hát itt a nagy alkalom, színt kell valljak, én egyáltalán nem viselem jól a kritikát, a kudarcot még kevésbé, nekem nincs önbizalmam, a legutolsó dolog amire szükségem van, hogy megtudjam, valamiben inkompetens vagyok.
és igazán egy istencsapása vagyok komolyan, ha nem attól szenvedek hogy ronda vagyok, és kövér akkor attól, hogy  rémesen buta, pedig én mindig azt gondoltam, hogy ha valaki ronda akkor legalább okos lehet, de én még az se, nem tudom már hol itt az igazság. mert hogy még rémesen népszerűtlen is vagyok, ez már mindennek a teteje, mindig így volt, de nem tudom, mit csinálok rosszul, hogy folyton egyedül kell lennem, és senkinek sem kellek csak undorító beszólogatós férfiaknak a Borároson, meg a kicsit depressziós* fiúnak, aki kedves velem, és jó a szex, de gyakorlatilag semmi több.

igazán szeretném tudni már, hogy mit kell tennem, hogy ez jobb legyen, önmenedzselésben úgy tűnik nem vagyok valami jó.

ó várjunk csak, ez nem is volt színvallás, ezt már mind tudtuk.




*ezt nem csak én mondtam