London, és hogy nem tudok miről panaszkodni

Londonról igazából annyi mindent lehetne mondani, hogy nem is tudom, van-e értelme bármit is mondani. Úgy értem, ezt a helyet lehet vagy szeretni, vagy utálni, közömbös nem marad senki sem az angol férfiak sem az angol divat iránt, ahogy a csodás épületek iránt sem,no és az időjárás. Hát elmondanám, hogy jobb, mint Magyarországon, ma kardigán volt rajtam (igaz, hogy gyapjú) meg blúz meg balerina, és csak egyszer esett, ami kb arra volt elég, hogy kellemetlenül göndör legyen a hajam.

Rettenetesen sok ember van mindenhol, ne vigyetek válltáskát csak úgy a vállatokon, mert biztos hogy lelökik, az Oxford street kifejezetten katasztrófa, nem is értem, hogy miért olyan nagy turista látványosság. Igazán mindent meg lehet venni itt, a Selfridges gyönyörű, bár futócipőben kinézik az embert, úgyhogy öltözzetek szépen ha oda mentek, de ha úgyse vásárolnátok, sétáljatok inkább Kensingtonban, gyönyörű tradicionális házak vannak, több múzeum, Imperial College, Francia és  Goethe Intézet, amit akartok, a természettudományi múzeum körül sétálóutca is az egész, sokkal szebb, plusz eyecandy faktor növelő emberek.

