how to be bitter, vol. 669

kicsit lelkifurdalásom van, hogy egyfolytában csak nyafogok ezen a blogon, de hát ehhez értek a legjobban amúgy esküszöm vannak jó dolgok is, de tegnap megint annyira halálosan csalódott voltam az egész világban, hogy ilyen már nincs is. van ez a hülye barna cipőm, amit az egyik barátnőm iszonyúan utál* és akkor megdicsérte egy fiú, amit viccből elmeséltem neki, mert kicsit furcsának találtam, de azért viccesnek is, és akkor azt bírta válaszolni, hogy ez a fiú tuti, hogy csak meg akar dugni, ez a cipő olyan ronda, hogy máskülönben nem bókolna erre senki. vagy ha tényleg tetszik neki, akkor meg iszonyú fura, mint én, és akkor lehetünk furák együtt.

jó, nem pont így volt megfogalmazva, de abszolút ez a lényeg, és igazából azt hiszem, hogy már teljesen mindegy is, hogy milyen ez a cipő (most már jó csúnya, mert véletlen bokáig belementem benne a tengerbe), csak egyszerűen ez már annyira fájt tegnap, hogy így ki kell ábrándulnom, mert magamtól is rájöttem, hogy ez a fiú tényleg eléggé szexet akar (nem mintha én nem akarnék), de hogy még egy jó barátnőm is ilyeneket mond nekem?**

és ez volt a kedvenc cipőm, és most már nem tudom, hogy vegyem fel, mert ez a fiú jut eszembe róla, meg ez a hülye elszólás.

mondjuk ez a fiú szívesen jut eszembe, de már ezt se tudom, hogy jó-e, aj jaj jaj.

*de nagyjából elnézem neki, mert én meg az ő majd térdig érő hülye szürke Ugg csizmáját utálom

** azért is böki ez a csőröm, mert én soha életemben nem fogok szólni, ha valami rondát vesz fel, jó kivéve ha valami orbitálisan rondát mint mondjuk fehér leggings piros tangával, és bár azt gondolom, hogy a ruhái elég nagy része olcsónak/ízléstelennek tűnik, én nem fogok neki semmit szólni, mert szerintem ez nem annyira az én dolgom, ahogy az se, hogy iszonyú ronda és pont a rossz fajta divatjamúlt a farmerszoknyája, vagy hogy a bőrkabátjáról ízléstelenül sok helyen lejött a műbőr, az ember kicsit tudja már, hogy hol a személyes határ, nem?