amúgy bocs, hogy ilyen unalmas vagyok mostanában ezekkel az állatos képekkel meg félszavas Baku beszámolókkal, nem is írtam még semmi izgalmasat/érdekeset lényegében. viszont az a helyzet,hogy (már megint panaszkondi fogok, micsináljak)hogy rettenetesen elcsigázott vagyok,meg nem is annyira van kedvem írni,de igazából semmihez sem, anyám szerint ez a tavaszi fáradtság*, ajaj. mi lesz itt.
valójában nem tudom említettem-e már ezt a rettenetes számítógépes módszertant, annyira álmosító az egész, rendszeresen elvesztem a fonalat, elfelejtem melyik változót hova kell rakni, vagy hogy egyáltalán melyik oszlopról van szó, a phd hallgatónak idegesítő a stílusa, nincs semmi de semmi humora, elkezd pisszegni ha valaki felnevet valami karikatúrán amit épp a napiszaron olvasott és néha nem hord rendes melltartót(nem vicc). amúgy kedves lány, csak nem értem mi vitte rá, hogy jelentkezzen egy ilyen borzalom tárgy tanítására?
nem tudom, mit kell olyankor csinálni ha az ember két különböző városban lévő egyetemre akar járni egyszerre... pontosabban az a helyzet, hogy a mostani egyetemhez kicsit sincs kedvem, de ha elkezdem a másikat akkor azt jövőre garantáltan ott kell hagynom újra és visszajönni,hogy befejezzem a hülye szakdolgozatomat meg azt a pár tárgyat amit kell még, tudom hogy nem nagy vasziszdasz de egyáltalán semmi kedvem nincs hozzá, zavar a csodalány aki a csodafiúval jár, meg hogy mindenen visítva kell vihogni, meg sugdolózni.**

viszontviszontviszont tegnap azt hiszem elértem az évszázad sikerét a képeimmel a fotószakkörön, ugyanis a bácsi tisztára megdicsért, meg azt is mondta, hogy azt hitte, hogy nem fogom tudni megcsinálni,mert kérdeztem mindenfélét állandóan a záridőről meg hasonlókról, mintha fogalmam se lenne. sőt, a másik bácsi aki vagy 50 vagy még több és mindig öltönyben jár és csillogó autója van és olyan éles képeket cisnál, hogy elvágja az arcodat az LCD, na ő pedig megveregette ám a vállam! nem vicc. szóval most kicsit büszke vagyok. kár hogy ez után 5 perccel megtudtam, hogy a Máté Bence csodakönyvét kiárúsították, ott az orrom előtt.

ó bárcsak lenne egy ilyen ruhám. vagy egy ilyen.


*mi ez már, hogy fáradt vagyok csak mert tavasz van?!
**remélem hogy érzékelhető hogy nem ezek a konkrét dolgok zavarnak hanem a kislány lénye

itt van nagyban,úgy sokkal jobb amúgy

I miss this:

az optimizmus projektem idáig viszonylag egészen jól megy(70%-osan nagyjából, hha) nyilván mert sokszor hallgatom ezt meg azért is,mert próbálok úgy közelíteni a kellemetlen dolgokhoz, mint mondjuk az spss mint szükséges velejárói,akarommondani kellemetlen mellékhatásai az olyan ambícióimnak,mint hogy tudjak 3 nyelven viszonylag flyékonyan az egyetem végére, és hogy legyen inkább 2 diplomám mint egy sem.
tegnap este eszméltem rá,hogy alig maradt idő a matek újraérettségiig, és ez most eléggé megemelte az átlagos stressz szintemet*, főleg, hogy gyakorlatilag a másnapján lesz a fotószakkörvizsga is. annyira furcsa ez az egész amúgy, tudom, hogy írtam már erről,vagy lehet,hogy nem is, nem vagyok benne biztos, szóval hogy itt vannak ezek az 50 körüli bácsik, nem tudják mit csináljanak magukkal, minimum a felső 1 millióhoz tartoznak, 5200 euróért vesznek maguknak órát, olyan fényképezőgépet vesznek maguknak,hogy nekem nem tudom lesz-e valaha olyan fancy aztán meg hisztiznek, hogy nem tudnak éles képet csinálni. ez után 2 perccel pedig összefutnak valami ismerőssel,aki véletlen** összefutnak valami 600 éve nem látott ismerőssel,aki véletlen
szintén fotózik,és valami csodaobjektívnek van birtokában,és akkor megtervezik, hogyan fognak elutazni sokadszorra Kuala Lumpurba.. na jó,csak az irigység szól belőlem, szabad ignorálni. ha ezen túllépek,egyértelműen érdekes tapasztalat ez az egész, bár most már tudom, hogy határozottan nem vagyok oda való, rettenetesen érdekes lehet elmenni Kuala Lumpurba vagy Costa RIcára,vagy mit tudom én,hogy hova, de azt hiszem, a harmadik nap után a városok sokkal sokkal jobban kezdenének érdekelni, pontosabban az emberek.

