most csak rettenetesen banális dolgokról tudok beszámolni, előre is bocs.

3 dolog amire rájöttem:
1.szeretem a macaront
2. szeretem a vampire weekendet
3.szeretem a thai kaját  (komolyan, a Jászai és a Nyugati közt lévő thai étkezde fantasztikus, és mondhatni elég olcsó is.)

emellett még mindig rettenetesen zavarodott vagyok, mármint még mindig nem tudom, hogy milyen szak lenne a legjobb, és hogy menjek-e külföldre vagy ne, és félek, hogy valami ami most pillanatnyilag érdekesnek/jó ötletnek tűnik egyáltalán nem lesz kifizetődő a későbbiek szempontjából, végső célról nem is beszélve, nem mintha lenne. néha már azt sem tudom, hogy a társadalomtudomány nekem való-e, mindig eszembe jut a pszichológus, aki azt mondta hogy attól még hogy valami érdekel, még nem biztos, hogy ez az ember életpályája, vagy hogy ezzel kell foglalkozzon hivatásszerűen, és én egy kicsit úgy érzem, hogy ez az egyik legbölcsebb tanács amit valaha kaptam. úgy értem, mindenki csak azt mondja, hogy csináld amit szeretsz, fontos hogy szeresd a munkád, apám meg azt hangoztatja, hogy kislányom keressél pénzt, tisztára összezavaró.
a rossz pillanataimban pedig azon jár az eszem állandóan, hogy hogy gondolom én ezt, hogy ilyen nagyra törő céljaim legyenek, mikor milyen buta vagyok, kész katasztrófa.

arra meg már nem is tudom mit szóljak (id. elszörnyedjek vagy röhögjek vagy napi cuki legyen) hogy a fiút eltiltotta az anyja a szomszéd lánytól, (aki amúgy 18, szóval 10 évvel fiatalabb a fiúnál majdnem, és szerintem csúnya és kicsit buta benyomást kelt a facebook kommentjei alapján) , és én elég naiv vagyok ahhoz, hogy ne tekintsem konkurenciának, bár különben is van barátja ennek a lánynak, aki bár úgy kezeli mint egy kapcarongyot, szóval nem is értem. no de nem is erről akartam beszélni, hanem, hogy ez milyen már, hogy egy felnőtt fiúnak az anyja bírálkozó megjegyzéseket tesz amiatt, hogy a szomszéd lány ott alszik, mikor én nem teszek ilyeneket, (mivel esetlegesen túl naiv vagyok) mint hogy akkor most ő lesz inkább a feleséged? (ez szerintem amúgy a 60 évesnél idősebb nők nyelvén azt jelenti, hogy ti most akkor szexeltek?)

én mindenesetre még mindig nem tudom mi van/lesz ezzel a fiúval, de azt se tudom mit gondoltam, mikor mondtam, hogy menjünk el egy hétre Rómába. (meg amúgy is mindneki oda megy, olyan elcsépelt, tudom tudom, fogjam már be, Róma, milyen jó dolgom van, a szállásunk csak 12 juró reggelivel(!!!444) )

már tisztára papagájnak érzem magam,

annyiszor ismétlem magam ezekben a motivációs levelekben, önéletrajzokban és jelentkezési lapokban.

hát itt a nagy alkalom, színt kell valljak, én egyáltalán nem viselem jól a kritikát, a kudarcot még kevésbé, nekem nincs önbizalmam, a legutolsó dolog amire szükségem van, hogy megtudjam, valamiben inkompetens vagyok.
és igazán egy istencsapása vagyok komolyan, ha nem attól szenvedek hogy ronda vagyok, és kövér akkor attól, hogy  rémesen buta, pedig én mindig azt gondoltam, hogy ha valaki ronda akkor legalább okos lehet, de én még az se, nem tudom már hol itt az igazság. mert hogy még rémesen népszerűtlen is vagyok, ez már mindennek a teteje, mindig így volt, de nem tudom, mit csinálok rosszul, hogy folyton egyedül kell lennem, és senkinek sem kellek csak undorító beszólogatós férfiaknak a Borároson, meg a kicsit depressziós* fiúnak, aki kedves velem, és jó a szex, de gyakorlatilag semmi több.

igazán szeretném tudni már, hogy mit kell tennem, hogy ez jobb legyen, önmenedzselésben úgy tűnik nem vagyok valami jó.

