ELJÖTT A PILLANAT

na jó, igazából már tegnap előtt eljött a pillanat,(és nem is tudom, miért vagyok ilyen drámai) hogy én kijöttem a klinikáról 0 darab varrattal vagy fémdarabbal a lábamban, és a tudattal, hogy én oda SOHA TÖBBET nem megyek vissza, vagy legalábbis nem a közeljövőben, és ez most nagyon nagyon nagyon jó érzés, higgyétek el. jó, az más kérdés, hogy a doktorbácsi utolsó szó jogán csak megjegyezte, hogy kicsit azért sánta vagyok, és csak gyakoroljam még a lábujjhegyre állást, meg biciklizzek a szobában,(nehogymár az utcán újra elüssenek,hhö) és ettől kicsit szomi szomorú lettem, mert akkor igaz a megérzésem, hogy kicsit tényleg sánta vagyok, sánta basszameg, és 22.

továbbá a tegnapi Bridget Jones esetem, amikor állok a westendben a szuperforgalmas Matchban, és venni akarok egy ásványvizet meg egy kakaót, de a sor gigahosszú, mint mindig, én meg találok egy cuki kicsi, virágos dobozt, amit nyilván el kell kezdenem nézegetni, komolyan nem jöttem rá, hogy mi ez (meg amúgy nem valami ismert márka volt, ami hirdeti magát, és én még sose láttam ilyet, a magyarázkodás szekció se hiányozhat), és akkor tessék,a pénztáros néni rám kiabál, hogy MEGVESZI AZ ÓVSZERT, ARANYOS.??? nem, de elsüllyedek itt azonnal.

és olyan hülyeségeken van időm bosszantani magam, hogy a nénike 30 ezerért vásárol élelmiszert a Sparban, mikor pedig kiderül, hogy ezer forinttal kevesebb utalványa van, mint amennyibe kerül a szajré, elkezd kétségbeesetten drámázni, és apróban és hitelkártyával fizeti ki a hátralévő 1113 forintot. de én már semmin nem lepődöm meg higgyétek el, miután ma egy fickó egy TÓCSÁVAL veszekedett, és próbálta meg leütni a Batthiányn. az internetes társkeresőn soha többet nem trollko ismerkedem/szánalmas vagyok még mindig epizód pedig legyen az, hogy a kedves szociológusfiú megírta nekem, hogy két hétig nem tud írni, erre tegnap megkérdi tőlem, hogy nem utaztam-e 2 körül a 212-esen, hát én meg persze hogy de, egy buszon voltunk, és én nem vettem észre/nem ismertem fel, ő meg engem igen, mennyire lehetek béna.

komolyan, nem bírom tovább

"sziasztok lanyok vagy hölgyek akrtok tartos kapcsit akor nyugotan irjatok csumi"

olyan elképesztő internet és facebook stalker vagyok, hogy undorodom magamtól, másrészt,


ha még egyszer valaki kiejti/leírja a jelenlétemben azt a szót, hogy kapcsi* én esküszöm, hogy visítórohamot kapok.


*igen, ez azt jelenti, hogy kapcsolat

meg most már az is a problémám, hogy szerintem olyan a világon nincs, ill. mégis melyik bolygón nem számít az lekoptatásnak, ha egy fiú megírja nekem, hogy ő most két hétig nem ér rá beszélni/írni akármicsinálni.

igazából csak az van, hogy nekem már rettenetesen elegem van abból, hogy nekem mindig mindenki fontosabb, mint amennyire én valaha is fontos leszek.

ez annyira leírja a helyzetet, hogy az már fáj.

egy mérsékelten izgi vasárnap esti mém má' megin'

• Who is your celebrity crush?Erik, a vámpír, mondtam már.
• If you were stranded on a desert island and could only have two things with you (objects, not people or food) what would they be? a laptop, hogy emailezzek anyámnak, jöjjön már értem, és egy könyv
• Name one food you hate: mák
• How often do you talk to your mother a week/month?nem tudom, szinte minden nap?
• Who is one person you would love to have dinner with? Erik, a vámpír. na jó, nem, a kedves szociológusfiú vagy Joanna Goddard
• Boxers, briefs, or freeball? haha, franciabugyi
• Dog, cat, neither? macska, nyilván.
• Name one magazine in your house right now:Time
• What’s your favorite quote? not all who wander are lost
• What is your favorite song? snow patrol chasing cars
• What’s your favorite movie of all time?most nem tudom, de a Bridget Jones egy klasszikus az biztos
• Do you text, email, or call? mindhárom, de szeretek írni
• If you could donate $1 million to a charity – which one would you choose?amnesty international, jó mondjuk az nem charity, hanem NGO, de ezt nézzétek el nekem
• How many days in a row do you wear the same socks?leginkább egy
• If you had a daughter, and she asked you real nice, would you let her paint your toenails? persze
• Do you have any sisters, and if so, are they older or younger than you? If not, do you have any siblings at all, and where do you fall in the mix? nincs, de van egy unokahúgom
• What is your Twitter username?nincs
• Your Astrological Sign:skorpió*
• What's your favorite sport?bámulom a szexi úszófiúkatúszás
• What's your favorite professional sports team?nincs
• Do you have kids? If not, do you want rugrats one day?nem és nem

*ez a horoszkóp kérdés különösen szórakoztat egyébként, mióta regisztráltam a hülye online társkeresőre, illetve nem is maga a kérdés, hanem hogy vannak emberek, akik KOMOLYAN azt gondolják, hogy ha azt leírják, hogy én tipikus halak férfi vagyok, akkor én majd tudni fogom pontosan, hogy ők milyenek, és melyik a kedvenc filmjük, továbbá amikor meghallják, hogy skorpió vagyok, akkor biztosak lesznek benne, hogy én latexcsizmában élem le az életem és még télen sem fázom a necharisnyámban, továbbá, hogy én tényleg mindig mindenkit oda akarok kötni az ágyhoz és addig játszadozni, amíg már fáj.  a horoszkó azért nem egészen így működik, emberek.

azt mondtam-e már, hogy nekem a legjobb stresszoldó mostanában a cat bounce?
vagy hogy láttam egy lelkész fiút az online társkeresőn.

