A temetés persze nagyon rossz volt, ezen nincs mit mesélni.
Na jó, talán azt, hogy lett volna egy olyan rész, amikor anya, a nagynéném, az unokatestvéreim meg én mindannyian dobunk egy szál virágot a sírba, de túl_kicsi_volt a gödör és olyan nagyon nehezemre esett nem hangosan felröhögni.

Aztán meg, hogy olyan morbid is ez az egész. Mármint nem csak az, hogy az embernek magának kell megírnia a gyászközleményt, aztán meg egy litániát az elhunytról, amit a lelkésznek ad, hogy tudja miről kiről beszéljen, aztán jól sír még egy sort mindenki  az ember a temetés előtt/közben/után és akkor mintha az egészet elvágták volna. Komolyan, odacsődültek a vénasszonyok a nappalinkba (persze főleg rokonok, akiket alig ismerek), és elkezdte pörkölttel tömni a fejét, aztán süteménnyel majd pogácsával, és amikor végképp túl sok volt, kávéval vagy borral. Szerintem esett vagy 5 szó a nagyanyámról, a legjobb barátnője csak a lányáról* szeret beszélni a többiek meg az abasári nyarakról anekdotáltak egész végig.

Persze ha én meghalnék, és valahogy mégis megtudnám, hogy a családtagjaim napestig csak sírnak ezen, akkor egészen lelkifurdalásom lenne, biztos, hogy nem akarnám, ezért gondolom, hogy a nagymamám sem akarta volna, de mégis mekkora képmutatás ez?! Az egész élet olyan képmutatásnak tűnik, hogyaszongya, épp meghalt a nagymamám, én meg randizgatok, épp meghalt a nagymamám én meg a turkálóban töltök egy órát, épp meghalt a nagymamám, nekem meg van képem sütit enni, épp meghalt a nagymamám, nekem van képem moziba menni, de ez nem járja!!
Előbb-utóbb mindennek tovább kell mennie, előbb utóbb majdnem mindennek úgy kell lennie, mint azelőtt, egyszer csak lelkifurdalás nélkül kell veszekednünk a hagyatékon el kell, hogy fogadjuk, csak hát ne felejteném el állandóan, hogy a mama meghalt,
csak ne akarnék terítéket rakni az asztalra, és megkérdezni hogy kell csinálni a paradicsomos krumplit, és elmesélni ahogy bicikliztem a Gutemberg utcában, és a csipkés ruhát amit a TImi esküvőjére vettem, csak ne akarnám megvenni ezt a könyvet neki, és megkérdezni melyik kocsiba fog ülni, nem felejtettük ott a temetőben..?





*de ezt már úgy is megszoktuk, és úgy sincs viccesebb információ, mint hogy a K.-nak még a bugyiját is vasalja az anyja**,
**pedig amúgy, ill. a nagyanyám szerint kb én többet tudok a zsidó hagyományokról mint azok ketten