ó várjunk csak, ez nem is volt színvallás, ezt már mind tudtuk.




*ezt nem csak én mondtam

no meg ilyen is, hogy jelentkezési lap kitöltve, motivációs levél kész, és akkor apám bejelenti, hogy minek jelentkezni, meg amúgy is, nincs ideje befizetni a díjat.
hát komolyan mondom, ilyen nincs.

amúgy az biztos a nyár Murphy törvénye, hogy a buszon soha nem azok a férfiak gombolják ki az ingüket, akiknek a felsőtestét látni szeretném.*



*nem mintha az enyémet akarná látni bárki is.

tegnap meg vigyorogtam mint a vadalma egész délután miután elmentem a Goethe intézetbe jelentkezni nyári tanfolyamra és B2.3 csoportba kerültem (az már középfok(!!), és a nő elgondolkodott, hogy C-be rakjon-e. komolyan, még a végén megtanulok németül (ez számomra még mindig meglepő, hogy esetlegesen lehetséges). ez a jókedv kb addig tartott, amíg békésen sétáltam a Borároson, és akkor beszól nekem egy férfi, hogy egyem a kis puncidat, és azóta azon gondolkodom, hogy mit/mire gondolnak azok a férfiak akik ilyeneket beszólnak? mármint tényleg kíváncsi lennénk, nem állítom, hogy nem vagyok felháborodott, de el nem tudom képzelni, hogy mire számít, ha majd ilyet odamond nekem?*

viszont végre nyár van, reggelente 100 fok és napszúrás a szobámban, és úgy érzem minden nap, hogy tényleg napszúrást kapok, de most még jól esik ez a meleg, és hogy ujjatlan és szoknya van rajtam, én sortot nem veszek fel újabban csak ritkán, mert valamelyik nap láttam, hogy egy lány ült a metrón, és odaizzadt a lába a bőrülésre, és hát, mit mondjak, rettenetesen undorító volt, mondjuk persze szoknyában is odaér a lábam kicsit, ha leülök, de azt megfogadtam, hogy a metrón soha többet.vagy legalábbis nem nyáron. mert hát mindig eszembe jut a sztori amit a fiú mondott a néniről aki bepisilt kicsit a metrón, befolyt oda hátra az ülés végébe, valaki pedig nem vette észre és odaült, tudom, tudom, mit problémázom ilyen banális dolgokon, amíg nem ültem túl rövid sortban másod osztályú bőrüléses vonatkocsin, ej.