Ma bementem a kórházba, és akkor ott van a kicsit szexi fiatal orvos, egy AEGEE PÓLÓBAN!!!!4 a köpenye alatt.






(igen, csatlakozzatok mind,Dmitreva, te is, ott a diákszerevezeti folyosón az iroda, az E épületben:D)

Voltam tegnap a fogorvosnál, állítólag most szuperfehérek a fogaim, szóval most már ki is mehetnék az utcára, és nem kell nemet mondanom, ha valaki randira hív!  És a fogorvos néni engem Adrikának szólít, anyámat meg Mariannkának, és ez különösen megható, mert már millió éve nem hívott így senki, anyát meg csak a nagyanyám barátnői.

És én mindig meglepődöm, hogy milyen gyerekes vagyok, vagy túl erkölcsös, nem tudom melyik, feltehetőleg mindkettő, először is, mert regisztráltam erre az online társkeresőre, ahol azt gondoltam, hogy írásban biztos oldott leszek és jófej és majd mindenkinek azt írok amit akarok, vagy nem szégyenlek, vagy perverzkedhetek/trollkodhatok kedvemre mások helyesírási hibáin és válaszolni is merek majd gusztustalan kérdésekre (amikor a melltartóméretem már az ártatlan kategóriába esik), de ehelyett tessék, nem is tudom, sírjak-e vagy nevessek, hogy ugyan annyira megrettenek attól, ha valaki ilyeneket kérdez, vagy túl személyeskedő, esetlegesen perverz kijelentései vannak, nem tudok gonoszkodni másokkal és illetlen lenni, nem akarok beszólni a nyelvtani hibáik miatt, vagy mert a "posta" rövid o, fiacskám, nekem ez nem megy, és már megint össze-vissza beszélek. Csak hát, tegnap volt ez a fiú, aki Petőfit idézett, én egyébként nem értek különösebben a költészethez, de ezt véletlen valamiért gyanítottam, hogy Petőfi, vagy valaki a korából, és gugliztam és tényleg Petőfi volt, amire írtam neki, és tényleg troll volt, vagy legalábbis annyira irreleváns és unalmas kérdéseket tett fel, amiket egy ismeretlentől nem csak hogy nem illik megkérdezni, de felesleges is, továbbá számomra nem fér össze, hogy valaki miért idéz verseket, és a magyarság sorsáról szóló interjúkat, és derül ki róla, hogy unalmas, mint a bűn, és fele annyira okos, mint reméltem....?

Az okos fiú pedig, aki tényleg okos, és ugyan az a szakja, mint nekem, csak Phd-s, tőle pedig olyan fokon ideges vagyok, hogy az már szánalmas, és állandóan csomó energiát kell fektetnem abba, hogy koherens véleményt tudjak alkotni, percekig csak ülök és idegesen és türelmetlenül bámulok, hogy mi legyen, hogy legyen, én ezt nem tudom, pont ezt akartam elkerülni, hogy állandóan olyan társaságba kerüljek, ahol elkerülhetetlenül előtör belőlem a szakbarbár (akármilyen laikus is vagyok), ugyan úgy mint a beszélgető partneremből, és ezt annyira nem akartam, mert az egész egyetem alatt olyan sokszor éreztem magam rémesen butának, pedig tudom, hogy voltak nálam még butábbak. De most ugyanezt érzem, hogy buta vagyok, mint a sötét éjszaka, és betanított munkásnak való, és már nem is tudom, hogy mi bántana jobban, ha nem írna nekem többet ez a fiú, mert buta vagyok előítéletes és unalmas, vagy ha én nem írnék többet (mert ez az egész csak a kisebrendűségi érzetet generál bennem, és nem tudok mit kezdeni a helyzettel).
Meg még arra is gondoltam, hogy a környezetem aki azt gondolja, hogy nem vagyok buta és műveletlen csak azért hiszik ezt, mert ők még butábbak és műveletlenek. (túlkombinálom-e)
Szóval most hogy van ez, hogy aki eléggé szórakoztat attól komplexusaim lesznek, akitől meg nem, az untat?

Remélem, csak azért vagyok ilyen frusztrált mert éhes vagyok.

Értelemszerűen akkor jön szembe egy régi iskolatársam, amikor anyámmal veszekszem a telefonon a dm-ben,és csak a terhességi tesztes/inkontinencia betétes polc mellett állhatok.

nos, ezért a sálért hivatalosan is a fél kezem adnám, 179 fontot pedig nem tudok, cudar világ, már megint. 

Adri vagyok, 22 éves, Budapestről, és meglepődöm, ha szóba áll velem egy kedves fiú.


Rólam ennyit.

