A tanulmányaimat illetően pedig már megint a komfortzónámba érkeztem, a kb 200 oldal/hét (/tárgy) olvasmányban legalább  minden 5. szó latin és/vagy -izmusra végződik.

nevessetek,

dehát vettem egy telefonregisztert amibe fel fogom írni, hogy miket olvastam, mert a második hét van, és már most nem tudom fejben tartani.

(tudom, tudom, miért nem használom a jstore-t, vagy valamelyik másik katalógust, sokkal okosabb lennék.)

attól tartok ezért a tokért kell vennem egy iphone-t.

London, és hogy nem tudok miről panaszkodni

Londonról igazából annyi mindent lehetne mondani, hogy nem is tudom, van-e értelme bármit is mondani. Úgy értem, ezt a helyet lehet vagy szeretni, vagy utálni, közömbös nem marad senki sem az angol férfiak sem az angol divat iránt, ahogy a csodás épületek iránt sem,no és az időjárás. Hát elmondanám, hogy jobb, mint Magyarországon, ma kardigán volt rajtam (igaz, hogy gyapjú) meg blúz meg balerina, és csak egyszer esett, ami kb arra volt elég, hogy kellemetlenül göndör legyen a hajam.

Rettenetesen sok ember van mindenhol, ne vigyetek válltáskát csak úgy a vállatokon, mert biztos hogy lelökik, az Oxford street kifejezetten katasztrófa, nem is értem, hogy miért olyan nagy turista látványosság. Igazán mindent meg lehet venni itt, a Selfridges gyönyörű, bár futócipőben kinézik az embert, úgyhogy öltözzetek szépen ha oda mentek, de ha úgyse vásárolnátok, sétáljatok inkább Kensingtonban, gyönyörű tradicionális házak vannak, több múzeum, Imperial College, Francia és  Goethe Intézet, amit akartok, a természettudományi múzeum körül sétálóutca is az egész, sokkal szebb, plusz eyecandy faktor növelő emberek.