egyébként meg jól elszórakoztatom magam ebben a melegben is, furcsa érzés, hogy tulajdonképpen még semmi fix terv nincs a nyárra, a barátnőim az arcomba vágták, hogy még nem tudják, lesz-e hely a nyaralóban nekem is a sörfesztivál idején, komolyan nem tudom mit követtem el, hogy ilyen népszerűtlen vagyok, főleg hogy ők már vagy ötször voltak hetekig nálunk, no de nem erőszak a disznótor, főleg hogy tényleg semmi nincs annál a tónál, ami olyan kicsi, hogy az ember szinte látja mit csinálnak a túloldalon az emberek, meg amúgy is, most olvasom a Rules of attractiont Bret Easton Ellistől, mondjuk még csak 50 oldalt olvastam, így a tényleges cselekménytől nem is tudom mit várjak, ill. vannak fenntartásaim, de tényleg érdekes ahogy ír.
ha már a könyveknél tartunk (igen, most megint picsogni és gonoszul kritizálni fogok) akkor el kell még mondjam, hogy elolvastam ez is, hogy Franciadrazsé, amit Vass Virág írt, aki úgy hiszem a fotók alapján a könyv hátulján gyönyörű, és azt hittem, hogy van vagy 30, aztán most meg láttam egy videót, oopsy daisy, itt már rögtön vagy 40, ha nem több, és táskás kicsit a szeme, kicsit csalódott/meglepett voltam, de tényleg nem a szerző karikás szeméről akartam beszélni, hanem a könyvről, ami szintén csalódás volt, ez most rémesen klisé mert ezt a könyvet igazán szinte mindenki szidja (az interneten), kivéve a fülszöveget, nem tudom, hogy lett még is ilyen bestseller, bár ki vagyok én hogy bírálkozzak, de igazán, én csak olvastam és olvastam és vártam, hogy történjen már valami, bármi, de nem. nincs semmi sorsfordító fordulat, kivéve, hogy a gyakornok főhősnő szexel párszor a szexi művészeti vezetővel, aki közben végig inkább a másik nőre gondol, szóval még ez sem teljes kaland olyan ha már lúd legyen kövér módon. a téma különben elég jó (lehetett volna), és ez érdekes, főleg, hogy én szinte soha nem olvasok ilyen tipikusan női témájú könyveket. mondjuk ha őszinte akarok lenni, romantikus irodalmat se igazán.ha igazán rosszmájú akarok lenni, az ilyesmiben Danielle Steel meg Nick Sparks kicsit elvitték már a pálmát.
az igazat megvallva különben azért vagyok legjobban csalódott, mert láttam, hogy hirdettek egy ilyen kreatív író szemináriumot, vagy mi volt, ahol ez a nő volt az egyik előadó, és jelentkezni akartam, de most úgy elment a kedvem, vagy nem is tudom, legitimitását vesztette ez az egész, mármint én nem gondolom, hogy ő most rossz író lenne, csak mert nekem nem tetszett az egyik könyve, és láttam hogy díjakat is nyert, és ezeket a tipikusan női könyveket mindig többet szidják mint nem, bármilyen is, bármiről szól, arról nem is beszélve, hogy mennyien veszik, szóval feltételezem hogy mégsem teljesen sikertelenek.
de ettől még lelombozott vagyok, és lehet hogy tényleg igaz, hogy a női irodalom nem nagyon jó, pedig én mindig azt gondoltam, hogy lehet, hogy rossz, de biztosan olyan guilty pleasure módon rémesen szórakoztató de ez még az sem igazán volt.
ja, és ez a könyv hasonlít a Gyilkos vágyak című filmre, mínusz az igazi action rész (gyilkosság, rejtély, és hasonlók), nézzétek meg azt inkább, tényleg jó, plusz Rachel McAdams már már pofátlanul esztétikus.
a csütörtökönként igazságtalanul kritikus vagyok rovatot hallották.



*rávetődöm és megkérdezem, van nálad óvszer, bébi?

kenyeret és cirkuszt a népnek

Balaton, már megint

amúgy nekem a legizgibb dolog külföldiek fotóit nézni Budapestről, mintha olyan más lenne a város ezeken.
(vagy csak én nem veszem észre eléggé)

jaj, meg utaztam ma azon a villamoson ami ki van dekorálva horgolt virágokkal az ablakain és az ülésein is színes horgolt huzatok vannak, és sálak a kapaszkodókon, fantasztikus, tényleg.