• mi kellene vasárnap este, mint a mém másik fele:
• 
  
• 51. last time you got a portrait taken by a photographer? nem tudom, lehet, hogy a tablómhoz
• 52. do you think musicals are cheesy? nem feltétlen, igazából szórakoztatnak, bár nem nézek olyan gyakran ilyesmit. viszont a bollywoodi musicalek szerintem külön kategória.
• 53. is christmas stressful? nem tudom, talán, egy kicsit.
• 54. ever eat a pierogi? igen
• 55. favorite type of fruit pie? almás, vagy meggyes
• 56. occupations you wanted to be when you were a kid? professzor, pszichiáter, író- micsoda intellektuális gyerek voltam
• 57. do you believe in ghosts? nem? de az angol könyvben volt egy igazi fotó egy szellemről, akkor most már nem tudjam mit higgyek
• 58. ever have a deja-vu feeling? igen
• 59. take a vitamin daily? igen, kétszer is mostanában
• 60. wear slippers? nem, csak ha muszáj, mondjuk a kórházban
• 61. wear a bath robe? nem
• 62. what do you wear to bed? valami pólót meg pizsamanadrágot, meg mindenféle csipkés trikót ha nyár van, mert akkor azt képzelem én is ilyen szekszi vagyok (de azért tudom, hogy nyilván nem, ne aggódjatok)
• 63. first concert? nem emlékszem, de gyerekkoromban bizonyára halász judit
• 64. wal-mart, target or kmart? interspar.
• 65. nike or adidas? adidas, a ruhákat illetően,bár szerintem mindkét márka a borzalmas fogyasztó társadalom csúcsa, úgyhogy inkább asics edzőcipőm van, mint az idegesítő amerikaiaknak
• 66. cheetos or fritos? egyik sem, attól tartok
• 67. peanuts or sunflower seeds? az elsőre allergiás vagyok, (most már tudjátok mivel lehet megölni,hha) a másodikat nem szeretem. 
• 68. favorite taylor swift song? ehhez most meg kellett hallgatnom pár dalt, hogy tudjam mi van, mind túl sok az öreg füleimnek, de akkor back to december
• 69. ever take dance lessons? szerintem én vagyok az egyetlen lány a földön aki nem járt táncórákra, pedig a dédnagyanyám valami hírös tánctanár volt
• 70. is there a profession you picture your future spouse doing? egy ügyvédhez feleségül mennék, mert gazdag az is társadalomtudomány egy kicsit, vagy olyasvalakihez aki ugyan azt csinálja mint én,de igazából nekem mindegy, csak nem tudom, egy atomfizikussal miről beszélnék, vagy a lefolyószerelővel?
• 71. can you curl your tongue? nem
• 72. ever won a spelling bee? nem?
• 73. have you ever cried because you were so happy? nem
• 74. what is your favorite book? kundera-a lét elviselhetetlen könnyűsége vagy a perks of being a wallflower,
• 75. do you study better with or without music? nélküle
• 76. regularly burn incense? ah fúj semmilyen
• 77. ever been in love? nem tudom, azt hiszem?
• 78. who would you like to see in concert? snow patrol,xx, andrew belle meg még egy csomót akik most nem jutnak eszembe
• 79. what was the last concert you saw? musica moralia
• 80. hot tea or cold tea? hoooot
• 81. tea or coffee? tea, mindig
• 82. favorite type of cookie? csokis
• 83. can you swim well? igen, 7 éves korom óta
• 84. can you hold your breath without holding your nose? igen
• 85. are you patient? annak tartom magam
• 86. dj or band, at a wedding? band, perszehogy
• 87. ever won a contest? igen, biológiát és angolt
• 88. ever have plastic surgery ? ha csak nem szükséges, kizártnak tartom
• 89. which are better black or green olives? egyik se
• 90. opinions on sex before marriage? szerintem oké, modern korban élünk, mindenkinek joga kell legyen eldönteni, hogy ki érhet hozzá hol és mikor, és nem értek egyet a gonosz ápolónénikkel akik halálra rémítik a tinédzsert, hogy ha szexelsz a julival/gézával a pokolra jutsz, de minimum HPv-t kapsz és borzalom, használj óvszert fiam, kérdés megoldva
• 91. best room for a fireplace? nekünk a nappaliban van, szerintem ez elég jó hely. 
• 92. do you want to get married? idáig mindig ezt hittem