Most pedig, jobban mondva tegnap végülis beköltöztem egy rendkívül fancy pancy kollégiumba, bár az egyetem egészen kedves kedvezményt ad, még így is kínosan drága az ízlésemnek (nincsenek szinte angolok, az ittlakók vagy 60%-a délkelet-ázsiai, van sok gazdag ukrán/orosz bár eddig kb 5 embert ismerek a vagy 300-ból... A szobám pontosan így néz ki, kivéve a ronda ágyneműt (ami nekem még nincs, úgyhogy hálózsákban alszom, és a kempingezőpárnámon, amit régen táborozásokra vittem, epic) és a konyhánk ilyen egészen csodálatos, van itt valami sky tv is a konyhában/nappaliban, mert nekünk itt a konyhába is plazma tv jut*, és egyáltalán nem értem, hogy minek nekünk ide ennyi minden luxus, minthogy klímával lehet fűteni (klíma!!44 Angliában!! értem én ezt?), meg hogyaszonyga indukciós tűzhely, a szobámban is van egy csodás tévé amit előreláthatólag soha nem fogok bekapcsolni, de állítólag valami digitális távirányítója van, ami úgy működik mint egy egér. Befejezem a picsulást, komolyan jódologomban nem tudok miről panaszkodni.  Van saját postaládám, mint egy társasházban, ingyen edzőterem(!!) ahova majd jól sose merek bemenni majd, olyan izmos fiúk jönnek ki onnan, mosoda, bár (!!), aminek sok hasznát nem tudom veszem-e majd, mivel nem ismerek kb senkit, de nagyon szép. Tulajdonképpen nem merem meghívni ide az unokatestvérem, mert ki fog akadni milyen csillogó és elit és milyen sok pénzbe kerül (bár ezt úgyse fogom elmondani), de jövő évben lehet hogy megint a lecsó szagú 11. kerületben fogok lakni, és minden vasárnap a boltba menet a rántotthúst fogom szagolni a sarki bisztró mellett elmenet, és most hirtelen visszagondolva olyan unalmasnak tűnik Budapest, vagy legalábbis kínosan megszokottnak. De azért kötelességemnek érzem leszögezni, hogy én nem azért jöttem ide, mert Budapesten olyan rossznak érzem a helyzetet, vagy mert olyan reménytelennek érezném, hogy valaha lesz jó állásom, úgy értem, benne van a pakliban teljesen, hogy majd 100 ezer forintot fogok keresni, (de ha mondjuk az Amnesty International vagy az UNHCR*** vagy a Kisebbésgkutató Intézet adná ezt a 100 ezret, akkor igazán még ezt sem bánnám, figyelembe véve, hogy albérletet úgysem kell fizetnem, tudom, tudom, szálljak már le a magas lóról, mert a végén mégegyszer jól összetöröm magam) Visszatérve az eredeti mondandómra, őszinte leszek, bár ezt már úgyis mondtam szerintem vagy ötször, nekem nem volt olyan elképesztően szimpatikus az ELTE antropológia tanszéke, hogy olyan rendkívűl progresszívek akarnak lenni, és hogy az antropológiának olyan hipnek kell lennie, még csak nem is elitistának ugye, az olyan 20. századi, értitek. De nem csak erről van szó, nekem az a benyomásom, hogy alapvetően más a cél a mesterszakkal, nincsenek mindenféle felesleges töltelékmodulok, meg társadaolmtudományi alapozó meg mit tudom én, összesen két kurzust kell hallgatni, tehát tanításon alig töltök időt gyakorlatilag, mondjuk felvettem elvileg a SOAS-ról egy másik kurzust, ami a migrációról szól, és nagyon nagyon, szeretnék járni rá (kivéve hogy a bácsi nem mondja meg, hánykor van), meg valószínűleg fogok még járni vagy a feminizmusos órára, vagy vallásantropológiára, még nem döntöttem.
Lényegében arról van szó itt, hogy elképesztően sok mindent kell elolvasni minden órára (az egyikolvasmánylistánk 17 oldalas(!!)), és mindenki megválaszthatja, hogy mit szeretne, bár van néhány ami egyébként is kötelező. Szerintem ez egy sokkal jobb koncepció, mint az, hogy az ember egy kész jegyzetből megtanulja amit kell vagy elolvas 5 darab 10 oldalas publikációt az Esély folyóiratból, amik az első 3 oldalon közölt diagramokat elemzik oldalakon keresztül, olyasmikről amit bárki le tud olvasni (megkockáztatom az is, akinek fogalma nincs mi az a lineáris regresszió). Jó, jó, tudom, hogy az egyik alapképzés, a másik meg mester, egészen más a helyzet, más a cél, de én most ugye passziváltam magam az ELTE-n, és láttam a neptunon a kurzusokat, és nem hiszem el, hogy olyan nagyon különböző lenne a koncepció. Néha olyan érzésem van, hogy a magyar oktatásrendszer még annyira a jó öreg poroszor sokat markol keveset fog dolog, még a felsőoktatás is alig hagyatkozik arra, hogy ha az ember már beiratkozik a mesterszakjára, akkor az az azért van, mert ténylegesen motivált, és mert akar csinálni valamit ezzel, ne adj Isten hasznosítani. Szóval ez a motiváció dolog nekem onnan jutott eszembe, hogy igazán, itt mindenki azt és annyit olvas amennyit akar és tud persze, és nincsenek Zh-k és nincsenek vizsgák (nincs államvizsga(!), ami mondjuk kicsit nekem egy hogyisvanez szituáció, de azért ennek csak örülni lehet, legalábbis a részemről. És itt mindenki kifejezetten hálás, hogy itt lehet, és  meghallgathatja a sok bullshitet tanulhat, mert pénzbe kerül, és senki nem áldozata az ingyenes, mindenkinek jár felsőoktatás utópiájának, (mármint ezzel nem azt akarom mondani persze, hogy csak a gazdagok és szépek érdemlik meg, hogy egyetemre járjanak, hanem, hogy mindenki jól meggondlja, hogy mit csináljon, mer nem tud 3 mesterszakot kifizetni, szóval nem azért van, hogy ha már, legyen) és hát nem is tudom, egészen más. Mindenki a keresztnevén szólítja a tanárokat, ami kicsit fura, mert a kurzusfelelős néni vagy 55 és én most hogy szólítsam Frances-nak? Főleg, hogy ugyan olyan cipőnk van (balerina, nem valami biomagassarkú az Arából).
A néni rettenetes előadó egyébként, azon könnyen túl teszem magam, hogy nem használ ppt-t, na és akkor, hogy a habitus elméletet 3 mondatban akarja elmagyarázni, mikor erről a Curvinuson vagy egy fél könyvet, de legalább egy hosszadalmas fejezetet kellett olvasni, de teljesen struktúrálatlan is amit mond, 10 perc késéssel értem ugyan oda, de egész végig fogalmam se volt, mi a óra témája, figyelembe véve, hogy mint említettem, a nyomtatástól kezdve a szocializmusig mindenről szó esett. Kicsit még az is böki a csőrömet, hogy egyszer az a képzetem támadt, mintha biztos lett volna benne, hogy én szerb vagyok, ami vagyok is, egy kicsit, vagy legalábbis az őseim, de a nagyapám óta senki nem beszél egy szót se szerbül a családban, a néni meg azt hitte, hogy én biztosan tudok, és biztos a szerbiai magyarok lesz a kutatási területem, vagy nem tudom. 