szuperfenofrenetikomaxikapitális

No ez a Mary Poppins pont a fogamra való előadás volt,  mármint még perecet is árultak, mint a bécsi vurstliban, mit kívánhat még az ember.
Amúgy tényleg nagyon jó volt , szinte megérte a 8ezret, ami pofátlanul sok, nyilván, de ez a MARY POPPINS, emberek. Elképesztően hatásvadász volt az egész, az események nagyon gyorsan mennek egy átlagos darabhoz képest, nincs hosszadalmas leülős jelenet, a díszlet is nagyon gyorsan változik, meg minden. A ruhák, ill. jelmezek csodálatosak, olyan igaziak, mint a klasszikus kosztümös darabokban, semmi habos babos poliészterruha, amin rossz pillanatokban látszik, hogy milyen koszos, mint a vidéki színházakban időnként. Mary Poppins ruhái gyönyörűek, az egyikre komolyan szegfűk vannak varrva, a táncoló mozgó szobroknak meg oda van festve a kockás hasa (!!!) és a táncosok ruhái is zseniálisak (meg persze maguk a táncosok is), a gyerekek iszonyú cukik, a kanalas rém nevelőnő haja pedig abszolút elképesztően magas, és meg se mozdul, egyedül Gallusz Nikolett irritált rettenetesen, mondjuk ő mindig zavar, úgy értem jó színész, és tényleg kellemes hallgatni a hangját, jól mutat a színpadon, szó se róla, csak egyszerűen.... nem is tudom, zavar. Meg persze zavart még a fickó is aki mellettem ült, és végig a karfára tehénkedett, majd a szünet után elkezdett SZOTYIT enni, úgy értem, wtf, ki eszik a színházban előadás alatt, nem hogy szotyit?? Legközelebb menj a búcsúba, én aszondom
És akkor az effektek, ebben az előadásban valódi varázslat van, vagy én nem tudom, de másképp hogy vehet elő valaki egy kicsi utazótáskából egy ruhafogast, állólámpát, virágot, kislámpát, (nagy!) tükröt?? Aztán meg, ha ez nem elég, a végén Mary Poppins keresztül repül az egész nézőteren, és akkor mindenki tátotta a száját, persze zsinóron, de akkor is, alig látszódott, fogta közben az esernyőt, elképesztő volt. Repkedett a kéményseprő is, az apukának is kijutott kicsit, meg a gyerekeknek is, kivetítő, angolul felirat a nézőtér tetején, füst, és táncosok akik sárkányt eregettek a nézőtér felett, forognak a színészek mindenfelé és a végén kicsit lámpák gyulladnak fel a táncosok ruháján és a színpadon is, meg ugye, a csillagképek.
Jó jó, befejezem az ömlengést, nézzétek meg ha jót akartok magatoknak, de ne üljetek előlrébb mint az ötödik sor, mert ott kicsit kényelmetlen, és csak középre.

Most már majdnem átmegyek C kategóriás programajánlóba, de el kell mondjam még, hogy megnéztem anyával ezt a kiállítást a Nemzetiben, aminek a címe Vonzások és változások, főleg 19. századi festőket mutat be, magángyűjtők gyűjteményéből, szóval nem olyan jól ismeret festmények gondolom(?), bár olyan festőktől mint Rippl-Rónai, Csontváry meg Munkácsy (és még töben mások is), nem vagyok nagy műértő ebben biztos lehet bárki, de minden harmadik képen úgy néz ki az portréalany keze mintha ki lenne törve a kisujja, komolyan. Vagy egyáltalán furák a kezek. (és senkinek nincs kulcscsontja, ha nagyon óvodás módon kritikus akarok lenni) (ez az abszolút kedvencem)

És én most voltam először ebben a Retrockban, mármint állandóan benne van a Retrockos vászonszatyor mindenféle magazinokban, és több bloggernél is láttam már, és én eddig mindig csak csorgattam a nyálam, no de ma bementem abba amelyik az Anker közben van (miután jöttem a Gouba vásárról, ami kifejezetten csalódás volt az előző alkalmakhoz képest) és ez nekem olyan tipikusan too cool for school helyzet. Úgy értem, én abszolút kedvelem ezt a vintage ízlésvilágot, és vettem már több ilyen ruhát is, de akkor az turkálókban volt, kilós áron és kb 200 forintba került. Igazából nem is tudom, hogy mit kritizálok most, csak egyszerűen a bolt olyan benyomást kelt bennem, az eladók, a díszlet és a többi hogy ez csak menőknek van, és te nem illesz ide. Most nyilván egy kicsit a kisebbségi komplexus szól belőlem (ugyan úgy, mint amikor bemegyek a Zarába), de én ezeket a vintage boltokat valami abszolút innovatív dolognak képzelem el (legalábbis Magyarországon), és olyasminek a ami pozitív értékeket képvisel, mármint, egyedi ízlés, olcsó, környezettudatos, mit tudom én, no de a 7000 forintos ruhák már rég nem ezt a célt szolgálják. Értem én, hogy ez nem jótékonysági akció, az üzlet az üzlet, de ez mintha eleve tönkretenné a vintage egyik célját, vagyis, hogy olcsó.
Az pedig egy másik kérdés, hogy a belvárosi üzletek egy részétől már amúgy is olyan érzésem van, hogy gyakorlatilag a turistákat szolgálják ki (nem, most nem a szuvenírüzletekre gondolok a Vörösmarty téren) és én ettől mindig mérges leszek, mert egy turista sosem biztos, viszont a helybeliek  és az igényeik igen, szóval ez kicsit szolgalelkűség, vagy nem is tudom. Mármint persze, nem gondolok most semmi olyan radikálisra, mint Putin, hogy Oroszország az oroszoké, a többiek meg alkalmazkodjanak vagy menjenek haza, csak nem az lenne az elsődleges szempont, hogy a budapestiek megvehessék a dolgokat, és szolgáltatásokat amiket Budapesten árulnak? (nem célzok ezzel a 7000forintos ruhákra, mert mindenki döntse el, hogy túl drága vagy nem, de egy használt ruha átlagos árához képest ez vagy kétszer annyi, gondolom)


