a féltékenységben az a fura,hogy nem voltam egészen idáig tisztában a ténnyel, hogy én egyáltalán tudok féltékeny lenni, de ma hirtelen olyan mértékben az lettem,hogy azt sem tudtam elfussak-e vagy ne,vagy hogy hova nézzek egyáltalán.meg az is fura, hogy nem igazán az a fő gondolatom, hogy ő miért és én miért nem/ő mit tud amit én nem, hanem hogy hogy hihettem, hogy majd pont én.szóval ez az egész valami önsajnálathoz vezető dolog kezdete. ill. nem is kezdete,hanem tulajdonképpen az. a legjobban pedig az zavar, hogy elviselhetetlen mértékű paranoia tör rám, vagy üldözési mánia,vagy a 2 együtt.
egyébként esküszöm nem értem magam. elképzelek állandó jelleggel dolgokat, amik miatt aztán jóformán szembe röhögöm magam, ez után lebeszélődök/elfelejtem majd újra eszembe jut egy patetikus délutánon,és minden kezdődik újra.
elmúlik ez valaha?

mégis mi a francot hittem,hogy majd tudok venni jegyet a premier előtt egy nappal a Tizenegy perc BÁRMELYIK júniusi előadására. de most komolyan.

különben meg nem tudom említettem e már, hogy annyira sok eszem volt pénteken hogy elmentem partiarckodni egy 80ezres repjeggyel, útlevéllel,meghívólevéllel és vízumkérelemmel a zsebemben.
óhátjaj.

vizsgaidőszak, örökre a szívembe zártalak.főleg téged,szocelmélet.
ami az életem többi részét illeti, iszonyat fáradt vagyok, mivel a csütörtök estét A.-nál töltöttem,egy bor társaságában amit alig tudtunk kinyitni, majd a péntek estét egy mistery gang koncerten, komolyan, ebbe a zpbe menni felér egy szociológia kutatással.rettenetesen patetikus vagyok az utóbbi napokban különben, a mai eksön viszont csak annyi volt, hogy azt hittem a Mester utca a Moszkva térhez van közelebb,ami fél óra késéshez és egy cigányasszony anyázásához vezetett.

furán viszonyulok a nyárhoz is,mert akkor elfogynak majd az ürügyek a beszélgetésre(értsd:be kell vetnem a fantáziámat)és ez zavar roppant módon.

ezt meg úgyis mindenki ismeri mert aapértelmezett zene a nokia ketyeréken,de ettől még fantasztikus szerintem.

hogy van az hogy még mindig van 5 vizsgám?

érdekes,hogy amire mindenki azt mondja jó az nekem még az se.
lehet abba kéne hagynom az aggondalmaskodást/szorongást/önmarcangolást,mert ez kezd már abnormális méreteket ölteni.
a pozitív emberek szinte mindig sikeresebbek meg boldogabbak végülis.

közgázból természetesen megbuktam, most a közjog jegyem miatt rettegek. ebben a vizsgaidőszakban ébredtem rá, hogy szinte az összes tárgyam nevében benne van az hogy alapjai/bevezetés/alkalmazott. :D
annyira elmondhatatlanul zavar,hogy mindenki szájhősködik, milyen keveset tanult,vagy mennyire az utolsó pillanattal a vizsga előtt, és milyen fantasztikusak a jegyei. nekem meg nem.
de legalább megérkezett a hülye meghívólevelem, pontosabban elküldték faxon a nagykövetségnek, szóval most egy egészen hangyányit örül a fejem, meg annak is hogy valami különös véletlen folytán jó rám egy 38-as ruha.(nyilván a lapos mellűségemnek köszönhető ez különben,de ezzel nem akarom elrontani a kedvem)

közjog,örökre a szívembe zártalak.

Mennyire jóarcság már beírni foglalkozásnak ebbe a Szépművészeti Múzeumért petícióba, hogy félisten. Amúgy fura, hogy szinte csak értelmiségiek írták alá.


egyébként kezdek attól félni hogy túl komolyan veszem magam. nem tudom ez honnan jött,de van.

