tegnap meg vigyorogtam mint a vadalma egész délután miután elmentem a Goethe intézetbe jelentkezni nyári tanfolyamra és B2.3 csoportba kerültem (az már középfok(!!), és a nő elgondolkodott, hogy C-be rakjon-e. komolyan, még a végén megtanulok németül (ez számomra még mindig meglepő, hogy esetlegesen lehetséges). ez a jókedv kb addig tartott, amíg békésen sétáltam a Borároson, és akkor beszól nekem egy férfi, hogy egyem a kis puncidat, és azóta azon gondolkodom, hogy mit/mire gondolnak azok a férfiak akik ilyeneket beszólnak? mármint tényleg kíváncsi lennénk, nem állítom, hogy nem vagyok felháborodott, de el nem tudom képzelni, hogy mire számít, ha majd ilyet odamond nekem?*

viszont végre nyár van, reggelente 100 fok és napszúrás a szobámban, és úgy érzem minden nap, hogy tényleg napszúrást kapok, de most még jól esik ez a meleg, és hogy ujjatlan és szoknya van rajtam, én sortot nem veszek fel újabban csak ritkán, mert valamelyik nap láttam, hogy egy lány ült a metrón, és odaizzadt a lába a bőrülésre, és hát, mit mondjak, rettenetesen undorító volt, mondjuk persze szoknyában is odaér a lábam kicsit, ha leülök, de azt megfogadtam, hogy a metrón soha többet.vagy legalábbis nem nyáron. mert hát mindig eszembe jut a sztori amit a fiú mondott a néniről aki bepisilt kicsit a metrón, befolyt oda hátra az ülés végébe, valaki pedig nem vette észre és odaült, tudom, tudom, mit problémázom ilyen banális dolgokon, amíg nem ültem túl rövid sortban másod osztályú bőrüléses vonatkocsin, ej.

egyébként meg jól elszórakoztatom magam ebben a melegben is, furcsa érzés, hogy tulajdonképpen még semmi fix terv nincs a nyárra, a barátnőim az arcomba vágták, hogy még nem tudják, lesz-e hely a nyaralóban nekem is a sörfesztivál idején, komolyan nem tudom mit követtem el, hogy ilyen népszerűtlen vagyok, főleg hogy ők már vagy ötször voltak hetekig nálunk, no de nem erőszak a disznótor, főleg hogy tényleg semmi nincs annál a tónál, ami olyan kicsi, hogy az ember szinte látja mit csinálnak a túloldalon az emberek, meg amúgy is, most olvasom a Rules of attractiont Bret Easton Ellistől, mondjuk még csak 50 oldalt olvastam, így a tényleges cselekménytől nem is tudom mit várjak, ill. vannak fenntartásaim, de tényleg érdekes ahogy ír.
ha már a könyveknél tartunk (igen, most megint picsogni és gonoszul kritizálni fogok) akkor el kell még mondjam, hogy elolvastam ez is, hogy Franciadrazsé, amit Vass Virág írt, aki úgy hiszem a fotók alapján a könyv hátulján gyönyörű, és azt hittem, hogy van vagy 30, aztán most meg láttam egy videót, oopsy daisy, itt már rögtön vagy 40, ha nem több, és táskás kicsit a szeme, kicsit csalódott/meglepett voltam, de tényleg nem a szerző karikás szeméről akartam beszélni, hanem a könyvről, ami szintén csalódás volt, ez most rémesen klisé mert ezt a könyvet igazán szinte mindenki szidja (az interneten), kivéve a fülszöveget, nem tudom, hogy lett még is ilyen bestseller, bár ki vagyok én hogy bírálkozzak, de igazán, én csak olvastam és olvastam és vártam, hogy történjen már valami, bármi, de nem. nincs semmi sorsfordító fordulat, kivéve, hogy a gyakornok főhősnő szexel párszor a szexi művészeti vezetővel, aki közben végig inkább a másik nőre gondol, szóval még ez sem teljes kaland olyan ha már lúd legyen kövér módon. a téma különben elég jó (lehetett volna), és ez érdekes, főleg, hogy én szinte soha nem olvasok ilyen tipikusan női témájú könyveket. mondjuk ha őszinte akarok lenni, romantikus irodalmat se igazán.ha igazán rosszmájú akarok lenni, az ilyesmiben Danielle Steel meg Nick Sparks kicsit elvitték már a pálmát.
az igazat megvallva különben azért vagyok legjobban csalódott, mert láttam, hogy hirdettek egy ilyen kreatív író szemináriumot, vagy mi volt, ahol ez a nő volt az egyik előadó, és jelentkezni akartam, de most úgy elment a kedvem, vagy nem is tudom, legitimitását vesztette ez az egész, mármint én nem gondolom, hogy ő most rossz író lenne, csak mert nekem nem tetszett az egyik könyve, és láttam hogy díjakat is nyert, és ezeket a tipikusan női könyveket mindig többet szidják mint nem, bármilyen is, bármiről szól, arról nem is beszélve, hogy mennyien veszik, szóval feltételezem hogy mégsem teljesen sikertelenek.
de ettől még lelombozott vagyok, és lehet hogy tényleg igaz, hogy a női irodalom nem nagyon jó, pedig én mindig azt gondoltam, hogy lehet, hogy rossz, de biztosan olyan guilty pleasure módon rémesen szórakoztató de ez még az sem igazán volt.
ja, és ez a könyv hasonlít a Gyilkos vágyak című filmre, mínusz az igazi action rész (gyilkosság, rejtély, és hasonlók), nézzétek meg azt inkább, tényleg jó, plusz Rachel McAdams már már pofátlanul esztétikus.
a csütörtökönként igazságtalanul kritikus vagyok rovatot hallották.



*rávetődöm és megkérdezem, van nálad óvszer, bébi?