blooper

Akartam csinálni vmi ilyesmit, hogy elrontott képek vagy mit tudom én, utazásokról meg csak úgy, ha már elutaztam Afrikába és Ázsiába is idén, de egy kicsit unalmasnak érzem magam ehhez...? nem is tudom. 2019 leginkább teljes egésszében egy blooper volt, mintha mindent elrontottam volna, és olyan érzésem van, hogy pont semmit nem csináltam. 

Megrekedt az élettem, mintha minden beragadt volna. Annyira beragadt, hogy még a terápiát is abbahagytam. Ezt tulajdonképpen nem kifejezetten bánom, úgy érzem, valahogy megkönnyebbültem. Nem volt mit mondani, nem volt mit csinálni. A pszichiáterhez még mindig járok, még én is meg vagyok lepődve, hogy midnig odaérek időben, azt csinálom amit mond, beveszem a gyógyszerem, csak az életem többi részét nem tudom összeszedni. Pedig hát erről nem volt szó. Én azt hittem, nem ilyen vagyok, hanem céltudatos, szorgalmas, mit tudom én, most meg kiderül, hogy marhára ilyen vagyok, elveszett, tengő-lengő, szorongó, azt se tudom mit csinálok? Tök szomorú.

Nem tudom miről írjam a blogot, pedig én nagyon szeretem ezt a blogot. Jó, amúgy ez hazugság, gondolom, tudnám írni miről a blogot, de azokat a dolgokat nincs kedvem meg merszem leírni publikusan mert mondjuk bénának és nyomorultnak érzem magam.  Túl sok gondolatot szentelek a mentális problémáimra. Ki akarna így lenni velem amúgy? Nem tudom.

Pár hete-hónapja, felmentem újra tinderre, én se tudom már, hogy minek, erre kb az egyik legcreepy-bb dolog történt, úgy valaha.  Egy idő után kiléptem tinderről, mert pár fiú randira hívott (jó, tul.képp 2), de rájöttem, hogy mégsincs kedvem velük randizni (vagy inkább senkivel), de aztán mégis volt egy fiú akivel szerettem volna találkozni, csak ő meg nem javasolta. Na jó, mindegy, én mondtam, hogy kilépek, elérhet emailen, ha akar. Egy alternatív emailt adtam meg neki, ami nem is a teljes nevem, meg nem is a blogos, nehogymá guglizza a komplett blogom, de nem tudom minek, mert aztán egyszer a könyvekről beszéltünk, meg mondtam vmit a könyvespolcomról, és akkor kérte, hogy küldjek egy képet róla, én küldtem, erre kiolvasta az exif fájlból, hogy pontosan melyik utcában lakom.

Hát őőőő. Ez csak egy véletlen elszólása miatt derült ki, de mindegy, ezután már egyáltalán nincs kedvem találkozni.
Mondjuk amúgy is, az egyik nap azt álmodtam, hogy homoszexuális voltam (és férfi is, gondolom), és egy nagy lakásban laktam sok emberrel, és aztán egy idő után rájöttem, hogy két partnerem van, de elfelejtettem, hogy ki kicsoda. (amúgy az egyikük deve Alfred volt a másik meg Warren vagy vmi, de hogy miért nem magyar nevek, mit tudom én.)

Állandóan ott lóg a fejem felett, hogy én amúgy el akarok költözni innen. Mármint Magyarországról. A HVG állásbörzén egy tök jó cégről hoztam szórólapot (és még egy esernyőt is kaptam, hogy garantáltan emlékezzek rájuk, főleg, hogy odafelé eltört az esernyőm, és egy félőrült csak kiosztott arról, hogy mennyire borzalmas az összes HR-es, mire én elsomfordáltam a HR-es cégek felé, majd utána egyfolytában a hátam mögé nézegettem, nehogy már konfliktusba kerüljek egy IDEGENNEL. Komplett vagyok, hát tutira nem. Jó, ehhez két dolgot kéne elintéznem, hogy elég kiegyensúlyozott legyek ahhoz, hogy ne kelljen pszichiáterhez járnom (vagy legalább a céljaim lennének relálisak), a másik meg, hogy a pajzsmirigy alulműködésemet kezeltessem. Pár hónapja kiderült, hogy valószínűleg most már az ösztrogén szintem is alacsony, szóval már a hízás, a hajhullás és fáradtság mellett olyan dologkon is szoronghatok, mint hogy mi van, ha nem lehet gyerekem. fun.


Na jó, a viszonhallásra, boldog 2020-at mindenkinek!  Őrület, hogy majd ha száz évesek leszünk, vagy legalábbis 10 év múlva majd ilyeneket mondhatunk, hogy bezzeg a huszas években minden jobb volt! Azok a boldog békeidők. Ó haha.

mindenki nyugodjon meg, a cicakontent örök, de legalább egy saját macskám lenne