Most pedig, jobban mondva tegnap végülis beköltöztem egy rendkívül fancy pancy kollégiumba, bár az egyetem egészen kedves kedvezményt ad, még így is kínosan drága az ízlésemnek (nincsenek szinte angolok, az ittlakók vagy 60%-a délkelet-ázsiai, van sok gazdag ukrán/orosz bár eddig kb 5 embert ismerek a vagy 300-ból... A szobám pontosan így néz ki, kivéve a ronda ágyneműt (ami nekem még nincs, úgyhogy hálózsákban alszom, és a kempingezőpárnámon, amit régen táborozásokra vittem, epic) és a konyhánk ilyen egészen csodálatos, van itt valami sky tv is a konyhában/nappaliban, mert nekünk itt a konyhába is plazma tv jut*, és egyáltalán nem értem, hogy minek nekünk ide ennyi minden luxus, minthogy klímával lehet fűteni (klíma!!44 Angliában!! értem én ezt?), meg hogyaszonyga indukciós tűzhely, a szobámban is van egy csodás tévé amit előreláthatólag soha nem fogok bekapcsolni, de állítólag valami digitális távirányítója van, ami úgy működik mint egy egér. Befejezem a picsulást, komolyan jódologomban nem tudok miről panaszkodni.  Van saját postaládám, mint egy társasházban, ingyen edzőterem(!!) ahova majd jól sose merek bemenni majd, olyan izmos fiúk jönnek ki onnan, mosoda, bár (!!), aminek sok hasznát nem tudom veszem-e majd, mivel nem ismerek kb senkit, de nagyon szép. Tulajdonképpen nem merem meghívni ide az unokatestvérem, mert ki fog akadni milyen csillogó és elit és milyen sok pénzbe kerül (bár ezt úgyse fogom elmondani), de jövő évben lehet hogy megint a lecsó szagú 11. kerületben fogok lakni, és minden vasárnap a boltba menet a rántotthúst fogom szagolni a sarki bisztró mellett elmenet, és most hirtelen visszagondolva olyan unalmasnak tűnik Budapest, vagy legalábbis kínosan megszokottnak. De azért kötelességemnek érzem leszögezni, hogy én nem azért jöttem ide, mert Budapesten olyan rossznak érzem a helyzetet, vagy mert olyan reménytelennek érezném, hogy valaha lesz jó állásom, úgy értem, benne van a pakliban teljesen, hogy majd 100 ezer forintot fogok keresni, (de ha mondjuk az Amnesty International vagy az UNHCR*** vagy a Kisebbésgkutató Intézet adná ezt a 100 ezret, akkor igazán még ezt sem bánnám, figyelembe véve, hogy albérletet úgysem kell fizetnem, tudom, tudom, szálljak már le a magas lóról, mert a végén mégegyszer jól összetöröm magam) Visszatérve az eredeti mondandómra, őszinte leszek, bár ezt már úgyis mondtam szerintem vagy ötször, nekem nem volt olyan elképesztően szimpatikus az ELTE antropológia tanszéke, hogy olyan rendkívűl progresszívek akarnak lenni, és hogy az antropológiának olyan hipnek kell lennie, még csak nem is elitistának ugye, az olyan 20. századi, értitek. De nem csak erről van szó, nekem az a benyomásom, hogy alapvetően más a cél a mesterszakkal, nincsenek mindenféle felesleges töltelékmodulok, meg társadaolmtudományi alapozó meg mit tudom én, összesen két kurzust kell hallgatni, tehát tanításon alig töltök időt gyakorlatilag, mondjuk felvettem elvileg a SOAS-ról egy másik kurzust, ami a migrációról szól, és nagyon nagyon, szeretnék járni rá (kivéve hogy a bácsi nem mondja meg, hánykor van), meg valószínűleg fogok még járni vagy a feminizmusos órára, vagy vallásantropológiára, még nem döntöttem.
Lényegében arról van szó itt, hogy elképesztően sok mindent kell elolvasni minden órára (az egyikolvasmánylistánk 17 oldalas(!!)), és mindenki megválaszthatja, hogy mit szeretne, bár van néhány ami egyébként is kötelező. Szerintem ez egy sokkal jobb koncepció, mint az, hogy az ember egy kész jegyzetből megtanulja amit kell vagy elolvas 5 darab 10 oldalas publikációt az Esély folyóiratból, amik az első 3 oldalon közölt diagramokat elemzik oldalakon keresztül, olyasmikről amit bárki le tud olvasni (megkockáztatom az is, akinek fogalma nincs mi az a lineáris regresszió). Jó, jó, tudom, hogy az egyik alapképzés, a másik meg mester, egészen más a helyzet, más a cél, de én most ugye passziváltam magam az ELTE-n, és láttam a neptunon a kurzusokat, és nem hiszem el, hogy olyan nagyon különböző lenne a koncepció. Néha olyan érzésem van, hogy a magyar oktatásrendszer még annyira a jó öreg poroszor sokat markol keveset fog dolog, még a felsőoktatás is alig hagyatkozik arra, hogy ha az ember már beiratkozik a mesterszakjára, akkor az az azért van, mert ténylegesen motivált, és mert akar csinálni valamit ezzel, ne adj Isten hasznosítani. Szóval ez a motiváció dolog nekem onnan jutott eszembe, hogy igazán, itt mindenki azt és annyit olvas amennyit akar és tud persze, és nincsenek Zh-k és nincsenek vizsgák (nincs államvizsga(!), ami mondjuk kicsit nekem egy hogyisvanez szituáció, de azért ennek csak örülni lehet, legalábbis a részemről. És itt mindenki kifejezetten hálás, hogy itt lehet, és  meghallgathatja a sok bullshitet tanulhat, mert pénzbe kerül, és senki nem áldozata az ingyenes, mindenkinek jár felsőoktatás utópiájának, (mármint ezzel nem azt akarom mondani persze, hogy csak a gazdagok és szépek érdemlik meg, hogy egyetemre járjanak, hanem, hogy mindenki jól meggondlja, hogy mit csináljon, mer nem tud 3 mesterszakot kifizetni, szóval nem azért van, hogy ha már, legyen) és hát nem is tudom, egészen más. Mindenki a keresztnevén szólítja a tanárokat, ami kicsit fura, mert a kurzusfelelős néni vagy 55 és én most hogy szólítsam Frances-nak? Főleg, hogy ugyan olyan cipőnk van (balerina, nem valami biomagassarkú az Arából).
A néni rettenetes előadó egyébként, azon könnyen túl teszem magam, hogy nem használ ppt-t, na és akkor, hogy a habitus elméletet 3 mondatban akarja elmagyarázni, mikor erről a Curvinuson vagy egy fél könyvet, de legalább egy hosszadalmas fejezetet kellett olvasni, de teljesen struktúrálatlan is amit mond, 10 perc késéssel értem ugyan oda, de egész végig fogalmam se volt, mi a óra témája, figyelembe véve, hogy mint említettem, a nyomtatástól kezdve a szocializmusig mindenről szó esett. Kicsit még az is böki a csőrömet, hogy egyszer az a képzetem támadt, mintha biztos lett volna benne, hogy én szerb vagyok, ami vagyok is, egy kicsit, vagy legalábbis az őseim, de a nagyapám óta senki nem beszél egy szót se szerbül a családban, a néni meg azt hitte, hogy én biztosan tudok, és biztos a szerbiai magyarok lesz a kutatási területem, vagy nem tudom. 

Most befejezem, habár itt nincs még vége az izgalmaknak (haha, nem tudom, kit akarok ezzel áltatni), a viszonlátásra holnapig. Teszek majd képet is, csak a shiny laptopom meg én még nem vagyunk a technika csúcsán egészen.

* (wtf? el se tudom képzelni, milyen diákok lebegtek a tervezőbrigád szeme előtt, na jó de, szuperelit távolkeleti tinédzserek a gucci táskájukkal, pontosan azok akik iphone4-gyel a kezükben állnak sorba az iphone 5-ért (true story, legalábbis Szingapúrban), és közben az ipadjukkal fotózzák magukat** 

**annál bénább nincs amikor valaki a tükörben fotózza magát az ipadjával, mintha a nagymama őzggerincsütőjét tartaná a kezében, komolyan
***realisztikusan nem tudom, hogy ide mi kell egyáltalán, vagy hogy csak az UN graduate programmal van-e bárkinek esélye, ami mondjuk tavaly persze pont nem is indult,, hahaha