foodgram

(jaj meg a csicseriborsó saláta a sarokban!)

annyi időt töltök az internet előtt (lakáskereséssel), hogy ma akartam inni egy zöld teát itt a hostelben, erre beírtam a gugliba, hogy 'green tea'.

ó hát, remélem, nektek jobb napjaitok vannak.

na, tessék, ez a kedvenc helyem eddig Londonban, plusz az Old street megálló tisztára Berlinre emlékeztet.

(ez egy kávézó, persze)

felfedeztem, hogy van instagram for blackberry, reszkessetek! (képáradat:D)

you've got a sliver spoon in your mouth

na tessék, végre vannak igazi problémáim is amikről blogolhatok végre a shiny laptopomról mint hogy nincs pénzem előre 6 vagy 12 havi lakbért kifizetni, így jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a következő 3 éjjel van hol laknom, utána még nem tudom, aminek köszönhetően nincs bankszámlám sem, amihez ugye kell lakcím, így még a tandíjam sincs kifizetve rendesen,  továbbá telefonom sincs, mert ugye ahhoz is kell bankszámla, meg ellenőrzik is a számlatörténetet (nem tudom, miért érzem úgy, hogy az már az én privát szférám), és így hogy nincs telefonom, ugye hogy hívogassak ügynökségeket, akik nem akarnak visszahívni, mert külföldi a számom.

továbbá tegnap elmentem megnézni egy kifejezetten szép házat, van benne mosogatógép meg gardrób meg hogy a szobából nyílik a füdő és minden olyan kellemesen pasztell színű, pont nekem való, erre a lány akivel mentünk együtt megnézni részegen jött, komolyan mondom, minimum az elég spicces jelzővel illetem, úgyhogy ma felhívott a néni, hogy ó jaj a kislány talán inkább ne jöjjön, (aki amúgy 25, és modellkedik az asosnak, és az anyja 90 filmben szerepel imdb-n, you've got a silverspoon in your mouth, darling) azt hittem ott süllyedek el szégyenemben a starbucks padlójába (ott kell csöveznünk, mert ott van wifi), és azért kell ilyen "puttó" helyen laknia, mert mindkét szülője kidobta, és nincs hol laknia, meg pénze sincs igazán, és nem is tudom, hogy most sajnáljam-e vagy igazából kínosan gonosz vagyok, amiért ilyen irónikus vagyok, mert a szüleim igazán mindent a seggem alá tesznek.

no, ezt majd eldöntjük holnap, aludjatok jót, én úgyse fogok.

amúgy London ide vagy oda, azért eléggé bánt, hogy a legjobb barátnőm túl elfoglalt volt ahhoz is, hogy elköszönjön.
meg hogy az exfiúm problémái még ide is elérnek hozzám (facebookon keresztül persze), miközben arról panaszkodik, hogy én miért nem mondok el semmit, haha, persze.

I'm a Londoner now!

That's all.

chronic bitchface

ezzel kívánok jóíccakát mindenkinek. 

most csak ilyen hülyeségen gondolkodom, hogy azokban az országokban ahol csadort vagy burkát kell hordani, ott a férfiak nem is látják a feleségük fejét mielőtt megházasodnak? vagy ezt hogy lehet csinálni?

Lakásokat nézek Londonban, ahol lakhatnék, és ilyenek jönnek szembe állandóan, én meg akkor ne kapjak gutaütést (ez 4 különböző lakás persze):

hashtag: hajléktalanfogokmaradni.

you've cat to be kitten me

ez azt hiszem, versenybe száll a cicás ritikülökkel amiket cicza posztolt néhány napja.

Most már aztán igazán mindenki örül, merthogy bementem az ELTE-re pénteken, ahol kiderült, hogy ha igazolom hogy én most külföldre megyek tanulni és ezért halasztok egy évet, akkor lehetséges anélkül, hogy újra kelljen felvételiznem. Ami ugye, nagyon jó, apuka ezt akarta ugyanis nagyon, hogy a kicsi lánya oda járjon (anyuka meg azt akarta, hogy a kicsi lánya lehetőleg ne költözzön már Budapestnél messzebb, vagy legalábbis maradjon a szárazföldön, ez is bejön perszehogy, csak majd jövőre.)
De azért nem tagadom, megnyugtató tudni, hogy ha katasztrófa van, mehetek tanulni jövőre az ELTE-re, ó csodás élet. (a megalomán overachiever énem meg most már azon gondolkodik, hogy jelentkezem nemzetközi tanulmányokra is, mert ott van olyan szakirány, hogy emberi jogok, ami engem kifejezetten érdekel)