Ja és a legjobb hír! megtaláltam a fagyit, a Múzeum krt-on van, az Astoriához egész közel, 250 egy gombóc, viszont elég nagy, és krémes, az ember be akarja kapni egyszerre az egészet, olyan jó. Vagy legalábbis a mangó, amit én ettem. Tényleg, szinte finomabb mint a Haagen Dazs mangó, aminél jobbat nem tudom, ettem-e. Mondjuk egy 2-3 eurós fagyinak olyannak kell lennie, hogy énekel táncol helyetted, no.)

1. Van olyan beceneved amin csak a családod hív?

ó jaj, ezek rémesen cikik ahhoz, hogy megírjam. ill. anyám Lujzának hív néha 

2. Milyen fura szokásod/szokásaid van/vannak? 

mindig be kell csukni a szekrényajtót mielőtt lefekszem aludni, és a mobilom mindig lefelé van fordítva

3. Van valamilyen furcsa fóbiád? 
hogy a fejemre esik egy lámpa

4. Van olyan dal amit ha egyedül vagy otthon hangosan bömböltetsz de ciki lenne mások előtt is bevállalni?
the wanted, katy perry,pitbull

ó ugyan

5. Van valami faksznid? Valami amit nem tudsz elviselni ha mások csinálják, pedig sima hétköznapi dolog.

az ujjak ropogtatása

6. Van valami fura szokásod ha ideges vagy? 
tépkedem a bőrt az ujjamról néha 

7. Az ágy melyik oldalán alszol? 
csak egyoldalas

8. Mi volt az első plüssállatod és hogy hívták? 
maci, és Brumi volt (kreatív:D)

9. Mit rendelsz általában kávézókban?
zöldteát és/vagy muffint

10. Van olyan tipp vagy tanács amit hangoztatsz hogy fontos, de általában nem tartod be? 

a tanulás fontos

minden nap olvasok

11. Melyik irányba fordulsz a zuhanyzóban? 

a fal felé

12. Van valami furcsa testi adottságod? 

nincs mellem furán szét tudom nyitni a lábujjaimat

13. Mi az az étel amiről tudod hogy nem egészséges de szereted enni mert megnyugtat vagy csak simán imádod? 

műzli

14. Van olyan szó, kifejezés vagy mondat amit gyakran használsz? 

nyilván, rettenetesen, szegregál(:D)

15. Miben alszol? Őszintén!

pizsamanadrág, póló

+1 Hordtál olyan ruhát amiről, akkor meg voltál győződve hogy menő, de visszagondolva vérciki volt? 
persze, csak azt, virágos hímzett farmer,gigantikus narancssárga lacoste póló (a szabadkai piacról persze)

csak hát Olivia Palermo olyan kiábrándíróan amerikaiul affektálósan beszél az interjúkban, hogy el se hiszem.  #szépamígmegnemszólal

nem tudlak elhagyni de veled lenni sem.

ez olyan rémesen klisé, és én még sem tudom, mit kell csinálni.

a nap híre

na jó, nem.
 de azért elég jó hír, hogy megtudtam, hogy ki a mindenkori girl crushom és boy crushom: Olivia Palermo és Johannes Huebl, mindketten igazságtalanul szexik és civilben is túl jól (és az ízlésemnek megfelelően) öltözöttek.

az igazi jó hír az, hogy kaptam a némettanárnőtől egy Clinique rúzst* csak úgy.

*mármint ez nekem nagy cucc, mert egy olyan kb 6000

Iszlám nők akik világosszőkére festik a hajukat (a szemöldöküket!) és burkát hordanak.