• egy mém, mert mi más lehetne izgalmasabb szombat este.
• 1. would you have sex with the last person you text messaged? úgy érted, a legjobb barátnőmmel? call me a prude, nem.
• 2. you talked to an ex today, correct? nem
• 3. have you taken someones virginity? uh, nem. de ezt fiúktól el lehet venni egyáltalán?
• 4. is trust a big issue for you? nem tudom, gondolom igen. de az őszinteség is fontosnak tűnik, micsoda kliséáradat vagyok.
• 5. did you hang out with the person you like recently? nem
• 6. what are you excited for?  hogy újabban nincsenek fémdarabok a lábamban
• 7. what happened tonight? rájöttem, hogy mégsem akarok ebayen 17ezerért pulcsit venni
• 8. do you think it’s disgusting when girls get really wasted?  erről nem is olyan régen beszélgettünk egy partin, igen, gondolom, gusztustalan, bár számomra az addig iszunk amíg nem hányunk eset abszolút off limit és ciki mindkét nem esetében.
• 9. is confidence cute? hogy cuki-e nem tudom, de hogy hasznos, az biztos.
• 10. what is the last beverage you had? narancslé
• 11. how many people of the opposite sex do you fully trust? hát azt hiszem nem sokat, talán egyet kettőt.
• 12. do you own a pair of skinny jeans? igen
• 13. what are you gonna do saturday night? most van saturday night, és megnézem mindjárt MÉHNEK*  A VÉGÉT.
• 14. what are you going to spend money on next? egy táskára, amit ma láttam a turkálóban és volt vagy 2800
• 15. are you going out with the last person you kissed? nem
• 16. do you think you’ll change in the next 3 months? biztos, ha más nem, a hajszínem
• 17. who do you feel most comfortable talking to about anything? a legjobb barátnőimmel végülis igen, de különös dolog ez a barátság, mert minden barátnak mást lehet elmondani, vagyis nincs olyan, akinek mindent teljes mértékben kiadnék, 
• 18. the last time you felt broken? hát a szakdogám bírálatakor eléggé
• 19. have you had sex today? haha, nem, aludtam ma.
• 20. are you starting to realize anything? igen, öregszem, jesszus
• 21. are you in a good mood? inkább olyan semmilyen
• 22. would you ever want to swim with sharks? szükségem van az időnkénti adrenalin rushra, de inkább nem.
• 23. are your eyes the same color as your dad’s? igen
• 24. what do you want right this second? a teámat
• 25. what would you say if the person you love/like kissed another girl/boy? nem tudom, kicsit szomorú lennék, és kiábrándult, aztán meg eszembe jutna a szokásos, hogy hogy godnolhattam, hogy majd ő is lájkol engem, naív kislány.
• 26. is your current hair color your natural hair color? igen
• 27. would you be able to date someone who doesn’t make you laugh? sokáig nem.
• 28. what was the last thing that made you laugh? Terence hill és bud spencer a tévében
• 29. do you really, truly miss someone right now? nem is tudom, igen.
• 30. does everyone deserve a second chance? igen, bár gyarló vagyok, az ilyesmit kíváncsiság alapon döntöm el.
• 31. honestly, do you hate the last boy you were talking to? nem
• 32. does the person you have feelings for right now, know you do? nem tudom, hogy van-e egyáltalán ilyen, távoli csodálaton kívül persze, de ha mégis, kizártnak tartom
• 33. are you one of those people who never drinks soda? hát majdhogynem igen, mármint ha csak nem vodka narancsron vagy gin tonicról van szó, alig iszom ilyet
• 34. listening to? ezt
• 35. do you ever write in pencil anymore? igen, a német feladatoknál
• 36. do you know where the last person you kissed is? igazából nem
• 37. do you believe in love at first sight? nem?
• 38. who did you last call? a nagymamám
• 39. who was the last person you danced with? igazából nem tudom, valami fiú, a european nighton, max
• 40. why did you kiss the last person you kissed? legutóbb megcsókoltak, és meg voltam lepődve
• 41. when was the last time you ate a cupcake? hát ha ezt vehetjük muffinnak, akkor bizonyára múlt héten, ha cupcake, akkor berlinben
• 42. did you hug/kiss one of your parents today? persze
• 43. ever embarrass yourself in front of a crush? persze
• 44. do you tan in the nude? nem hiszek a szoliban, de a rólam készült fotókból okulva ez biztosan hiba
• 45. if you could, would you take back your last kiss? nem
• 46. did you talk to someone until you fell asleep last night? nem
• 47. who was the last person to call you? Sz
• 48. do you sing in the shower? nem
• 49. do you dance in the car? nem
• 50. ever used a bow and arrow? igen, valami táborozáson

*miért nem enged ez a tumbliból kimásolt vacak normális nagybetűket írni?

attól tartok idáig ez a mantrám, és ha nem ilyen szexi az ember szempillája, akkor nem működik olyan jól egyébként.

Oh dear, you're still waiting for your life to begin.

Azt hiszem igazi macskás hölgy lettem, az anyaösztönöm csak a macskás szobraimat illetően tör elő.

most az egyszer nem trollkodom a zenét illetően, ez tényleg nagyon szép.

de mindegy is az előbbi litánia, hiszen az életemet hűen jellemzi, hogy a "kilépek a komfortzónámból" tett a hónapra a ciklámen színű bugyi.

A nyár közepén kb kitaláltam, hogy én svédet akarok tanulni, nem tudok rá racionális magyarázatot adni, hogy miért, részben persze, mert annyi időt töltöttem svéd hippikkel (jó, a szó klasszikus értelmében nem voltak hippik, csak alternatívok, de lehet, hogy ez sem megfelelő kifejezés, de mindannyian művészek voltak meg táncosok és kifinomult meg fura zenéket hallgattak és valami erdő közepén rendezett éjszakai fesztiválra vittek el meg a fagylaltgyárba aminek a falára lehetett festeni és akkor özönlött a nép az egy sarokra lévő festékboltba, csak hogy az ott élő hajléktalanoknak mindig legyen miért rázni az öklüket, és ahol egy néni épphogy csak azért nem lincselt meg a fényképezőgépem miatt, pontosabban hogy lefotóztam, mert néhány emelettel feljebb voltam mint ő, és még van akinél azért gyorsabban tudok felfelé futni a lépcsőn, és voltunk itt is, bár nem is értem, hogy van ennyi kép róla a gugliban, mert nekünk egyáltalán nem engedték hogy fotózzunk, de senkinek sem azok közül akik mondták, hogy voltak, pedig nem is igazán turistáskodni mentünk oda, hanem volt filmest, és arra mentünk, a vásznat a szoborfej alá tették (a kukák nem voltak ott), és végig attól rettegtem, mikor esik le, és szakad el a vászon, de ez nem történt meg, és beszélgettünk egy fiúval, aki itt él és ausztrál volt talán, nem vagyok biztos benne, de vagy onnan, vagy Új-Zélandról jött, és italforgalmazásból élnek meg többedmagával, nem jut eszembe, mi a neve az ilyen gazdasági társulásnak, amikor többen összerakják a tőkéjüket, és mindenkinek ugyan annyit kell dolgozni és nagyjából ugyan annyit kell keresni, de ha valaki nem dolgozik akkor könnyen csődbe megy, szóval a megélhetésük az legális, bár arról nem esett olyan sok szó, hogy hogyan kezelik a tényt, hogy nincs rendesen bejelentett lakcímük)