akartam írni izgi dolgokról is, mint hogy hogyan partiznak az azeriek, meg mi volt ma a suliban, meg hogy épp most mit gondolok, de majd később.



*ettem is gyorsan egy kocka csokit, biztos ami biztos
**remélem érzékelhető a szemernyi szkepticizmusom

új élet

elhatároztam,hogy új életet kezdek vagyis kiiktatom a pesszimizmust meg a szociológiát.
egyszerűen nem szeretek már bemenni oda, idegesítenek az óráim,meg nagyjából minden ami ott van.

ez volt:

először is, a csodálatos Sheremetyevo panoráma: (a jobb oldali szürke gyárépület tényleg egy Novotel)


(egyébként a bakui reptér olyan, hogy van egy oszlop, rajta meg egy cigaretta jel mint "smoking lounge" -legalábbis minden normális helyen ezt mondják- és akkor az egész terminál füstben úszik, amikor pedig az ember elkezd igazából Baku felé kocsikázni, lényegében csak falakat lát)
és akkor a városnézés:



meg ettünk is:


és voltak interjúk: (igen,engem is,bár csak kb. 2 percig tartott, rettenetesen éles fénnyel világítottak a szemembe, és arról kérdeztek,mit keresek itt, és mit tudok a novruzról:


megestek "girls' band" csoda fotók:


voltam családlátogatáson, igen, a kislány tényleg elvitt a családi nagyvacsorára, ahol annyi kaja volt, hogy én annyit még nem láttam nálunk, én a jóléti államból származó, és igen, tényleg én voltam az egyetlen európai az asztalnál,de azért fantasztikus volt, meg baklava és brownie is, a 20 kiló datolya mellett(rájöttem, hogy allergiás vagyok rá...)


és barátkoztam is:



és voltunk metróval is, de mindenkit ki kell ábrándítsak,egyrészt teljesen úgy néz ki, mint Budapesten, csak még zsúfoltabb, és koszosabb, az enteriőr pedig teljesen olyan mint Moszkvában,csak azeriül vannak a feliratok.



és még el nem felejtem, ilyen a vidék... (ez Shaki,és csodálatos):

(a menő piros tragacsbusz nyilván a mienk volt!)

a tegnap este ilyen volt:

én: Ha repülővel megyek Delhibe, akkor kb 20 órát kéne vonatoznom Bengaluruhba...
A: meg fognak erőszakolni a vonaton...
én: Nem hiszem, ott a tehén szent állat.

Gondoltam szólok,

hogy Baku eléggé(főleg) ilyen:



(Ó igen, Heydar Aliyev)

de sokszor ilyen is:



fogok írni majd értelmes bejegyzést is,mert gondolom már mindenki a körmét rágjaizgalmában,csak most nem mert inkább alszom, aggódni meg felesleges, hogy sok lesz a kép, ugyanis csak 450 van és legalább 300 béna*.



*értsd:homályos/túlexponált/hülyén nézek ki rajta/túl erős a déli napsütés

home sweeeet(ish) home

hát itt vagyok megint, a nappaliban a fehér kanapén és mindent olyan limitáltnak érzek, még magammal szemben is,mintha egy darabot elraknék az ágyneműfiókba.
igazából én azt hiszem hogy el akarok innen menni.

már a blogger jelszavamnak is a neptun kódom próbálom beírni, és csodálkozom,hogy nem működik.
de ha ki tudnám iktatni a lelkiismeretem minden sokkal egyszerűbb lenne.

a tanárnéni azt mondta, hogy kissé monoton az előadásmódom,még szerencse, hogy nem készülök akadémiai pályára, de egyébként nagyon logikus volt, hár szerintem meg sajnálom,de magamhoz képest rettenetesen jó voltam, csak 2 szónál akadt meg a nyelvem (negotiable, scapegoating) és csak egyszer felejtettem el mit akarok mondani, nem akadoztam, elfogadható volt a kiejtésem,és nem voltam annyira cincogóan halk sem.
de ha a tanárnéni tudná, hogy némelyik definíciót az urban dictionaryről szedtem....
legalább annyir örömöm van,hogy megjavíttattam az ipodom. és már csak négyet kell aludni.

hát nyilván csak engem bosszant a fiú aki gratulál nőnapon faszbukon keresztül mindenkinek,majd megköszöni, hogy vagyunk,mivel nélkülünk nem lennének igazi 698938 csavaros brazil szappanoperák.
ó hát köszi.

most meg még ideges is vagyok mert sok mindent kellene megcsinálni meg megtanulni holnap de van egy ill. 2 órám a nap közepén, amit nem tudom,hogy fogok megcsinálni ha még arra se veszem a fáradtságot hogy bejárjak, tavaly bejártam,mégis kettes lettem belőle, pedig tanultam is arra a hülye vizsgára(nyilván csak nem volt szerencsém,hhö) és elegem van az egészből, hogy már most demotivált vagyok,pedig ez csak a negyedik félévem, gyakorlatról szó sem esett, nem mintha lenne rá lehetőség. de ha egyszer annyi izgalmasabb dolog van ennél az egésznél, a tenerifei utazás, meg hogy megyek Bakuba valami 6 nap múlva, és hogy holnap utánra megszerelik az ipodomat, és bömböltethetem majd a the nationalst a negyvenkilencesen az álmos csodareggeleken amikor minimum 20 perc késésben vagyok.

ma azt tanultam a tévéből,

hogy a jó párkapcsolathoz jó internet kell.
nem értem,miért nem vagyok házas még,hm. *
ma még volt olyan is, hogy elrontottam az orosz zht,ami mondjuk nem meglepő, mivel aludtam vagy 4 órát, meg tanulás közben még vagy kettőt.
meg olyan, hogy felszállt egy rokkant fiúcska a hatosra, és komolyan gyakorlatilag mindenki adott pénzt neki. én a "szociálisan érzékeny" meg nem tudtam eldönteni, hogy meghatódjak vagy röhögjek, ahogy hallgattam a segélykérő hangját.
az unokatestvérrel,aki már visszament Londonba meg olyan volt, hogy zavarunkban egyikünk se tudta mit mondjon, úgyhogy egyszavas mondatokban kommunikáltunk(hhö). az alapvető probléma nyilván az volt,hogy ő nem akart visszamenni, mi nem akartuk, hogy visszamenjen, de itt havi ötezret keresne,(cudar világ),de tanulni sem akar, mert az nem biztosíték a jobb állásra meg a több pénzre(francotnem), dehát könyörgöm,nem tudom mit akar, a siker még kevesebb eséllyel fog csak úgy a nyakába esni,nem? és akkor engem kell hülyének nézni,mert második szakra jelentkezem a semmi (leendő)diplomám mellé, meg mindenfélét csinálok, csak hogy ne kelljen éhbérért küzdő zsíroshajú kövér eladónak lennem a spárban. **
ójaj.