Most befejezem, habár itt nincs még vége az izgalmaknak (haha, nem tudom, kit akarok ezzel áltatni), a viszonlátásra holnapig. Teszek majd képet is, csak a shiny laptopom meg én még nem vagyunk a technika csúcsán egészen.

* (wtf? el se tudom képzelni, milyen diákok lebegtek a tervezőbrigád szeme előtt, na jó de, szuperelit távolkeleti tinédzserek a gucci táskájukkal, pontosan azok akik iphone4-gyel a kezükben állnak sorba az iphone 5-ért (true story, legalábbis Szingapúrban), és közben az ipadjukkal fotózzák magukat** 

**annál bénább nincs amikor valaki a tükörben fotózza magát az ipadjával, mintha a nagymama őzggerincsütőjét tartaná a kezében, komolyan
***realisztikusan nem tudom, hogy ide mi kell egyáltalán, vagy hogy csak az UN graduate programmal van-e bárkinek esélye, ami mondjuk tavaly persze pont nem is indult,, hahaha

hát szidhatjuk a magyar felsőoktatást ahogy kedvünk tartja, de hogy antropológia szakon hány angol/amerikai/holland topegyetemről jövő le sem tudja írni Bourdieu nevét az is egészen csodálatos.

az a baj, hogy engem senki nem szeret.









és az is a baj, hogy hiányzik az exfiúm.


a többiről meg nem akarok beszélni.

foodgram

(jaj meg a csicseriborsó saláta a sarokban!)

annyi időt töltök az internet előtt (lakáskereséssel), hogy ma akartam inni egy zöld teát itt a hostelben, erre beírtam a gugliba, hogy 'green tea'.

ó hát, remélem, nektek jobb napjaitok vannak.

na, tessék, ez a kedvenc helyem eddig Londonban, plusz az Old street megálló tisztára Berlinre emlékeztet.

(ez egy kávézó, persze)

felfedeztem, hogy van instagram for blackberry, reszkessetek! (képáradat:D)

you've got a sliver spoon in your mouth

na tessék, végre vannak igazi problémáim is amikről blogolhatok végre a shiny laptopomról mint hogy nincs pénzem előre 6 vagy 12 havi lakbért kifizetni, így jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a következő 3 éjjel van hol laknom, utána még nem tudom, aminek köszönhetően nincs bankszámlám sem, amihez ugye kell lakcím, így még a tandíjam sincs kifizetve rendesen,  továbbá telefonom sincs, mert ugye ahhoz is kell bankszámla, meg ellenőrzik is a számlatörténetet (nem tudom, miért érzem úgy, hogy az már az én privát szférám), és így hogy nincs telefonom, ugye hogy hívogassak ügynökségeket, akik nem akarnak visszahívni, mert külföldi a számom.

továbbá tegnap elmentem megnézni egy kifejezetten szép házat, van benne mosogatógép meg gardrób meg hogy a szobából nyílik a füdő és minden olyan kellemesen pasztell színű, pont nekem való, erre a lány akivel mentünk együtt megnézni részegen jött, komolyan mondom, minimum az elég spicces jelzővel illetem, úgyhogy ma felhívott a néni, hogy ó jaj a kislány talán inkább ne jöjjön, (aki amúgy 25, és modellkedik az asosnak, és az anyja 90 filmben szerepel imdb-n, you've got a silverspoon in your mouth, darling) azt hittem ott süllyedek el szégyenemben a starbucks padlójába (ott kell csöveznünk, mert ott van wifi), és azért kell ilyen "puttó" helyen laknia, mert mindkét szülője kidobta, és nincs hol laknia, meg pénze sincs igazán, és nem is tudom, hogy most sajnáljam-e vagy igazából kínosan gonosz vagyok, amiért ilyen irónikus vagyok, mert a szüleim igazán mindent a seggem alá tesznek.

no, ezt majd eldöntjük holnap, aludjatok jót, én úgyse fogok.

amúgy London ide vagy oda, azért eléggé bánt, hogy a legjobb barátnőm túl elfoglalt volt ahhoz is, hogy elköszönjön.
meg hogy az exfiúm problémái még ide is elérnek hozzám (facebookon keresztül persze), miközben arról panaszkodik, hogy én miért nem mondok el semmit, haha, persze.

I'm a Londoner now!

That's all.

chronic bitchface

ezzel kívánok jóíccakát mindenkinek. 

most csak ilyen hülyeségen gondolkodom, hogy azokban az országokban ahol csadort vagy burkát kell hordani, ott a férfiak nem is látják a feleségük fejét mielőtt megházasodnak? vagy ezt hogy lehet csinálni?