de nem is erről akartam beszélni, hogy  kivülről, főleg sötétben milyen ijesztő ez a squat,  főleg mert gondolhatjuk, hogy nem kifejezetten Berlin luxusnegyedében van, ennek ellenére meg milyen kedvesek az emberek ott és nyitottak, és egyáltalán nem élik meg különös vagy extrém, netán rossz helyzetként azt, hogy nem mondhatni, hogy legális ahogy élnek,, ennek ellenére valamiféle alternatív kúltúrális centererként üzemelnek, (de ha valamelyikőtöknek mindenképpen elhagyatott akármi fétise van, és nemsoká Berlinbe megy, akkor értelemszerűen a vidámparkba menjen, oda szerveznek idegenvezetést is, ha úgy tetszik, bár ettől függetlenül mindenki bemegy bár elvileg tilos, mert van csomó lyuk a kerítésen, de egyedül ne menjetek, és sötétben sem, én még csapatosan is féltem, kicsit)
hanem hogy el akartam kezdeni svédet tanulni, csak úgy, és mert az álláshirdetésekben amik érdekelnének mindig várnak valami mesterszakot, és hogy tudj valami egzotikus netán északi nyelvet, plusz kifejezetten viccesen hangzik, és a férfiak is nevetségesen stílusosak és szexik (!! hm, lehet, hogy létezik egy univerzum, ahol a magam fajtáknak is szexi férfiak jutnak?). Na jó, ezek egyáltalán nem indokok, és nem is fontosak, viszont ma, miután viszonylag megelégedve hazajöttem a fodrásztól, felhív a nő, hogy ma oda tudok-e menni, hogy kifizessem, vagy esetleg holnap, (nagy nehezen kibírtam, hogy ne jegyezzem meg, aranyoskám, örvendek, ha 50 métert megteszek viszonylag kellemetlen lábsajgás nélkül, és anélkül, hogy elkezdjek rettegni, mi van, ha kiesik a lábamból a varrás, amire a családtagjaim szerint nincs esély, legalábbis nem ilyen módon, de az ember csak retteg mi van, ha elkezd folyni a vér, vagy nem tudom), annak ellenére, hogy amikor ott voltam az irodájában, akkor is azt mondta, legalább háromszor megismételte, hogy fizethetek a tanfolyam első napján, és akkor igen, az első alkalommal akkor mehetek szombaton, és utána meg majd akkor hétfőn és szerdán, ahogy meg volt beszélve, erre ma felhív, hogy akkor szombaton, mintha mi sem történt volna, én köpni nyelni nem tudtam, és visszagondolva már nem is tudom, miért csinálok ebből ekkora ügyet, hogy az utolsó pillanatban kiderült, hogy a nő kirakott ebből a csoportból, hogy félreértésből vagy direkt mert jöttek emberek akik hamarabb kifizették azt ki tudja már meg, nincs is már igazán kedvem ezt nyomozni, csak egyszerűen nem tudom mire vélni, hogy ő ajánlja fel, hogy mehetek így, és akkor erre felhív valami egész mással, úgy beszél velem, akarom mondani gyakorlatilag rólam, Adriennről, mintha nem is én lennék Adrienn, hanem valami harmadik személy (mi ez a kellemetlen divat egyébként, hogy az emberek olyan hülyén magázódnak, hogy nem is igazán magázódnak, csak utasításokat adnak a levegőbe, hogy itt kellene aláírni, meg hogy az Adrienn azt mondta, (mondja ezt nekem, mintha nem is én lettem volna, vagy mintha én nem lettem volna ott), miért nem lehet azt mondani, ahogy azt nagyanyáink tanították, hogy kérjük itt írja alá, vagy, hogy azt mondta, netán ön azt mondta, nem kifejezetten szeretem, ha magáznak egyébként, 22 éves vagyok, de vannak helyzetek amikor én is magázom a nálam gyakorlatilag alig idősebbeket, mert így illik, nem?) az anyámat gyanúsítgatja, akivel szintén beszélt, mert én Pozsonyban voltam,és nem akartam ötezerért telefonálni, az anyámmal aki biztosított róla, hogy így lesz, és akkor elővesz mindent, hogy bebizonyítsa, csak mi érthettük félre, annak ellenére, hogy én nem okoltam semmiért, csak nem meglepettségemet fejeztem ki, és persze csalódott voltam, úgy értem, én igazán nem akartam szombat reggel álmosan járni, csak mert a néni kihasználta, hogy gyorsan lettek emberek és elindíthatja a csoportot, és most ki tudja mikor lesz másik, mert nem nagyon tömegelnek az emberek, hogy svédet tanuljanak, ez világos.

És akkor, csak mert ez nem elég, jön anyám, aki csakis a legjobbat akarja nekem, ehhez kétség sem fér, értelemszerűen nem, és elővesz ilyeneket, hogy honnan lesz nekünk erre pénzünk, mikor korábban ő mondta, hogy mehetek, és hogy milyen sokba kerül az angolóra, (jó ez tényleg igaz), de talán akkor ne beszélje már meg helyettem a kedves ügyintéző nénivel, és intézze el ezt az egészet, csak hogy lényegében egy nappal az előtt, hogy tényleg elkezdenék járni azt mondhassa, hogy nincs is rá pénzünk, vagy hogy fogom én ezt bírni, mindig ezzel kell jönni, hogy fogom én ezt bírni, mi vagyok én, valami borsószem királykisasszony, hogy talán még a széltől is védeni kell, és akkor mindenki felteszi ezeket a célozgató kérdéseket, hogy mit akarok csinálni jövőre, és mi lesz velem, apám is, anyám is, az összes felnőtt akivel kapcsolatba kerülök, a barátnőim, a boltosnéni a fodrász, az orvos csak azért nem mert nem mondanám meg neki, hogy nem járok sehova, mert szinte biztos, hogy leesne a székről (mert ő mindig kérdez az iskoláról, ill. csak arról). Nem tudom, hogy mi a helyes, de mikor csináljak csomó mindent, és tanuljak meg csomó mindent, ha nem most, utána öreg leszek, házas, fáradt és kielégületlen és biztos nem akarok majd nyelvet tanulni (és még amúgy varrni is meg akarok tanulni, hogy varrhassak magamnak nyári ruhákat, és normális sminket csinálni magamnak, és piros rúzst használni és szemhéjtust), csak esetleg felnevelni normálisan a gyerekemet aztán meg elmenni nyaralni.

