mint hogy kenyérszelő gép, meztelen nős színezőkönyv(!!) mindenféle zenével kapcsolatos kütyü meg indiai szuvenír, és van egy gigantikus csupor is, ami tele van egy csomó fecnivel. és akkor elmesélte, hogy amikor valami jó történik vele, akkor felírja egy fecnire, és beledobja a csuporba. ezen egyébként teljesen meghatódtam, hogy vannak fiúk akik ilyeneket csinálnak. (meg ott van a polcán az Apró dolgok istene is)

valahogy olyen csodálatosan hangulatos pillanat volt, ahogy ott ültünk a kocsmában, jazz zene szólt, és valami túl savanyú fröccsöt ittunk, meg hülyeségekről beszélgettünk.
szerintem úgy is mindketten tudjuk, hogy teljesen plátói és céltalan az egész, de több ilyen pillanatot szeretnék kedves fiúkkal.