Lakásokat nézek Londonban, ahol lakhatnék, és ilyenek jönnek szembe állandóan, én meg akkor ne kapjak gutaütést (ez 4 különböző lakás persze):

hashtag: hajléktalanfogokmaradni.

you've cat to be kitten me

ez azt hiszem, versenybe száll a cicás ritikülökkel amiket cicza posztolt néhány napja.

Most már aztán igazán mindenki örül, merthogy bementem az ELTE-re pénteken, ahol kiderült, hogy ha igazolom hogy én most külföldre megyek tanulni és ezért halasztok egy évet, akkor lehetséges anélkül, hogy újra kelljen felvételiznem. Ami ugye, nagyon jó, apuka ezt akarta ugyanis nagyon, hogy a kicsi lánya oda járjon (anyuka meg azt akarta, hogy a kicsi lánya lehetőleg ne költözzön már Budapestnél messzebb, vagy legalábbis maradjon a szárazföldön, ez is bejön perszehogy, csak majd jövőre.)
De azért nem tagadom, megnyugtató tudni, hogy ha katasztrófa van, mehetek tanulni jövőre az ELTE-re, ó csodás élet. (a megalomán overachiever énem meg most már azon gondolkodik, hogy jelentkezem nemzetközi tanulmányokra is, mert ott van olyan szakirány, hogy emberi jogok, ami engem kifejezetten érdekel)

Továbbá a dolog ami most még van az a fogorvos, amit úgy emlékszem, hogy ugyan egyszer már megírtam, de nem biztos, lehet, hogy csak nem publikáltam, mindegy, mindenesetre a múlt héten elmentem a múlt héten a fogorvoshoz, aki jól betömte egy, vagy két, ezt már soha nem fogom megtudni, fogamat 30 ezerért, de azóta fáj egy harmadik, azt viszont nem sikerült megmondania, hogy miért mikor visszamentem, mert már nem volt ott az aszisztensnő (wtf?), úgyhogy kedden már annyira frusztrált voltam, hogy elmentem Bp-en egy másik fogászhoz, amiről kiderült, hogy egy komplett magán fogklinika, viszont nevetségesen kellemetlen diszkózene szól mindenhol, meg neonfény mikor kinn hétágra süt a nap, de még ezen is hajlandó lettem volna túltenni magam, ha akkor nem jön a fogorvos, aki egy 200 kilós szőrös állat (ez se lenne baj), akinek a fél mellkasszőre kilóg az ingéből, ami szerintem csak mérsékelten esztétikus és még kevéssé higiénikus, és még jobban ijesztő, amikor hülyén hátrahajtják a fogorvosi szék háttámláját, és fölém magasodik ez a szőrös állat, és akkor aszongyahogy mi a panasz, majd elkezd kellemetlenül kotorni (szó szerint) a számban azzal a szúrós szerszámmal amit a fogorvosok mindig használnak, majd többféleképpen is diagnosztizál 5 percen belül, és (szerinem, bár mint tudjuk nem vagyok fogász) egymástól független dolgokkal, szóval aki tud jó fogászt Budán vagy Pesten, ne habozzon, kommenteljen! :D
(No, még ne aggódjatok, holnap meg holnap után is megyek másik kettőhöz)

Jobb napokon szomorú arccal mászkálok Budapesten én Szegeden felváltva, és máris hiányzik pedig még el sem mentem,  és máris kárpótolom magam, és jó dolgokat csinálok, minthogy sétálok sokat, és elmegyek moziba, elmegyek a Művészbe, mert az az egyik kedvenc mozim, és a fiúval is sokat mentünk oda, meg másokkal is mentem oda, szóval ez főleg csupa jó emlék. Megyek még a kedvenc könyvesboltomba is (a Párizsi nagyáruház persze), meg vásárolok szükségtelen dolgokat,  találkozom  a barátnőimmel, és most jó hogy van rendesen szociális életem minden nap, ami nagyon jó, egy kicsit sajnálom is, hogy menni kell, illetve, hogy megyek, mert ha nem mennék, akkor úgyis kifejezetten csalódott lennék, és ha rossz lesz, akkor rossz lesz, majd olvasok sokat, meg hát ugye Londonban!!!44 fogok lakni akkor majd csak történik valami.

shit's happening for real

Megvan a jegyem Londonba, jesszusom, tényleg megyek!

a szüleim annyira cukin manipulatívak, hogy még azt is felajánlották, hogy vesznek nekem egy KTM biciklit csak maradjak itthon.
(az ajánlat meg nyilván spot on, mert nagyon nagyon rég szeretnék egy olyat, és nem is tudom, lesz-e valaha, annyiba kerül..)

mondjuk igazából szerintem egy omafietset akarok illik hozzám jobban