Nem tudom, mások hogy csinálják a kapcsolatukat az anyjukkal egyébként, de nem tudok mit kezdeni azzal, hogy állandóan a saját anyám kételkedik bennem, azt gondolom apám fele annyi ideig sem, mint anyám, de ő igen, ő mindenki helyett, helyettem is, és nem elég az, hogy én rettegek, hogy nem tudom megcsinálni, hogy nem leszek elég jó,nem vesznek fel és hogy vénlány leszek, nem kellek senkinek ,csak valami sörhasú büdös fiúnak akinek még egy kilógó melltartópánttól is feláll akivel két év után elhidegülünk egymástól és unottak leszünk és mindent akarunk, csak együtt lenni nem, és szomorú leszek és csalódott, meg minden rossz lesz, rossz izületek és gerincproblémák mit tudom én, én csak egyszerűen azt akarom kapni a szüleimtől hogy ügyes vagyok és okos és megcsinálom, ha nem, mindenkivel megesik hogy elbukik majd újrapróbálod édes gyerekem, de nem ezt az aggódó arcot, meg a kérdést, hogy bírni fogod te ezt Adrikám? 

oh so true, má' megin'.

Rá kellett jönnöm egyébként, hogy a kórház lelkileg jobban megviselt, mint mondjuk a lábamat, amit műtöttek. Persze, hazugság lenne azt mondanom, hogy nem fájt a műtét napján, és persze feldagadt a lábszáram már megint valami nevetséges zsömle alakúra állagúra, de közel sem volt olyan kellemetlen, mint amikor eltört, és most nem volt végtelenül arrogáns* az orvos, bár most nem is többnapos törött lábbal mentem oda, amitől még jobban elborzadtak amikor meglátták, hogy a másik bokám milyen vékony.
Csak most hirtelen nem tudom, olyan lehangolt lettem és zavarodott, de főleg zavarodott,mert ott volt az a sok néni, akik mind vidékről jöttek, és számomra idáig elképzelhetetlen egészségügyi problémáik voltak, mert vastelepen dolgoztak, vagy leestek a kanapéról és combnyaktörésük lett 2 héttel az után, hogy a másik meggyógyult, vagy a néni akit nem tudtak megműteni mert valami fertőzése lett és így gyakorlatilag előbb utóbb éhen fog halni ha így folytatódik, és még csomó ilyen, vagy hasonló, persze megint mindenki 50, de inkább 60 év feletti volt, rajtam és az alpári péknén kívül, aki úgy káromkodott mint a kocsis amikor az orvos kötötte a sebét, amire ő elkezdett mondókákat mondani meg énekelni,
és tulajdonképpen én most kifejezetten szégyenlem magam, mert már megint elhagyott a humorom és ilyen kellemetlen dolgokról irkálok mert ilyen kicsi dolgokon is így megrázkódom, mondjuk persze csomó minden van, ami nem kifejezetten leírható, részben mert apróságok és elfelejtem, részben meg mert nem vagyok képes valami összefüggő dologgá formálni az összes ingert ami ott ért 5 nap alatt, attól kezdve, hogy amikor az embert műtik mindig undorító szagú ebéd van, és az orvos rémesen félelmetes a zöld ruhájában**, addig, hogy a klinikán nem szappanillat jön ki a fürdőszoba ajtaja alatt mint itthon, hanem kellemetlen tisztítószer szag és fogcsikorgató hideg, és szégyenlem magam mert ekkora ügyet csinálok belőle, nem is tudom miből, a sok benyomásból ami engem ér, hogy vannak emberek akik mennyivel szerencsétlenebb és kellemetlenebb helyzetben vannak gyakorlatilag minden szempontból, amit tudtam eddig is, mégis miért kell ahhoz hogy ezt tényleg realizáljam az, hogy elolvassam egy cigány nő blogját, és hogy rájöjjek vannak emberek akiket nem tudja meglátogatni a családja mert egyszerűen nincs pénzük benzinre, (nekünk meg két kocsink van, csak azért nem három, mert nem akarok jogsit, és másoknak meg 5 és nem vacak opel*** meg seat hanem valami sokkal fancybb, tudom, persze) arról fogalmam sincs, és nevetséges hogy milyen gyermekien vagyok képes reagálni mindenféle dolgokra, az pedig még kétségbeejtőbb, hogy hogy képzeltem én ezt hogy társadalomtudomány? Hogy képzeltem én azt, hogy majd valamilyen módon embereknek fogok segíteni, vagy emberekkel fogok foglalkozni? Nem tudom, miért akartam én mindig valami olyat csinálni, ahol emberekkel kell foglalkozni, ahol hasznos lehetek a társadalom számára legalább egy kicsit, mármint persze a banki ügyintéző ugyan úgy hasznos a társadalom számára, és emberekkel foglalkozik, de valahogy mégsem így képzeltem az életem, de megijeszt és kétségbe ejt, hogy olyan vagyok, mint valami kellemetlen tudós, aki csak a laboratóriumában tud létezni, ott érzi magát a legjobban, és elméletben minden sokkal szebb és jobb, mind tudjuk, hogy a modellek leegyszerűsítik a valóságot, és minden egyszerűbbnek és könnyebbnek tűnik, de minimum kényelmesebbnek, és félek, hogy én is ilyen vagyok, ilyen leszek, hogy csak antropólógiai kutatómunka elvégzésére leszek képes (már ha egyáltalán elég okos vagyok hozzá, és mind tudjuk, a szakdolgozatom nem volt osztatlan siker) ami részben terepmunka persze, de nem egész életemben, minden nap, lenne elég időm amit a laptopommal tölthetek és elég időm lesz arra, hogy a szörnyű magyar vagy akármilyen valóságon pityogjak, és akkor tanítanom is kellene, pont mint anyámnak, akiről az a benyomásom hogy még jobban laboratóriumba való, mint én, mert még jobban megijeszti a világ, nem is értem miért nem ott dolgozik egyébként, mindenféle nyertes TDK-k után, de én, én nem vagyok elég okos ehhez, és még úgy is viselkedem mint egy borsószem királykisasszony, elromlott helyzet ez.