Továbbá a dolog ami most még van az a fogorvos, amit úgy emlékszem, hogy ugyan egyszer már megírtam, de nem biztos, lehet, hogy csak nem publikáltam, mindegy, mindenesetre a múlt héten elmentem a múlt héten a fogorvoshoz, aki jól betömte egy, vagy két, ezt már soha nem fogom megtudni, fogamat 30 ezerért, de azóta fáj egy harmadik, azt viszont nem sikerült megmondania, hogy miért mikor visszamentem, mert már nem volt ott az aszisztensnő (wtf?), úgyhogy kedden már annyira frusztrált voltam, hogy elmentem Bp-en egy másik fogászhoz, amiről kiderült, hogy egy komplett magán fogklinika, viszont nevetségesen kellemetlen diszkózene szól mindenhol, meg neonfény mikor kinn hétágra süt a nap, de még ezen is hajlandó lettem volna túltenni magam, ha akkor nem jön a fogorvos, aki egy 200 kilós szőrös állat (ez se lenne baj), akinek a fél mellkasszőre kilóg az ingéből, ami szerintem csak mérsékelten esztétikus és még kevéssé higiénikus, és még jobban ijesztő, amikor hülyén hátrahajtják a fogorvosi szék háttámláját, és fölém magasodik ez a szőrös állat, és akkor aszongyahogy mi a panasz, majd elkezd kellemetlenül kotorni (szó szerint) a számban azzal a szúrós szerszámmal amit a fogorvosok mindig használnak, majd többféleképpen is diagnosztizál 5 percen belül, és (szerinem, bár mint tudjuk nem vagyok fogász) egymástól független dolgokkal, szóval aki tud jó fogászt Budán vagy Pesten, ne habozzon, kommenteljen! :D
(No, még ne aggódjatok, holnap meg holnap után is megyek másik kettőhöz)

Jobb napokon szomorú arccal mászkálok Budapesten én Szegeden felváltva, és máris hiányzik pedig még el sem mentem,  és máris kárpótolom magam, és jó dolgokat csinálok, minthogy sétálok sokat, és elmegyek moziba, elmegyek a Művészbe, mert az az egyik kedvenc mozim, és a fiúval is sokat mentünk oda, meg másokkal is mentem oda, szóval ez főleg csupa jó emlék. Megyek még a kedvenc könyvesboltomba is (a Párizsi nagyáruház persze), meg vásárolok szükségtelen dolgokat,  találkozom  a barátnőimmel, és most jó hogy van rendesen szociális életem minden nap, ami nagyon jó, egy kicsit sajnálom is, hogy menni kell, illetve, hogy megyek, mert ha nem mennék, akkor úgyis kifejezetten csalódott lennék, és ha rossz lesz, akkor rossz lesz, majd olvasok sokat, meg hát ugye Londonban!!!44 fogok lakni akkor majd csak történik valami.

shit's happening for real

Megvan a jegyem Londonba, jesszusom, tényleg megyek!

a szüleim annyira cukin manipulatívak, hogy még azt is felajánlották, hogy vesznek nekem egy KTM biciklit csak maradjak itthon.
(az ajánlat meg nyilván spot on, mert nagyon nagyon rég szeretnék egy olyat, és nem is tudom, lesz-e valaha, annyiba kerül..)

mondjuk igazából szerintem egy omafietset akarok illik hozzám jobban

Egy kis Berlin, a legutóbbi kirándulásról ha már én és a jövendőbeli szingapúri lakótársam is elkötelezett Berlin fanok vagyunk. (és még ennek ellenére is inkább Londonba költözünk, losers much, hah.)

oda a blogger karrierem, nincs csillag ezen az új billentyűzeten.
(vannak viszont ilyenek: ∂ń©∆« )

emberek,

 akik úgy gügyögnek a blackberryjükhöz mintha ember, vagy legalábbis a pincsijük lenne.

emberek, akik úgy beszélnek az m and ms karakterekről mintha igazi emberek lennének.