bementem ma végre ebbe a csodaboltba igen,amiről a HVG-ben volt pár hete az a nem túl pozitív cikk, és tényleg olyan amilyennek megírták... annyira komolyan veszik magukat, nem vesznek be semmit a kirakatból ha esetleg meg akarnád venni (mi ez már? a promodban beveszik), és tényleg drága, ahhoz képest, hogy ha a ruhák nem is viseltesek, de látszik rajtuk, hogy minimum 5 éve hordhatták őket a jól szituált osztrák/más NY-európai nénik. (hello,acquired taste,hhm) és ott volt az a sok kis kedveske nyugdíjas nénike,tudjátok,az aranyoskám fajtából, és figyelték a sok színes göncöt, mert tényleg színesek,és sok van, és az embernek hűha élménye lesz hirtelen első blikkre, de aztán meg jön a kényszer, hogy elordítsam magam, hogy hát nem tetszik tudni, hogy igen, ők ezt Ausztriában meg mindenféle más nyugati országban helyeznek ki ruhagyűjtő konténereket, és csak nagyon kis részt fordítanak jótékony célra, vagyis a gazdasági válság óta meg már gyakorlatilag semmit, mert eltűnik a bürokráciában a pénz, mert hát ugye nekik is kell élni valamiből.

cudaravilág,mondom én.




*egyébként sokkoló,hogy mennyi évfolyamtársam kezén láttam már gyűrűt.
**ezen a ponton nyilván érdekes felvetni a kérdést, hogy akkor most ambiciózus vagyok-e vagy csak megfelelési kényszerem van...

minden olyan megfeneklett, és nekem ez már nem elég

mondhatnám hogy micsoda egy klisé ribanc vagyok,de felesleges lenne mert már úgy is tudta mindenki, szóval inkább befogom.
mert különben is mit próbálok én itt szellemeskedni.



ja meg a bakui hotelszobáról kiderült hogy csak 30juró, és nem ~30ezernek megfelelő juró, és most kicsit megnyugodtam. remélem addigra tavasz lesz.
most vettem észre, hogy idén elvileg kétszer biztosan leszek tengerparton, meg se tudom becsülni milyen jó dolgom van.

van ez a tanárom, akinek az a mániája, hogy az órai diái mellett még állandóan eszébe jutnak mindenféle okosságok,amiket felététlen meg akar mutatni nekünk, ezért guglizza őket és újabban az a paranoiám, hogy mi van ha felugrik a blogom
az a vicc, hogy ennek még alapja is van, merthogy olyasmi szavakra dobja ki a blogom, mint Burdieu, , ütemhangsúlyos verselés (vagy vmi hasonló,ha jól emlékszem), hajhullás, alma, szociológia ésatöbbi.
jó ég.

hát tudtátok-e hogy létezik olyan hogy gmail.HU
fantáziadús magyar programozók,legalább hmail lenne.

az egyetem annyira jó hely, hogy ma reggel 9.40-től egészen este fél9-ig ott kellett maradnom mert miért ne, jó mulatság az, igaz, hogy közben háromszor kimentem, egyszer még a turkálóban is voltam. és vagy 5 órán át olvastam azt a köcsög fejezetet amiből be kellene adnom a kiselőadást legkésőbb 2 órán belül,ami miatt kicsit mérges is vagyok magamra, meg agresszív is vagyok mert A már szinte alszik én meg itt idétlenkedem ezzel a vacakkal amiből megközelítőleg mindösszesen 5 dia van kész.
meg kísértem magam ezzel a hétvégi táborozással, és azon gondolkodom feleslegesen hogy vajon ott lesz e a fiú, aminek nyilvánvalóan semmi értelme, mivel ha ott is lesz, ott lesz még 300 lány is,de ha egszer olyan kedves ferde mosolya van. milyen gyermeki problémáim vannak. állandóan az jut eszembe gyakorlatilag minden szituációban, hogy ezt sem kellene meg azt sem, és helytelen hogy ezt vagy gondolom.
utálom hogy soha nincs elég idő semmire, vagy minimum nem annyi amennyit képzeltem és ezt a hetet sem szeretem mert már most látom, hogy nincs időm aludni.
én nem tudom hogy kellene kezelne az életem.

ja és megkapom pénteken a vízumot bakuba, áhháhá. gond egy szál se.