Ja meg a nap hírei:
tegnap fedeztem fel,hogy a jövő héten 3 vizsgám van, amelyek közül az egyikre 1 délután alatt akarok 4 könyvet abszolválni. Jó nem. Azt mondta a bácsi, hogy olvassuk át őket.
Felfedeztem,hogy a hajam már szinte elég hosszú ahhoz hogy be lehessen fonni(:DD)
50.vagyok a legaktívabb magyar felhasználók közt postcrossingon:):D

Nem is említettem, hogy van ez a fiú T társaságában aki közgazdász,(bár nincs meg a diplomája mert nem képes lerakni egy retek nyelvvizsgát,de ez a szempontomból sokadlagos) és nyilt titokként kezelik, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve(vagy hasonló) /Járnunk kell (és ez kezd zavarni, mert mindig a másik fiúhoz hasonlítom,akivel viszont én érzem úgy hogy járni szeretnék, bár ő nyilvánvalóan nem pont ezt akarja tőlem). Ja és azon az ominózus múlt szombat estén megint 3-szor fejbevágtuk egymást,amikor azt hittük tudunk táncolni pedig nyilván nem. Plusz az öccse úgy néz ki mint apám 15évesen (ezt fényképről állapítottam meg), és már ez is idegesít.
Meg az is idegesít,hogy a hülye meghívólevelem még mindig nincs meg, szóval aggódhatok mi van ha elveszik az a vacak és akkor dobhatom ki a repülőjegyet is.
még akartam csomó mindent mondani,de mostmegmárelismentakedvem.

vajon miért futok egy olyan szekér után ami nem hogy elment,de soha nem is létezett?

ma amikor vettem újságot és a gigahelyes* újságosfiú megkrédezte, hogy van e macskám mert ajándék cicakoszt jár hozzá, majdnem elbőgtem magam, amin ő is egészen meglepődött meg én. mindezek ellenére még midnig nem érzem magam patetikus ribancnak.



*nevetséges ez a szó

vajon azért hogy nem perelik be rádió88-ot, hogy a honlapján egy rakás láthatólag alkoholizáló 15 évesről közöl képeket?

ma meg a szomszéd gratulált a gyerekemhez.
nem vicc.

nem akartam lelombozni azzal hogy még fiú sincs akitől legyen.

én olyan undorítóan féltékenykedő vagyok mindenre és mindenkire, hogy annak ellenére hogy mások nem tudják tisztára szégyenlem magam.

Sheremetyevo,jóégdeszépvagy

az egy dolog,hogy nem vesztek fel,de legalább ne csináljatok úgy mintha sajnálnátok mikor egyértelműen nem, és ne kivánjaok sok sikert sem, mert nyilvánvalóan egy kicsit sem érdekel benneteket mi van velem.
mindegy,Einstein is bukott meg, és Aronson is boztosan, de még jó hogy Isten nem ver bottal.

oké,nyilván én vagyok a legnagyobb büdöskölke a világon,de ettől még a frász jön rám is ettől a 25nap Oroszhonban tervtől, hiába kétség kívül fantasztikus, a vízumos néni meg orosznak hitt

Heinrik Ingensonnal legjobb barátok szeretnék lenni:

annak ellenére hogy tudom,hogy anya szeret haragszom rá,mert anynira aggódik értem hogy tisztára elorntja még azt is aminek örülnöm kéne, és ez eléggé zavar, mivel most azon goörcsölök aminek örülnöm kéne amiatt aki feltehetőleg a legjobban szeret.

hát kérem hogy van ez?

Velem az a baj,hogy mindig csak utólag vagyok okos. Főleg a vizsgáimat illetően. Kezdem azt hinni, hogy előre nem megy.
Anyám annyira jó fej, még midnig próbál meggyőzni arról, hogy menjek inkább németet tanulni, befizet valami kedves germán városba akár egy hónapra is, ott tisztaság van, nem kapok hepatitist és nem rabol el az orosz maffia.Nem is értékeli, hogy az éjszaka vonatozást saját magamtól(!!) elvetetettem, és már úti társat is találtam, aki feltehetőleg nem tömeggyilkos (ezt a facebook képéből ítéltem meg, amin egy kicsit jól néz ki egyébként, bár ez a jelenlegi helyzetemben sokadlagos, mivel lehet hogy még a nevetségesen könnyű tárgyból* is sikerül megbuknom, mivel annyira keveset alszom, hogy még a meglévő kevés agyi képességem is kárba megy.) Szóval visszatérve anyára, minden adandó alkalommal mártírkodik,hogy megint nem lesz pénzünk így Svájcba menni, ennek ellenére amikor javasoltam, hogy menjek bécsből,ahonnan egyébként vagy 50ezerrel kevesebbért elvisznek Moszkváig akkor ezt el kellett vetni,modnván mi van ha elromlik a kocsi, és nem érünk oda, eltévedünk vagy franc tudja mi történik,de a lényeg hogy esetlegesen lekésem a gépet.(Egyébként nem ezt hívják problémagyártásnak vagy túlaggódásnak?
Meg vagyok áldva.

*amiből csak az a lány akit "nem túl okos lénynek" titulál mindenki