Igazából nincs rendkívül kifinomult ízlésem a time lapse-eket illetően, de ez elég csinos, van hazafiasság érzetét serkentő háttérzene, tűzijáték, parlament, Duna-part, amit akartok, majd nézegetem Londonban is, amikor előtör belőlem a honvágy/lokálpatriotizmus.

cuki díj

Szóval kaptam egy cuki liebster blog awardot Ellie-től, a kérdések alant, mert tudom, mind majd meghaltok hogy még többet tudjatok rólam.


1. Ha középiskolás vagy, szeretnél továbbtanulni? Hol, mit? Ha már 'továbbtanulsz', úgy gondolod, jó döntés volt? (és ugye milyen béna ez a Neptun?:D )
hát én már nem vagyok  gimnazista, amit igazából tulajdonképpen sajnálok (főleg hogy olvasok csomó középiskolás blogot,haha), mert akkor minden olyan biztos volt, és egyszerű, de legalábbis cseppet sem komplikált a mostani helyzethez képest. ha újra kezdhetném, amúgy emberjogi ügyvéd lennék, most a helyzet azt mutatja, hogy antropológus leszek, de szeretnék még egy második mesterszakot, mint mondjuk a jumanitarian studies erasmus mundus (overachiever much), vagy szociálpolitika, vagy nem tudom, igazából még egyáltalán nem tudom.
ja és a neptun szerintem teljesen kezelhető, ahhoz képest amilyennek az ETR tűnik.

2. Ha szerveznél egy zenei fesztivált, ki az a 10 előadó, akit meghívnál (ha biztosan igent mondanak, és lehet élő vagy halott)?
johnny cash, snow patrol, pink, the antlers, hurts, the xx, the national, foster the people, the hives, és birdy vagy sarah jaffe, nem tudok dönteni

3. Kedvenc novella?
Pályi András: A kerület órái, vagy valami ilyesmi címe van, meg az Örkény Egypercesek, bár gondolom ez nem túl kreatív válasz

4. Szerinted most mi fog történni Szíriában? Mi a véleményed az ügyről?
én nem akarok igazán politizálni ezen a blogon,és hát ugye a politikához sem érzem magam hozzáértőnek akármennyit is olvasok a témában, de engem zavar, hogy Amerika a világ rendőrének képzeli magát (és az is zavar hogy Németország is valami hasonlót játszik az EU-ban, ha már)

5. Kedvenc Beatles-tag?
hogy mi?

6. Mennyi ideig tudnál élni internet nélkül?
nem tudom, a tanévben kb egy napig, mert akkor szükséges, de nyáron sokáig szerintem

7. Mi az az étel, amit képtelen vagy megenni?
babfőzelék

8. Mi a véleményed Regina Spektorról?
aquired taste, nem hiszem, hogy tipikusan populáris zene, ahogy mondjuk a Joanna Newson körüli hype-ot se értettem igazán pár éve, akkor már inkább Birdy, vagy nem tudom.

9. Kedvenc idézet?
Life is too short to be scared.

10. Kedvenc videó?
Coldplay_Paradise


Én most nem tagelek senkit, mindenki csórja el szabadon, aki olvas, és válaszoljon ezekre a kérdéskre, mert szerintem tök jók, és amúgy is. Szóval inkább idelinkelek cuki jólöltözött bloggerlányokat akiket szeretek olvasni (bocs fiúk): 
Czikcakk Panni, Fanni,(ha én fele ilyen menő lettem volna 16 évesen!) Bikira  (jó, ők ketten vannak, de Bikira Roni gigacuki (amúgy valószínűleg gáz, hogy ennyiszer használom és ilyen módon a cuki szót, bocs)

meg a külföldiek:
Triple thread, Orchid grey, Schadenfreude, Yesterday's sweetheart, Stylish wanderer, 

ahogy a dolgok vannak

Berlin

tulajdonképpen nem is tudom, hogy vannak a dolgok, de igazából ennek a blognak a 80%-a arról szól, hogy milyen összezavarodott/ nyomorult vagyok, szóval szinte meg sem vagyok lepődve magamon.

csak hát nekem most úgy érzem, annyira semmi nem biztos az életemben, hogy az félelmetes, se az egyetem, se a karrierem, várjunk csak, nem is tudom, mi leszek, se a fiú, aki tulajdonképpen mér nem is a fiúm, de minden ugyan olyan mint azelőtt,és amikor megérkeztem Londonba, ott volt az a csilió ember, meg tömeg, lökdösődnek, és senki nem figyel senkit, és hülyén vigyorognak mindenféle aranyfogú férfiak, és kilopják az ember szemét a patikában, és hülyén meztelennek érzem magam, mert nincs rajtam se csador se burka, amellett, hogy vagy egy fejjel magasabb vagyok mindenkinél, szóval egy pillanatig csak az jutott eszembe, hogy mégis mi a francot gondoltam én, hogy London, ez az a hely, ami annyira érezteti veled, hogy kicsi vagy és jelentéktelen és senkinek sem számítasz, senki nem akarja, hogy antropológus legyél, de ezeket tudtam eddig is, minek költözzek egy helyre, ami még emlékeztet is minderre, hogy jelentéktelen vagyok és nyomorult?
de aztán még arra is rájöttem, hogy most vagy soha. mert ha én most megint Budapesten ragadok, mondván, hogy én nem végeztem még ezzel az egésszel, akkor lehet hogy örökre itt ragadok, nem lesz belőlem soha antoropológia szakos, mert hogy én az ELTE-re nem jelentkezem még egyszer antropológiára az holtbiztos, és csomó minden más sem lesz belőlem, csomó minden mást sem tehetek meg, pedig én látni szerenék és hallani, és kipróbálni, és elutazni, és megírni a nevetséges 60 oldalas dolgozatot, mármint, komolyan, már a téma is megvan (persze, hogy vannak benne cigányok), és bárhogy is van, lesz, én nem akarok ott nem elmenni, vagy megtenni valamit, csak mert akkor ott kell hagynom a barátnőimet, vagy anyámat, vagy a fiút (oh wait, elméletileg nincs is fiúm), mondjuk akkor meg nem tudom, mit csodálkozom, hogy csak úgy lógok a levegőben, mint ha se itt se ott nem lennék igazán, mintha senkim nem lenne igazán.
mert például most már nem is tudom mi van a fiúval, hogy azt mondtuk egymásnak, hogy legyen vége, és ne beszéljünk pár hétig, hónapig, ehhez képest gyakorlatilag többet beszélek vele mint a barátnőimmel együttvéve, és állandóan ilyen hülye utalásokat tesz, hogy ő szívesen elköltözne velem együtt Londonba, és kb naponta ötször megkérdezi, hogy ugye akkor meglátogathat Londonban, és karácsonykor majd alszom-e náluk, és további idétlen utalások arra, hogy majd egyszer elvesz feleségül, vagy ha 40 évesen egyikünknek se lesz férje/gyereke akkor majd lehet együtt gyerekünk, de az egész olyan zavaros,  én nem várok örök hűséget, nem is tudom, tulajdonképpen de nem akarok semmit ami túl tárgyilagos vagyok túl csöpögős, semmi vallomást, arról hogy milyen fontos vagyok, meg nem tudom miket szoktak a többi lányok akiket ismerek és ténylegesen vannak fiúkkal nem csak ilyen kecske is jól lakik, káposzta is megmarad módon mint én  , csak hát az a benyomásom, hogy ez így nem túl praktikus, mert az egyikünknek biztos hogy fontosabb lesz mint a másiknak, biztos hogy az egyikünk fog randizni valakivel a másik meg nem, és egész biztos, hogy én fogok pofára esni a végén, vagy nem tudom, de jól nem hiszem hogy ez végződhet.
(meg még titkon azt is gondolom, hogy ennél lehet jobb is.)

kicsit röhögve gondolok vissza azokra az időkre, amikor hetedikben vagy nyolcadikban azt gondoltuk a fekete fehérneműről, hogy az erkölcstelen.
vagy hogy az az erkölcstelenség maga.

Brrlin

Altes Museum

Berliner Dom

random utca az Unter den Linden mellett

Brandenburgi kapu

Potsdamer platz, Deutsche bahn székház

Na jó, hát tulajdonképpen azt hiszem, Berlin a kedvenc helyem, és annyira csodálatos volt másodszorra és megnyugtató, hogy tudom, hol a metró, és mit mondanak be a hangosbemondóban, és ahogy megérkeztem vettem magamnak kuszkusz salátát, elmentem a Potsdamer Platzra, és örültem a fejemnek (meg a szexi francia fiúnak aki a szobatársam volt a hostelben, és néha félmeztelen mászkált)

pedig most nem is akartam macskát posztolni

de ez legalább nem kikötözött, hanem olvas (=intellektuális,értitek)

Most igazából eredetileg képeket akartam rakni Poznanról meg Berlinről, de ezt most nem tudom, mert véletlen formattáltam a memóriakártyám, szóval most a 16gb-os kártya azt mondja hogy tele van, pedig egy darab kép nincs rajta, és igazából én most csak a Balatonra akarok  menni.

Meg rájöttem arra is, hogy én tulajdonképpen akarok egy repülős tetoválást, amin most meg vagyok lepődve, mert idáig kifejezetten nem akartam, mert biztos hogy valami ilyennel kötnék ki, mármint ez gyönyörű, de magamon igazán túl soknak érezném. Vagy kettőt pislognék, és az egész karomat kalocsai minta borítaná, magamat ismerve. És különben is, a tetoválást, meg a piercingeket (meg a szegecses cuccokat, haha) mindig úgy gondoltam, hogy csak a menő emberek hordják, hordhatják, és én mindennek tartom magam, csak szexinek vagy menőnek nem. (amúgy az előbbinek még mindig keresem a titkát, ha tudja valaki, szóljon! (mármint tudom, piros rúzs, de nekem a lilás/ciklámenes színek jobban tetszenek magamon)  

De nem is ezt akartam mondani, hanem hogy London. I'm becoming a Londoner!! 

És az unokatestvérem már egy fuckbuddy-t is szerzett nekem.

Arról van szó, hogy Schönefeldre 15.59-kor érkeztem meg, a repülő meg 16.15-kor indult, már majdnem telefonáltam anyámnak, hogy sajnos vennem kell egy másik jegyet, mert most én mégis mit csinálok itt Berlin közepén, de aztán valami csoda történt (megkértem mindenkit, hogy engedjen maga elé) és akkor 5 perc alatt átfutottam az egész ellenőrzésen és még az utolsó hívás előtt (!!) odaértem, és szexi ausztrál fiúk mellett ültem a repülőn, akikről azt hittem, hogy svájciul beszélnek, olyan érthetetlen volt amit beszélnek de aztán kiderült, hogy angol. Jaj gyerekek, ez a London Southend reptér ez valami csodálatos. Vagyis felette, a levegőben csodálatos, főleg délután 5-6 körül, amikor arany fények vannak, és ott lenn meg a nagy kékség meg a British Isles. Aztán a vonaton találtam egy jointot, de én az antimenő inkább odaadtam az unokatestvéremnek, kezdjen vele ő valamit.
Igazából arra jutottam, hogy az Oxford street a legidegesítőbb hely egész Londonban, mellettem egy amerikai turista felkiáltott, hogy Oh man, this is Arabland! ami még csak nem is egy akkora költői túlzás, de nem ez a zavaró, hanem, hogy mindenki úgy mászkál ott mintha más emberek nem lennének körülötte, meg tele van turistahalász biciklisriksákkal, amiktől furán nosztalgikus érzésem lesz állandóan. És mindig azon kellett gondolkodnom, hogy vajon mi van a nénik csadorja alatt, úgy értem, erre nem valami perverz módon vagyok kíváncsi, csak hát a Selfridges tele volt muszlim nénikkel, főleg a Topshop szekció, és azt mondják, hogy ők mindig nagyon trendik, szóval na. Egyébként antropológia lesz a szakom, és már most azon gondolkodom, hogy valami jó kutatást kellene csinálnom ebben a témában.

no, egyébként számomra Londonban a big revelation az volt, hogy igazából ez a leves. meg tészta. meg mit tudom én mik igazából csalások, vagyis én nem is hiszem el, hogy ezek a magyar fiúk fedezték fel, mert Londonban vannak pontosan ugyan ilyen koncepciójú helyek, kivéve, hogy az a neve, hogy EAT., de ugyan úgy szinte csak levest árulnak.
tudom, tudom, nincs új a nap alatt, de azért csalódott vagyok, mert mindig is azt gondoltam, hogy ez milyen király dolog, és akkor tessék.

the awkward moment you realize,

hogy még tulajdonképpen csokira is allergiás vagyok, mert hogy tej meg mogyoró.