*Anya szerint rettenetesen sajnált, ezek szerint nagyon, nagyon rossz vagyok az érzelmek olvasásában. és amúgy is, csak addig volt arrogáns, amíg meg nem kapta a borocskát, megegyebet, egyem a szivit, meg az arrogáns fejemet
**legalábbis abban a szituációban annak tűnik, de akkor minden annak tűnik, az is hogy mennyi férfi vesz körül egyszerre és nincs rajtam gyakorlatilag semmi ruha
***de hát tudjátok hogy mondják ezt, Opel, sose kop el!

biztos ami biztos szkájpolok egy kicsit a szüleimmel, akik a nappaliban ülnek, tőlem vagy  25 méterre.*

*túl nagy a lakásunk, én mindig mondtam, főleg ha takarítani kell vagy ha az ember sánta

Ma reggel pedig kiderült az is, hogy miért feltétlen szükséges minden beteget kirángatni az ágyból hajnali 4-kor, hát mert ha este, lefekvés előtt cserélnének ágyneműt, nem lenne elég feszes a lepedő viziten. 
Helló otthon, édes otthon, ahol feszes barackszínű lepedő van, virágos ágyneművel.

hosszú és értelmetlen bejegyzés a semmiről*

**

Szinte már drámai, hogy semmi nem változott itt, ugyan abba a kórterembe, ugyan arra az ágyra képesek voltak fektetni ugyan azok az ápoló bácsik, az egyikük ma fel is ismert, a doktor bácsi meg ugyan úgy arra figyelmeztet, hogy ne aggódjak semmin, semmi baj, tanuljak inkább, mint legutóbb. Viszont az a baj, hogy én már most unatkozom itt, habár fele annyira sem vagyok sánta mint legutóbb, a szobatársaimnak egész nap tévét kell néznie, rajtam kívül csak vidéki fizikai munkát végző nénik vannak, akik úgy beszélnek mint kocsis a lovával, de legalábbis rendszeresen olyanokkal nyomatékosítják mondandójukat hogy bazmeg, meg hogy kurvára, tudjátok ez nem az a fajta káromkodás ami kiszalad az ember száján, ha valami nagyon felidegesíti, vagy ha huszadszorra sem sikerül valami, hanem mindenféle különösebb indulatoktól mentes beszélgetés során is, nem mintha én nem káromkodnék, de ilyet én még anyám korú nők szájából életemben nem hallottam, na de olyat se láttam még, mint ez a férfi, aki a velünk szemben lévő szobában van, és egész nap félmeztelenül flangál, és azzal tölti az idejét, hogy a női hálóterembe bámul, legalábbis idáig mindig ezt tette, ha odamentem a csaphoz fogat mosni, ami persze, az ajtó mellett van és akkor mindig azt bámulta, hogy mi történik a szobánkban (semmi, öregasszonyok pletykálnak, arról, hogy hogy nem bírják felemelni a karjukat, és hogy a szomszéd szobában fekvő nőnek odavarrták a karját a hasához, hogy megtapadjon rajta valami bőr, ha már leégette a varrógép, hogy az orvosnak micsoda szemüvege van, és hogy sorba állnak a műtőhöz a betegek és az orvosok egyaránt, az ingerküszöbe mindenkinek "magas", ahogy az már lenni szokott).

