2016. január 3.

hey, 2016


Szóval 2016 lett, és én még mindig csak én vagyok, még mindig orbitális narancsbőröm van, és 672 dolgot halogatok amikkel kb 5 évvel ezelőtt végeznem kellett volna (igen, rólad is beszélek, önbizalomhiány és kibolyhosodott fekete kardigán). 2015 azt hiszem, hogy a nagy mélységek és a tériszonyos magaslatok kora volt, de igazán, végül is, így utólag, habár minden szebbnek és rózsásabbnak tűnik utólag, szóval így most a következő januárban már azt gondolom, hogy igazán semmi nem volt olyan nagy katasztrófa. Pár hete vissza lapoztam a naplómban, mármint nem ebben, hanem a kis sárga füzetben, ahol mocskosan és vállalhatatlanul őszinte szoktam lenni, és ahol azokról a dolgokról írok, mint mondjuk az ambícióim, amiket kimondani sem merek hangosan, és hát jó, nem lettem a jordán királyné, de hát azokat a kicsi dolgokat amiket akartam, és amik nekem nagynak tűnnek, mert egy nyápic vagyok, szóval ezeket a dolgokat mind megkaptam. Kivéve a léghoki asztalt a szobámba, de ezt megbocsájtom a szüleimnek. Rendszeresen rájövök, hogy annyi dolog romolhatna el, és még hatszor ennyiszer eshetnék orra (képletesen, vagy akárhogy) de nem, nem úgy, mint a fiú aki 5 perccel utánam akart feliratkozni a nyelvvizsgakurzusra, és neki már nem jutott hely. Egyáltalán nem tudom már, hogy én most akkor szerencsés vagyok, borzasztóan keményen megdolgoztam mindenért (who am I kidding?) vagy Isten nagyon kegyelmes hozzám és nagyon vigyáz rám. (szeretem azt gondolni, hogy az utóbbi kettő).

2016-ban már majdnem öreg leszek, úgyhogy már veszteni valóm sincs, úgyhogy kénytelen leszek bátor lenni és meginni a keserű és túl erős kávét is  és ambíciózusnak és kitartónak, ahogy minden évben elhatározom, de legalább elhatározom, nem?
És még az is volt 2015-ben valahogy pozitív tudtam maradni. Már majdnem optimista. És ez meglepő, már majdnem sokkoló, bár úgyse hiszi el senki, mert egyszerűen kényszeresen nyafognom kell, de én tudom. Én tudom, hogy amikor lefekszem akkor titkon büszke lehetek magamra, mert aznap egyszer sem hívtam fel visítva anyámat. 


Indiai tudósok szerint pedig az ember mentálhigiénéjére nagyon jó hatással van a cuki macskás videók vagy akármik nézegetése, szóval ezzel a giffel kívánom, hogy legyen szuper 2016-otok! 
(Ezt a giga csöpögős posztot pedig mindenki elfelejti pár héten belül, ugye? Ugye?!)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése