a legjobb barátnőim meg annyira jófejek hogy létrehoztak nekünk, csak nekünk egy privát faszbukcsoportot, amiben csak mi heten vagyunk (a gonoszok) és én meg írtam egy olyat hogy el fog halni és minden az én gyökérségeimmel lesz tele, erre mindenki elkezdett kommentelni meg írni mint az idóta.
amúgy kár hogy a hatból egyet kifejezetten nem kedvelek kifejezetten újév óta (hisztispicsakomplexus) a másikkal meg már fél éve nem beszéltem, ennyit a szociális életemről.

amúgy már csak 23 óra a windows szerint és transzferálódik a 60 GB-nyi (éljen a RAW!) képem a külső winchesterre, és minden jó is lesz.


igen, ez tényleg egy unalmas vasárnap.

rájöttem, hogy velem az a baj, hogy soha nem tartoztam igazán sehova vagy senkihez,ami nyilván az én hibám bizonyos fokig
általánosban azért nem mert anyádatanár és túlokosvagymeglúzer
gimnáziumban csak mert rondavagyok meg kövér és nemelégjómegmenő és nemtrendi
most meg az a baj, hogy csak szimplán nem merek közelíteni senkihez,nehogy azt higgyék rájuktelepszem vagy függök tőlük.


feneaztazönsanyargatófejemet.

ja meg tegnap láttam a fiút* akivel bevallani is gáz milyen sok évvel ezelőtt voltam oda randiztam (összesen kétszer,rosszfej vagyok nyilván) és egész rendesen néz ki magához képest, hát hiába, mindig túl későn vagyok okos.**
ja meg a most már volt házinénim megkérdezte hogy festem és csavarom-e a hajam, mert milyen szép.***



*nemtom miért ezt veszem előre, mintha fontos lenne, az estének nyilván fontosabb része, amikor mindenkit elneveztünk egy egyéniségéhez illő karakterről, én lettem Charlotte a prűd, meglepő... vagy az amikor a fiúk a mekdonálcban úgy bámulták t.-t, hogy elfelejtettek kimenni az ajtón

**igen, ez irónikus akart lenni
***kár hogy ő mindig elfogult volt velem szemben...

LIFE

epic fail#4

avagy panaszáradat 2.0

preface: bocs, hogy ennyit rinyálok a komolytalan problémáimról.

