a féltékenységben az a fura,hogy nem voltam egészen idáig tisztában a ténnyel, hogy én egyáltalán tudok féltékeny lenni, de ma hirtelen olyan mértékben az lettem,hogy azt sem tudtam elfussak-e vagy ne,vagy hogy hova nézzek egyáltalán.meg az is fura, hogy nem igazán az a fő gondolatom, hogy ő miért és én miért nem/ő mit tud amit én nem, hanem hogy hogy hihettem, hogy majd pont én.szóval ez az egész valami önsajnálathoz vezető dolog kezdete. ill. nem is kezdete,hanem tulajdonképpen az. a legjobban pedig az zavar, hogy elviselhetetlen mértékű paranoia tör rám, vagy üldözési mánia,vagy a 2 együtt.
egyébként esküszöm nem értem magam. elképzelek állandó jelleggel dolgokat, amik miatt aztán jóformán szembe röhögöm magam, ez után lebeszélődök/elfelejtem majd újra eszembe jut egy patetikus délutánon,és minden kezdődik újra.
elmúlik ez valaha?