Na de elég a kórházasdiból, kényszert érzek ugyan arra, hogy megírjam, micsoda szexi rezidensek vannak, és hogy az orvos a műtétem előtt 10 perccel mérgeskedő arccal viharzott ki a műtőből én meg ott fekhettem a huzatos folyosón egy csomó ideig, mivel az előző beteget valahogy elfelejtették elvinni, vagy nem tudom, senki nem értette, hogy mi van, az ápolók maguktól semmit nem tehetnek, nem mernek tenni, pedig ezek nem valami komoly esetek, mint mikor valakinek leműtik a mellbimbóját a szemölcse miatt vagy mit tudom én (ilyen volt, állítólag, az egyik öreglány szerint), de ezt most nem teszem, főleg mivel akkora az agyi kapacitásom, hogy órákig nem jutott eszembe az a kifejezés, hogy meritokratikus társadalom, és az előbb adtak valami intravénás algopirint, komolyan életem fájdalma, hogy az nem hozzáférhető a köznép számára a gyógyszertárban, ahh.
A szülinapom egész jó volt különben, reggel Marine sütött nekem meg A-nak crépe-et amig én harcot vívtam az utolsó üveg nutelláért a CBA-ban, 900 forintért, az eszem megáll, meg tettünk bele eperlekvárt is, és legközelebb cukros citromost csinálunk,  aztán elfutottam az angolórámra 10 kiló könyvvel a hátamon, majd Kőbányára a vonathoz, mivel a nyugatiban már nem értem el, majd este még ittunk teát meg bort 2 barátnővel, miközben az idegesítő férfiakról beszéltünk, azokról akik állandóan ökörségeket kérdeznek, meg azokról akik bókolni próbálnak de közben vérig sértik az embert, de nem is akarok férfiakról  fiúkról beszélni, ez a randi amit már említettem, olyan béna volt, hogy az elképesztő, igazából nem is tudom megfogalmazni, hogy mi az amitől annyira kiakadtam, nem is igazán valami kézzelfogható, hogy mi bosszantott fel igazán abban a fiúban annyira, csak az egész létezése, az elképesztő ötletei, meg hogy igazából unalmas volt, tudom, tudom, én vagyok az az ember aki szemrebbenés nélkül elkezd látványosan unatkozni, és akit mindig sokkal hamarabb untatnak emberek mint másokat, hát nem tudom, miért kényszerítsem magam beszélgetésre valaki olyannal, akivel nem hogy semmi közös sincs bennünk, de még csak nem is érdekes, vagy olyan intelligens, hogy szájtátva hallgassam amit mond egész este, amellett, hogy mindent megtesz azért, hogy legalábbis a bokorba berángasson, ha már a lakásába nem kifejezetten sikerült, most komolyan mégis melyik hülye hiszi azt, hogy ha felajánlja  hússzor, hogy menjünk el hozzá filmet nézni, ja de amúgy semmi nincs otthon egy üveg ásványvíz se, bocsi, kivéve répát, (ó ez isteni, ugye nem egy undorítóan perverz utalás?) akkor majd nekem nem esik le, hogy minden vágya hogy vízszintes helyzetben lásson? Ne szédítsük már egymást, naiv vagyok, de nem annyira, hogy ne jöjjek rá, hogy minden vágya, hogy vízszintes helyzetben lásson, ami értelemszerűen rettenetesen hízelgő, de azért annyira mégse, hogy én is csak ezt akarjam. Csomó mindent akartam még mondani erről, de most egyik sem jut eszembe, egyik sem tűnik elég fontosnak, csak hogy az bosszant kifejezetten ebben az egész esetben, hogy nem is volt ronda ez a fiú, még ezt se mondhatom, hogy ronda volt mint a bűn, mert nem, magas volt és zöldszemű, és tulajdonképpen az esetek nagy részében kedves is, bár időnként érthetetlenül kellemetlenül kivíáncsi, , de talán még ez se baj, nem is tudom, hogy mi a baj, az, hogy sánta vagyok megint, francba csak futni akartam a végén, el innen minél messzebbre, csak nehogy hozzám érj még egyszer, vagy egyáltalán valaha, nem tudom, csak úgy elkezdtem undorodni az egésztől, amúgy nem volt undorító fiú, azt hiszem jó illata volt, az más kérdés, hogy úgy volt felöltözve, mint egy építőmunkás, és még egy építőmunkás se megy úgy randira, ahogy építeni megy, én azt gondolom, ez a fiú meg két egyetemet végzett, nem is értem,
dehát mit mondhatnék sok mindent nem értek én, hogy miért tűnik egyrészt kifejezetten gálánsnak meg intelligensnek aztán meg miért gyaloglunk két órán át az 5 fokos hideg szélben és miért derül ki a végén, hogy ja igen, mert egy fillér nincs nála, és nekem kell vennem ásványvizet a boltban, és miért kérdezősködik arról, hogy nekem hány nyelvvizsgám van, és tesz úgy mintha neki 6 lenne, hogy én jól hülyén érezzem magam, mikor ő egy nyelven se tud megszólalni folyékonyan kivéve a magyart, én meg kettőn is viszonylag jól, és miért mondja azt hogy nyelvekkel foglakozik mikor csak a nyelvvizsgáira akar felkészülni, kettőre amúgy, autodidakta módon, 3 hónap alatt, már megint bolhát csináltam az elefántból, dehát, mit tegyünk, a kórházi tévé meg olyan vacak, hogy az emberek bőre zöld, csak menne már tönkre.

*egyenesen a klinikáról
**pont így érzem magam vizit közben

jesszusom, mától azt kell mondjam 22 , ha megkérdezik hány éves vagyok, crazy.

az a baj, hogy a múltkori kellemetlenül végződött randim óta igazából egy fiút se akarok látni, valahogy elegem van az egészből, meg mi a francért élem én ezt meg valami hülye társadalmi nyomásként, hogy nekem kell lennem valakivel.?

Tegnap vagyis ma már megint olyan későn  korán értem haza, hogy a körúton a nénik már rázták az ablakban a szőnyegeiket. De ma milyen szép vasárnap van.

"you know in like 20 or 30 years or so there's gonna be a section in history books dedicated to this time period where gays were fighting for their right to marry and suffering from discrimination
and the kids learning about it in class are going to be disgusted by the mere fact that gays had to even try to fight for what was rightfully theirs."

Gamla stan

Stockholm óvárosa

nem tudom, hogy van ez, de vannak emberek akiket nem utálok, csak a jelenlétük frusztrál, vagy nem is tudom, hogy mondjam ezt, de olyan kicsinek és semminek érzem magam tőlük,

és én nem tudom, hogy orvosoljam ezt.

have I truly been there

Közben az volt, hogy a hétvégére elmentem Pozsonyba, a Corvinus pedig most ilyen menőn néz ki, mert most ez megy, és mindenki sárga pulóverekben futkos, hajnali 6-tól az egyetemen, miközben mind nagyon fontosnak érezzük magunkat, ahogy mindenki más is, de talán most az egyszer szabad, és a reggeliztető nénik borzalmasan édes teát adnak, de ez rajtam kívül egyetlen magyarnak sem tűnik fel,
de a nap legjobb része értelemszerűen az, hogy találtam a Fő utcán egy gigacuki pékséget, ahol 120 ft egy kis kalács, és olyan illat van, mint karácsonykor a nagymamám konyhájában, a kávéscsészék meg a '70-es évekből maradtak.