hosszú és értelmetlen bejegyzés a semmiről*

**

Szinte már drámai, hogy semmi nem változott itt, ugyan abba a kórterembe, ugyan arra az ágyra képesek voltak fektetni ugyan azok az ápoló bácsik, az egyikük ma fel is ismert, a doktor bácsi meg ugyan úgy arra figyelmeztet, hogy ne aggódjak semmin, semmi baj, tanuljak inkább, mint legutóbb. Viszont az a baj, hogy én már most unatkozom itt, habár fele annyira sem vagyok sánta mint legutóbb, a szobatársaimnak egész nap tévét kell néznie, rajtam kívül csak vidéki fizikai munkát végző nénik vannak, akik úgy beszélnek mint kocsis a lovával, de legalábbis rendszeresen olyanokkal nyomatékosítják mondandójukat hogy bazmeg, meg hogy kurvára, tudjátok ez nem az a fajta káromkodás ami kiszalad az ember száján, ha valami nagyon felidegesíti, vagy ha huszadszorra sem sikerül valami, hanem mindenféle különösebb indulatoktól mentes beszélgetés során is, nem mintha én nem káromkodnék, de ilyet én még anyám korú nők szájából életemben nem hallottam, na de olyat se láttam még, mint ez a férfi, aki a velünk szemben lévő szobában van, és egész nap félmeztelenül flangál, és azzal tölti az idejét, hogy a női hálóterembe bámul, legalábbis idáig mindig ezt tette, ha odamentem a csaphoz fogat mosni, ami persze, az ajtó mellett van és akkor mindig azt bámulta, hogy mi történik a szobánkban (semmi, öregasszonyok pletykálnak, arról, hogy hogy nem bírják felemelni a karjukat, és hogy a szomszéd szobában fekvő nőnek odavarrták a karját a hasához, hogy megtapadjon rajta valami bőr, ha már leégette a varrógép, hogy az orvosnak micsoda szemüvege van, és hogy sorba állnak a műtőhöz a betegek és az orvosok egyaránt, az ingerküszöbe mindenkinek "magas", ahogy az már lenni szokott).

Na de elég a kórházasdiból, kényszert érzek ugyan arra, hogy megírjam, micsoda szexi rezidensek vannak, és hogy az orvos a műtétem előtt 10 perccel mérgeskedő arccal viharzott ki a műtőből én meg ott fekhettem a huzatos folyosón egy csomó ideig, mivel az előző beteget valahogy elfelejtették elvinni, vagy nem tudom, senki nem értette, hogy mi van, az ápolók maguktól semmit nem tehetnek, nem mernek tenni, pedig ezek nem valami komoly esetek, mint mikor valakinek leműtik a mellbimbóját a szemölcse miatt vagy mit tudom én (ilyen volt, állítólag, az egyik öreglány szerint), de ezt most nem teszem, főleg mivel akkora az agyi kapacitásom, hogy órákig nem jutott eszembe az a kifejezés, hogy meritokratikus társadalom, és az előbb adtak valami intravénás algopirint, komolyan életem fájdalma, hogy az nem hozzáférhető a köznép számára a gyógyszertárban, ahh.
A szülinapom egész jó volt különben, reggel Marine sütött nekem meg A-nak crépe-et amig én harcot vívtam az utolsó üveg nutelláért a CBA-ban, 900 forintért, az eszem megáll, meg tettünk bele eperlekvárt is, és legközelebb cukros citromost csinálunk,  aztán elfutottam az angolórámra 10 kiló könyvvel a hátamon, majd Kőbányára a vonathoz, mivel a nyugatiban már nem értem el, majd este még ittunk teát meg bort 2 barátnővel, miközben az idegesítő férfiakról beszéltünk, azokról akik állandóan ökörségeket kérdeznek, meg azokról akik bókolni próbálnak de közben vérig sértik az embert, de nem is akarok férfiakról  fiúkról beszélni, ez a randi amit már említettem, olyan béna volt, hogy az elképesztő, igazából nem is tudom megfogalmazni, hogy mi az amitől annyira kiakadtam, nem is igazán valami kézzelfogható, hogy mi bosszantott fel igazán abban a fiúban annyira, csak az egész létezése, az elképesztő ötletei, meg hogy igazából unalmas volt, tudom, tudom, én vagyok az az ember aki szemrebbenés nélkül elkezd látványosan unatkozni, és akit mindig sokkal hamarabb untatnak emberek mint másokat, hát nem tudom, miért kényszerítsem magam beszélgetésre valaki olyannal, akivel nem hogy semmi közös sincs bennünk, de még csak nem is érdekes, vagy olyan intelligens, hogy szájtátva hallgassam amit mond egész este, amellett, hogy mindent megtesz azért, hogy legalábbis a bokorba berángasson, ha már a lakásába nem kifejezetten sikerült, most komolyan mégis melyik hülye hiszi azt, hogy ha felajánlja  hússzor, hogy menjünk el hozzá filmet nézni, ja de amúgy semmi nincs otthon egy üveg ásványvíz se, bocsi, kivéve répát, (ó ez isteni, ugye nem egy undorítóan perverz utalás?) akkor majd nekem nem esik le, hogy minden vágya hogy vízszintes helyzetben lásson? Ne szédítsük már egymást, naiv vagyok, de nem annyira, hogy ne jöjjek rá, hogy minden vágya, hogy vízszintes helyzetben lásson, ami értelemszerűen rettenetesen hízelgő, de azért annyira mégse, hogy én is csak ezt akarjam. Csomó mindent akartam még mondani erről, de most egyik sem jut eszembe, egyik sem tűnik elég fontosnak, csak hogy az bosszant kifejezetten ebben az egész esetben, hogy nem is volt ronda ez a fiú, még ezt se mondhatom, hogy ronda volt mint a bűn, mert nem, magas volt és zöldszemű, és tulajdonképpen az esetek nagy részében kedves is, bár időnként érthetetlenül kellemetlenül kivíáncsi, , de talán még ez se baj, nem is tudom, hogy mi a baj, az, hogy sánta vagyok megint, francba csak futni akartam a végén, el innen minél messzebbre, csak nehogy hozzám érj még egyszer, vagy egyáltalán valaha, nem tudom, csak úgy elkezdtem undorodni az egésztől, amúgy nem volt undorító fiú, azt hiszem jó illata volt, az más kérdés, hogy úgy volt felöltözve, mint egy építőmunkás, és még egy építőmunkás se megy úgy randira, ahogy építeni megy, én azt gondolom, ez a fiú meg két egyetemet végzett, nem is értem,
dehát mit mondhatnék sok mindent nem értek én, hogy miért tűnik egyrészt kifejezetten gálánsnak meg intelligensnek aztán meg miért gyaloglunk két órán át az 5 fokos hideg szélben és miért derül ki a végén, hogy ja igen, mert egy fillér nincs nála, és nekem kell vennem ásványvizet a boltban, és miért kérdezősködik arról, hogy nekem hány nyelvvizsgám van, és tesz úgy mintha neki 6 lenne, hogy én jól hülyén érezzem magam, mikor ő egy nyelven se tud megszólalni folyékonyan kivéve a magyart, én meg kettőn is viszonylag jól, és miért mondja azt hogy nyelvekkel foglakozik mikor csak a nyelvvizsgáira akar felkészülni, kettőre amúgy, autodidakta módon, 3 hónap alatt, már megint bolhát csináltam az elefántból, dehát, mit tegyünk, a kórházi tévé meg olyan vacak, hogy az emberek bőre zöld, csak menne már tönkre.

*egyenesen a klinikáról
**pont így érzem magam vizit közben