értem én ezt?

Tavaly is volt már ez a mizéria, hogy mesterszakos jelentkezés, csak hát akkor akkor még két nehezítő tényező volt, az egyik, hogy el volt törve a lábam és a kórházból kellett megcsinálni az egész kellemetlen jelentkezési procedúrát, a másik meg hogy nem is tudtam, hogy milyen szakra akarok menni, így mindenki részben kellemetlen tanácsokkal látott el, mint hogy tulajdonképpen jobb lenne, ha még most gyorsan átjelentkeznék a jogra, vagy a BME-re vagy (jó ezt nem mondták, de tudom, hogy apám mindig sajnálta, hogy nem oda járok) mittudom én, de aztán nem lett egyik sem, meg semmilyen szak, csak én egyedül, mint a kisujjam.

És most, most ez újra. Idén már csak négyet jelöltem meg, bár úgy hallom még ez is extrém sok a többiekhez képest, akik egyet, de mindegy, a szociológiára így is úgy döntöttem, hogy nem megyek el.
No de ez az antropológia felvételi, hát komolyan mondom.
Csak egyszerűen csalódás volt, nem tudok jobb szót. Csalódás egyrészt mert szerintem igazságtalanul lepontoztak, másrészt nem tudom nem azt gondolni, gondolni, hogy inkompetens vagyok, vagy azon gondolkodni, tényleg az vagyok? Vagy máskülönben miért van az, hogy amikor antropológiához van közöm, akkor az mindig katasztrófa? Ez univerzum/Isten üzenete? Igazából nem is az a problémám, hogy nem sikerült olyan jól, mármint valószínűleg elég pontom van ahhoz, hogy még így is felvegyenek, csak nem tudom, hogy tetszene-e, mert én azt hiszem, hogy a felvételi bizottság nem kifejezetten volt szimpatikus,és azt hiszem, én se nekik. Mondjuk ne haragudj, de ne haragudj már, ha nem tegezlek le elvből egy felvételin, mármint, fiatal vagy, én is látom, de attól még ez egy felvételi, hivatalos szituáció(nak kellene lennie), nem tegezzük egymást össze-vissza. Bocs, nyilván nem vagyok elég progresszív, mert nem tegeződöm tanárokkal és hát igen elitszociológia, mit csináljak, engem érdekel az elitkérdés, a Corvinuson a csapból is ez folyik, meg ugye a gazdaságszociológia, nem gondolnám, hogy van jogotok az alapján bírálni, hümmögni meg végképp nem, hogy ki volt a konzulensem,mi közöd hozzá?

Tulajdonképpen azért vagyok mérges, mert Magyarországon az Elte az egyetlen hely, ahol lehet antropológia mesterre menni, és abszolút szubjektív ki mehet, az egész a bizottságtól függ, akik nevetségesen bunkón közlik velem, hogy ennyi pontot adunk, aztán meglátjuk mi lesz, hát ha az lesz, hogy felvesznek, azt hiszem, hogy én már akkor sem akarok odamenni, mert ha a felvételi ennyire szubjektív, akkor az is, hogy sikerem lesz-e bármiben is ezen a szakon, és nekem erre nincs szükségem. Nincsenek illúzióim, tudom, hogy a társadalomtudomány nem olyan rémesen egyértelmű tudományág, ki hogy akarja magyarázni, mindenféle irányzatok, meg mit tudom én, de ha azzal szemforgatást váltok ki, hogy ki a konzulensem, akkor én nem tudom, hogy helye van-e az önálló véleménynek itt bármiről is?
A másik dolog meg, hogy nem is tudom hirtelen, hogy mit csináljak, mert én ezt annyira akartam, tegnap beadtam a lapom Leuvenbe is, a motivációs levelem nem sikerült olyan jól, de mindegy, gyorsan beadtam, bár pár hete még azt gondoltam, hogy nem fogom. Úgy értem, ha antropológia nem, akkor én most komolyan nem tudom már, hogy mi, lehet hogy a társadalomtudomány egyáltalán nem is nekem való, és abszolút rossz választás volt, és inkább bölcsésznek kellene mennem.
Nekem komolyan csak az a bajom, hogy túl sok a lehetőségem.