ezerötért vinném

Idáig zacskóban éltem, vagy nem tudom, de én még csak most fedeztem fel, hogy nem csak az internetről (mit nekem Sheinside), de még a facebookról (tudom,tudom a facebook is internettel működik) is özönlenek a ruhák! Mindenféle ruhák, lopott (vagy csak koppincs) Nike cipőktől vintage akármicsodákig, és ez nagyon jó, nagyon érdekes, nagyon izgi. Csak az embernek egyrészt legyen szíve feladni a márkahűségét, meg úgy napi 3 órát az életéből, hogy biztos mindent megnézhessen. A kínálat tényleg végtelen, és vannak mindenféle niché csoportok goás ruháknak, használt orvosis könyveknek meg molett gyermek(???!!) és felnőtt ruháknak. Jó, én azt hiszem, hogy én a legnagyobb hibát akkor követtem el, amikor csatklakoztam egy molett csoporthoz, mert hogy L-es mérettől lehet itt árusítani akármit, és nekem van egy L-es méretű blúzom (vagy inkább tíz). Most nem tudom, hogy tényleg nem vagyok molett, vagy csak megszánt az ég, és egyáltalán, azelőtt szerintem még soha nem mértem meg magamnak a mellbőségem (ami, hahaha, alig nagyobb mint a modelleknek előírt) de rám ezekben a csoportokban minden nagy. No, nem mintha bánnám, főleg, hogy az átlagos ízlés ehhez hasonló. (De azért azóta tornázom.)

Két féle ember van ezekben a csoportokban, aki sokat akar kasszírozni, és aki nulla forintért mindent megvenne. Vagy ezerötszázért, de szinte mindegy, ha mondjuk egy márkás télikabátot akarok eladni, ami volt rajtam nagyjából kétszer.

Hát de mondom én.  Most nyilván midnenki azt hiszi, hogy túlzok, de az a baj, hogy annyira nem is. 

Az emberek még mindig nem ismerik a névmásokat, kiborulok. (persze csak másokat szabad kritizálni, én tökéletes vagyok, és a nyelvhasználatom is)

Álljunk meg egy pillanatra, és beszéljünk a bizniszelőkről is! Ez a kommentelő pont az ő kasztjukba tartozik, a pénzéhesebb fajtából,  (a képét véletlen jól otthagytam, de ezért remélem nem kel ki egy személyiségi jogi harcos sem). Úgy is mindenki koppincs Michael Korsokat árul, lépjünk túl, de akik különösen irritálnak, azok az emberek, akik a turkálóban kb. ezer forintért megvásárolt cuccaikat el akarják nekem adni 2500-3000 forintokért. Mármint gondolom, hogy megvehette a Marks and Spencerben is azt a szoknyát 15 ezerért, de a cuccai minőségén úgy is látom, hogy ez kizárt dolog. Mindenki várja, hogy majd jön egy szerencsétlen, és megveszi a használt zoknijá 2000 forintért, de ne nézzük már teljesen hülyének egymást, nem? Amúgy persze nem kell meglepődni ezen, tudom én, ez már évekkel ezelőtt is szokás vaterán, de akkor is, borzasztóan zavar.

Ha már itt tartunk,  az is hogy van, hogy én most megvettem valamilyen ruhadarabot jó sok pénzért (vagy nem sokért, ez szinte mindegy), ugyanakkor nem tudom eladni normális áron, mondjuk a bőr cipőmet, amit megvettem. és aztán felvettem kétszer, de nyomja a lábujjamat, vagy akármi, de senki nem veszi meg az eredeti árat még megközelítő pénzért sem.Tulajdonképpen pont ugyan az zavar, amit én is csinálok, még akkor is, ha úgy gondolom, hogy használt ruhát árulni más, mint mondjuk, egyszer hordott akármit. Borzasztó vagyok, de ilyen ez az emberi természet.

Hogy mit lehet eladni egy perc alatt? Megkérdőjelezhető szépségű vintage pulcsikat, magasderekú sortot/farmert akármit, New balance-ot, Nike air akárhányat, slip ont, vagy mindent, ami testrefeszülő, a magyar nép sosem változik.