hát most rettenetesen lelkifurdalásom van mert nem mentem oroszra, és a tanár most biztos azt hiszi, hogy másnaposan fetrengek otthon a felező után, pedig nem, egyszerűen csak a túlélésért küzdöttem hajnalban, olyan fokon köhögtem,meg a fájt a jól megszokott helyen a bordámnál, de egyszer úgyis elmúlik, ugye. ugye?!
de a fő probléma az, hogy rájöttem, micsoda céljatévesztett büdöskölke vagyok. itt a nyakamon ez a szociológia, amiből teljesen elegem van időnként, mint mondjuk most, de már nem is csak mert cs múltkor megkérdezte, hogy mikor lesz kitéve az ösztöndíjeredmény, gondolhatnád hogy nem kaphatok ösztöndíjat, ha már a te válladon bőgtem a hülye módszertan kettesem miatt...próbálom azt gondolni, hogy nem tudoják rólam, hogy milyen lusta dög vagyok, és még különösebben okos sem, sőt, de valójában nyilván csak nem gondolkodott, hogy mikor kapja meg a rakás ösztöndíját a kb. 7-es átlagára... meg valahogy a hócipőm tele van a csoporttársaimmal, semmi különös ok nincs rá, csak egyszerűen idegbajt kapok a jelenlétüktől, persze nem mindtől, néhányat kifejezetten szeretek, és kifejezetten hiányozni fognak, ha már nem leszünk mi mind együtt az óráinkon, mondjuk a kislány akivel mindig partizunk és aki nem néz le mert sok volt a vodka és olyan zenét szeret mint én, és akiről mindig azt hiszem, hogy idegesítem, de aztán hirtelen a nyakamba borul,vagy csak engem hív, a másik mosolygós lány,akit mindenki szeret, de valamiért mégis velem barátkozik, meg a másik lány akit kb senki sem szeret, mert okos meg fura, és állítólag fennkölt meg beképzelt, pedig szerintem totálisan jó indulatú és kedves, és tudok vele beszélgetni, ami jó, meg a fiú, akivel úgy lehet beszélni, mintha lány lenne, mert nincs olyan érzésem, hogy egy tesztoszterontúltengéses seggfej, és mert figyel arra amit mondok
szóval ez a szociológia, de én nem akarok szociológus lenni, és ez annyira visszavet mindenben, az egészben, tisztára demotivált vagyok, egyszerűen mert tudom, hogy valójában semmi értelme, és mert van egy rakás ember odakinn,akik azt csinálják,amit szeretnek, szerettek volna, és nekem ez miért nem sikerült elsőre?
és akkor ott van a természetfotó is, én rájöttem, hogy nem vagyok az a természetfotós fajta, nem tudok vagy talán nem is akarok 3 órán át vízhatlan csodaruhában gubbasztani a mocsárban csak hogy megfotózzam a tökéletes madarat. egyszerűen ez nem én vagyok, mármint szeretem én a madarakat, de egyrészt a tájfotó sokkal sokkal jobban meghat, másrészt sajnálom de az alkotófotó sokkal jobban lázba hoz, vagy bármi ami kreatív, tudom, tudom, a természetfotó is kreatív, a fotód bárhogy vesszük is te vagy, de az alkotó fotó sokkal jobban az enyém lehetne mert nekem kell az önkifejezés, hát sajnálom, tudom, hogy egy bizonyos fokú egoizmus azt gondolni, hogy bárkit is érdekel érdeklek

ezt most jobb ha befejezem,mennem kell, nem jut eszembe ma semmi szellemes

nem tudom minek tartom ezt a blogot..
nem szeretem magam,és nem tudom miért várom, hogy bárki is olvassa ezt, de tulajdonképpen nem is tudom hogy várom-e. nyilván hiába áltatom magam azzal, hogy nemérdekelnek mások, mert igen is hogy érdekelnek az emberek vagy mi a frász
de az előbb tisztára elment a kedvem magamtól, meg hogy olyan aránytalanul nézek ki egy képen mintha hatszor akkora lennék mint a blúzom a fejem kinyúódott volna és a nyakam túl vékony, de csak azzal nyugtatom magam hogy a fiúcska nem tudja, hogy nem közel megyünk a témához, hanem zoomolunk (és esetlegesen partyfotózásra nem nagylátószögű lencsét kéne használni, ami mindent kinyújt... jó ég.)
ó jaj.
meg most beteg is vagyok, és tegnap fájt a nyakam, nem vicc, legszívesebben már most lefeküdnék aludni, pedig hajnali fél 9 van vagy legalábbis elásnám magam
a fotókritikáról is akartam írni, de nincs is már kedvem ehhez sem, mi lesz itt kérem.

amúgy a legújabb titkos vágyam hogy elmegyek Namíbiába.

persze hogy, csak idő kérdése.

hogy bókól a fotós?
olyan szép a sziluetted ebben a surlófényben*, megfotózhatom?



*figyelitek a zsargont

az a baj, hogy újabban unom az írást, pontosabban nem is az írást, hanem magam, ezért írni sincs kedvem, gondolom ez meg egy írói válsághoz fog vezetni
de mentségemre legyen szólva, hogy tegnap írtam egy igen hosszas bejegyzést* arról hogyan igazoltattak vasárnap hajnalban mindenkit a rendőrök csak mert R egyik haverja fellökött egy széket ha jól emlékszem, és akkor odajöttek hogy mit csendháborítunk, de aztán mindenki rettenetesen megilletődött fejez vágott és akkor gondolom meggondolták magukat és elmentek gondolom mert túl másnaposak akarom mondani korán volt a veszekedéshez.
további izgalmas eset, hogy most faszbukon túlságosan sok ember gyönyörködhet mindenféle olyan képekben amiken tátott szájjal vihogok valamin,
az orosz tanuláshoz pedig nem vagyok elég motivált, sőt semmihez nem vagyok elég motivált, csak aludni szeretnék én.


*aztán meg az történt, hogy összekeveredtek az emilcímek és én véletlen kijelentkeztem mielőtt posztolhattam volna. jellemző.






jövökjövökjövökjövök

addig nem vagy elég részeg amíg kapaszkodás nélkül tudsz a földön feküdni






nem tudom elmondani amit mondani akartam valójában.

volt olyan, hogy valaki tönkre akarta tenni a kapcsolatodat valakivel?
nem hiszem

szeretsz ölelkezni?
igen főleg az anyukámat
szeretsz valakit? ő is táplál irántad érzéseket?
mármint ha fiúra gondolok,akkor nemhiszem hogy bármilyen fiú is túlságosan kedvelne

van valaki, akivel teljesen magad tudsz lenni?
hát mondjuk a legeslegjobb barátnőm

vasalod a hajad?
nem,még soha

mit hallgatsz most?
alicia keys-new york


szoktad ezt a <3-t használni?
fúj nem

mikor szoktál elaludni?
éjfél körül

mit csináltál ma reggel 8-kor?
aludtam, vagy kétésfél órája

a legjobb barátodék házában tudod, hol vannak a tányérok?
hogyne

az elmúlt hónapban voltál valamiért nagyon dühös?
igen

vizet vagy szódát iszol gyakrabban?
vizetvizet

boldog vagy attól, ahogy a dolgok történnek az életedben?
nem is tudom... többé kevésbé

az utolsó üzeneted egy fiútól vagy egy lánytól volt?
lánytól

milyen hangulatod van most?
olyan semmilyen

Jacob Black vagy Edward Cullen?
robert pattinson

van olyan személy, akit szeretnél most magad mellett látni?
ó hogyne.

mi akartál/akarsz lenni nagy korodban?
gazdag okos és szép

a szüleid hol vannak most?
lenn a kanapén

mi a kedvenc zenekarod?
snow patrol

vannak hibáid?
igen, halogatok, ronda vagyok bizonytalan és béna

mit vársz?
a nyarat


mik a nyárra való terveid?
menni akarok egy kőszegi nyári egyetemre, meg valahova máshova is meg aj nemtom.



vannak szeplőid?
a vállamon igen, meg nyaranta az orromon is


most mi a legfinomabb dolog a hűtődben?
tiramisu

hol készült rólad utoljára kép?
há tegnap a partin

láttál már holttestet?
nem

az első dolog, amit tettél reggel?
ittam

mit fogsz csinálni a hétvégén?
bálba megyek

melyik honlapon jártál utoljára?
http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Konzuli_informaciok/Utazas_kulfoldre/Utazasi_tanacsok/azerbajdzs%C3%A1n.htm

van élőlény a szobádban?
a macskám

van íróasztalod?
igen


mi történt ma reggel 9-kor?
aludtam

mi volt az a dolog, amit utoljára vett neked valaki?
R egy vodkanarancsot tegnap

mit csináltál múlt vasárnap 8.30-kor?
másnapos voltam


van munkád?
nincs

mit csinálsz ez a kérdőív mellett?
semmit

mik a terveid holnapra?
elmegyek iskolába aztán tanulok oroszul. tervek, mondom.

tört már össze a szíved?
igen, gondoskodtam róla


mit csináltál egy órával ezelőtt?
ugyanezt

miket ittál ma?
vizet meg teát meg narancslét

ha örök életedre egy dolgot kéne innod és enned, mi lenne az?
vizet a kaját nemtudom..

hogyan érzel?
aj sehogy türelmetlen vagyok

hol van anyukád?
a konyhában gondolom

hiányzik valaki?
igen

összetörted valaha valaki szívét?
nem hiszem

megváltoztatnál valamit, amit tettél az életedben?
perszehogy

csináltál az elmúlt 2 hétben törvénytelen dolgot?
ettem egy almát a könyvtárban

van legjobb barátod?
nekem tulajdonképpen csak azok vannak a többiek nem a barátaim

Ó Ó Ó

Tessék elképzelni, abban a nagy nagy nagy megtiszteltetésben volt részem,hogy kaptam egy díjat, mégpedig blogger díjat Giától! Tudom, hogy ez rettenetesen csöpögősen hangzik, de mindig irigyeltem a csodabloggereket akik ilyeneket kapnak, és most én is! ó ó ó. El lehet képzelni a meglepetésem. Meg a meghatottságom is.

Elöljáróban jöjjenek a szabályok:
1. Köszönd meg akitől kaptad
2. Tedd ki a logót a blogodra
3. Linkeld be akitől kaptad
4. Add tovább további hét blogosnak
5. Linkeld be őket
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket
7. Árulj el magadról hét dolgot

Jöjjön a hét csodablog:
Annalight
Adél
Dmitreva
Róka
Borboleta
CicaBetti
Tulipánt
Amúgy indoklás is leszen majd, csak most még nem annyira tudom mit mondjak, túl érzelgős személyeskedésbe átcsapó dolgot meg nem óhajtok.

És jöjjön az egofun part, a hét dolog:(no jó most hogy tulajdonképpen meg is kellene írni,egészen lámpalázas lettem)
1. micsoda meglepetés göndör a hajam. nem mindig, nem mindenhol és nem nagyon, de azért igen. nem tudom, ez számít-e, úgy is láttátok a képemen...
2. szeretek néha otthon csendes magányomban csöpögős zenét hallgatni, mint mondjuk ez vagy ez, amúgy meg ami a publikus ízlésemet illeti, Paso koncertekre járkálok, és csodálkozva hallgattam a Hivesot szigeten (micsoda partiarcnak tüntetem fel magam én itten! merő kamoflázs, nem kell aggódni.
3. dédelgetett vágyam végigmenni a transzszibériai expresszel Mongóliába
4.rettenetesen szeretem a sálakat és a mellényeket.
5. ez tulajdonképpen személyes és nem tudom miért írom le, de állandóan nemet mondok mindenféle fiúknak akik rendesnek látszanak csak mert nem elég tökéletesek (a tökéletes fiúknak tökéletes lányok kellenek, nyilván, és nem én,a nagyfenekű,akarommondani a lány aki oda lesz meg vissza ha egy fiú kérdéseket tesz fel ahelyett hogy magáról beszélne
6. csak a lila
7. szeretek egyedül moziba járni és legtöbbször csöpögős és rettenetesen szar filmeket választok azon az elven hogy moziba kikapcsolódni jár az ember.
+1 (csak mert az önimádásból sosem elég) kiskoromban nagyon akartam professzor lenni, ezért mindent elolvastam ami a kezembe került.

tudod hogy ideje elkezdeni önkritikát gyakorolni,amikor a beszélgetéseidben rendszeresen használod az olyan kifejezéseket, hogy vaddisznófiú, és a Voldemort-orrú.*

*amúgy nincs is orra

ezt el is felejtettem hogy van, 2007-ből

azon napok egyike amikor semmi sem jó,és nem hogy egyetemre menni nem érdemes,de még felkelni sem.

a táborozás olyan volt, hogy az indulás előtt egy órával még a hajamat szárítottam és nem voltam összecsomagolva teljesen, amúgy meg egyáltalán nem is akartam menni, mert álmos voltam meg minden volt aminek nem kellett volna lenni (órák), a szállás olyan volt, hogy ha az ágyon túlságosan a "matrac" szélére ültél,akkor egyszerűen ki is borulhattál. a szobák olyanok voltak, hogy min. 8 ember alhatott egy szobában, és a miénkben volt egy zp poszter, szóval biztos tudnak valamit ott Kőszegen is, egy másik szoba meg olyan lábszagú volt, vagy nem is tudom, amúgy rettenetes volt,először tényleg azt hittem, hogy én vagyok ilyen rettenetesen büdös (ezt később merő egoizmusból kizártam). A reggeli nem coop joghurtból állt és ez annyira nagyszerű volt, és a borkóstolás is, úgy vihogtunk, hogy e hátrazuhant a székén,amitől természetesen még jobban el kellett kezdeni vihogni, legalább annyira mint a how i met your mother 50 szexindok listán ami annyira rossz hogy az már jó.
aztán meg volt a fiú*, akiről sajnos megint csak a túlsokadikra állapítottam meg hogy egy szélhámos, de a magam fajta naív kislányok nem tudják csak úgy ignorálni, ha valaki fogja a kezüket, hogy ne vágódjanak garantáltan(!!!!) hasra a sárban, visszateszi a kapucnijukat amikor a szél lefújja annyiszor hogy már nem is érdekel, visszaadja az elrepült kesztyűket,és megdícséri a nyilvánvalóan ronda és nem csinos pulóvercsodákat . (az idióta tinédszervihogást undorító vicceken meg már úgy is felesleges lenne megemlíteni)
amúgy szánalmasak már a hiú ábrándjaim, meg hogy mintha egy gombbal lehetne bekapcsolni, ki meg soha, lehet írnom kéne egy tdk-t, hogy elfoglaljon(:D)hm. valójában csak... aj mindegy, most szégyenlős vagyok. amúgy ebben a blogolás dologban már nem is az írás a nehéz, illetve pontosan az, hogy mit írjon le az ember,mit tartson meg magának, és úgy egyáltalán, milyen fokú személyeskedésbe érdemes bocsátkozni, nyilván senki nem szeret olyasmit olvasni (meg hát írni sem) ami arról szól, hogy ma hova mentünk, melyik pulóver volt rajtam, és hogy szombaton találkozom a nagymamával. ezek is fontos dolgok, de önmagukban nem mondanak sokat senkiről.


*nem hiszem el hogy fiúkról írok, nem létező fiúkról

hogy én milyen buta és naiv kislány vagyok, azon még az gigaönbizalomhiányos fejem is igen meg tud lepődni.
ó ha a bájgúnárokat lehetne a ribanc terminussal illetni!

apám ma felhívott és megkérdezte mikor indul a gép Bakuba

de amikor öreg leszek akkor biztos sajnálni fogom, hogy én nem mertem. és azt sem és azt sem.

boldog negyedik félévet,

már akinek ez a negyedik féléve.
amúgy a csoporttársaim sokkal jobb fejek nálam, nem is értem minek blogolok. ketten biztosan elfelejtették hogy ma kezdődik a szorgalmi időszak, az másik elfelejtette felvenni a tárgyait, van aki a nagyanyja kaktuszát főzné meg teának, egy másik meg a transzvesztitának kisminkelt csoporttársa gólyatábori képét rakná be a nemekről szóló kiselőadásába. van akinek meg 81 ezer kreditelhagyási tartozása van, egy másikuknak meg egyszerűen hiányzik 20 kredite.

a nagymamám kiosztott mert túl sokszor használok osztályhelyzetre utaló szavakat meg úgy összességében szociológia szakkifejezéseket ("tanult" szavakat) majd előadott egy pszichológiai/pedagógiai okfejtést az unokatestvérem lelkivilágáról meg a konfliktusainkról, most meg mi a francot csináljak, nem fogok úgy viselkedni, mintha le kellene ereszkednem hozzá, mert nem kell leereszkednem, nem akarok és kész.
kompromisszumképtelen vagyok hát sajnálom.


on an other note,
hello, kedves új olvasóim, üdv minálunk, érezzétek otthon magatokat.

ilyenek történnek nálunk vasárnap este.

valójában az a helyzet, hogy én mostanság jobbára csak vegetálok. nem igazán hoznak lázba már a dolgaim, és itt se tudom mit mondjak. állandóan rám tör a szorongás, véletlenszerű pillanatokban, mint mondjuk amikor este mosom a fogam, és eszembe jut, hogy aznap mit mondtam anyámnak (merthogy mással nem igazán beszélek)vagy a-nak, vagy hogy ő mit mondott és frász jön rám, és nem tudok elaludni, mert ezen gondolkodom. vagy ha nem ez, akkor az, hogy milyen rettenetesen egyedül vagyok, senki nem szeret, és mindenki a többi barátjával meg a kiterjedt baráti körével van elfoglalva, ahelyett, hogy velem múlatná az időt, vagy felhívna, de ha belegondolok, nem is tudom, miért várom, hogy bárki is felhívjon, ha egyszer én sem hívok senkit, és ha hívnak sem igazán veszem fel a telefont, mert utálom a csengőhangokat, ezért jobb esetben rezgőre van állítva, rossz esetben pedig néma, és mivel nem ülök rajta, nem hallom/veszem észre, hogy bárki is keresne, ami hosszú távon olyan, mintha egy egészen hangyányit sem érdekelne.

el sem hiszem, hogy ez tényleg egy mondat volt.

ja,meg beköltöztem életem első saját lakásába. ez tulajdonképpen nagy szó, kár, hogy tulajdonképpen semmit nem tettem érte, kivéve, hogy aláírtam a papírt, szóval egy cseppet sem menő. van benne két fél szoba, az egyikben lakom én, a másikban meg a legjobb barátnő, mert hogy ki mással lakjon az ember mint a legjobb barátnőjével. meg van benne még egy nappali is, ami elég nagy, és fényes, és van egy kis erkélyecske, ami a Sas-hegyre néz, és van egy konyha a két fél szoba és a nappali közt, amiben most még csak egy hűtő van meg egy műanyag asztal, hogy tudjunk teát főzni, meg rántottát sütni. van egy nagy fehér asztal, kerek és ki lehet nyitni, és akkor hosszabb lesz, és a rajzolhat majd rajta a barátnőivel, én meg írhatom a csodás projektfeladatomat, vagy bármi mást, haha. a székeink tisztára a farm ahol élünkre emlékeztetnek, bár valójában szinte egyáltalán nem emlékszem, milyen székeik voltak... ez, hogy van két fél szobánk és ott lakunk visszaolvasva valójában rettenetesen hülyén hangzik, pedig valójában nem katasztrófa, úgy képzeltem, hogy úgyis a nappaliban fogunk mindent csinálni.
nem tudom, hogy ez az együttlakás jó ötlet volt-e amúgy. mármint én mindig is az egyedüli ember voltam, aki szeret egyedül lenni otthon néha, sajtot enni meg született feleségeket nézni. vagy hasonló. és én 4 nap után belefáradok abba, ha valaki bírálni kezdi, hogy kivel akarok barátkozni, melyik országot akarom látni, és hogy érdekel-e a vallás. (bocs, hogy nem hiszek a jósnőkben...!) ez a sajtos példa nyilván nem érzékelteti megfelelően az egyedüliségemet, de nem akartam sajtokra célozni, én csak arra akartam célozni, hogy otthon nem akarok és nem is tudok azon agyalni, hogy vajon mit gondolsz gondolnak rólam, és mit fogsz/fogtok szólni.
nyilván nem vagyok felnőtt ehhez.-