az a helyzet,

hogy nekem nem szabad elkezdeni csokit enni, mert újabban nem tudom abbahagyni. ma meg ilyen egyszerű volt az ebéd, de ahhoz képest szuperfinom.

írtak egy könyvet rólam/blogom:

és egy másikat is: 

az új tányérom

csodálatos.

szuperszentimentális

(ezt a képet innen csórtam)

most visszajöttem Londonba, és még tavasz is van, egy pillanatra minden egész jó lett. amúgy most nem sok minden nagyon jó, semmi sem jó igazán, csak ez a valentin napi randim, nyilván Valentin napon először randizni valakivel annyira csöpögősen szar, hogy az már jó, de ez a fiú tényleg egészen csodálatos. írtam erről egy hosszú és csöpögős posztot, amiben olyanok vannak, hogy milyen szexi (és szőrös!) ez a fiú, meg hasonlók, de azóta sok minden más lett, szóval inkább nem posztolom,és hát jó, nekem nem öntött Péterfy Bori a számba vodkát Valentin napon, de azért el kell mesélnem a randimat, ami ugyan 15-én hajnali 2-kor kezdődött, de akkor is, egy randi, amire a fiú még el is jött, és azóta sincs igazán vége, még annak ellenére sem, délutáni sziesztámból sikerült hajnali fél1-kor felébrednem fél 8 helyett, szóval az első randit teljesen lekéstem, de aztán minden jó lett, még annak ellenére is, hogy éjszaka az üres és sötét Corvin köz tulajdonképp elég ijesztő, majd a randi ötödik percében azt hittem, hogy most újra kitöröm a bokámat, és igazán, most nem is tudom, hogy mit írjak, hogy ne legyen egy nyálas ömlengés, dehát csodálatos ez a fiú.

igazából csak megijeszt, hogy milyen gyorsan lett ez milyen nagyon jó, mennyivel sokkal jobb, mint a teológussal valaha is volt, és esküszöm, nem csak mert ennek a fiúnak gyönyörű mellkasa van, és nagyon nagyon szép válla, vagy mert elmetrózik a Népligethez, csak hogy vegyen nekem szilvás croissant-t a Lipótiból, meg van még sok jó és kedves dolog, de ez a bejegyzés már így is túl csöpögős.
megijeszt, hogy én tényleg nem voltam, vagyok túl boldog, hogy néha már úgy érzem, nekem tényleg nincs komfort zónám, nem tudom, miért menjek iskolába, miért menjek vissza Szegedre, miért maradjak Budapesten, miért vegyek magamnak egy új könyvet vagy új pulóvert vagy egy makarónt, nem tudom, miért menjek el a farsangi partira, fáradt vagyok az egésztől, sehol se jó, az ágyam szélén se igazán, mert ott meg csak aggódom, hogy már megint ki se mentem az utcára két napja. nem tudom, miért legyek igazán, nem tudom, hogy kell igazán nagyon nagyon lelkesedni valamiért, pedig én nagyon akarok lelkesedni az antroplológiáért, mert amikor már ráveszem magam, hogy elolvassam az olvasmányt, akkor mindig nagyon érdekes, és amikor írom az esszét, akkor mindig élvezem, mert én szeretek esszét írni, vagyis igazából bármit szeretek írni.

meg még veszekedtem egy utolsót a teológussal is, mert most, hogy letöröltem, borzasztóan lelkiismereti kérdést csinált az egészből, hogy ő nem akart megbántani, haha, persze, nyilván azért csaptad az arcomba biztos ami biztos, hogy nyílt titok volt, hogy csak azért jöttél el velem Rómába, mert Róma, egyáltalán nem, hogy együtt legyünk, nyílt titok bazmeg, az eszem megáll. és hogy én most akkor lecseréltem őt, a két diplomás egyházzenészt egy lakatosra. (igen, jól hallottuk, lépjünk túl)
jaj, na, szóval hogy lakatos. hát nem tudom. nem tudom, hogy ez fontos-e, nem tudom, hogy fontos-e hogy a fiúmmal beszéljek tudományos dolgokról, egyre inkább csak azt tudom gondolni, hogy majd meglátjuk, főleg mert én most elfogult vagyok. tudom, hogy nem szereti a színházat, és nem tudja ki az a Dickens, és Cs azt mondta nekem, hogy ő nem tudna olyan fiúval lenni, aki nem tudja, ki az a Shakespeare, vagy Márai vagy akárkicsoda, de én nem vagyok biztos benne, hogy ahhoz, hogy nekem jó legyen valakivel, ahhoz erre a fajta műveltésgre feltétlen szükséges. mert mondhatjuk, hogy Cs-nek nem működött egy ilyen fiúval, de nekem meg a jogásszal nem, persze, nem tudom, hogy egészen pontosan milyen okból nem kellettem neki, feltételezem és remélem, hogy nem azért mert túl buta vagyok, hanem mert mondjuk még mindig az exe miatt nyafogott. nem tudom, hogy azért akarok-e egy fiúval lenni, mert jól tudunk intellektuális beszélgetést folytatni, igazából eddig azt hittem, hogy igen, ill. feltehetőleg örökre mérce lesz ez a hülye jogász, de a teológus sem folytatott velem fontos és izgalmas dolgokról beszélgetést, igazából nem is tudom, hogy miről beszéltünk, azon kívül, hogy állandóan az ő problémáit kellett elemezni, és tudhattam, hogy az enyémek soha nem érdekelték eléggé, mert olyankor csal mélázva annyit felelt, hogy bizony. 
én meg csak jól össze vagyok zavarodva, mert még alig jöttem haza, és máris honvágyam van, már január óta honvágyam van, csak a komfort zónámat akarom, de nincs, és kétségbe vagyok esve, mert ha én most ezzel a lakatossal leszek, akkor egyáltalán nem lesz olyan életem, amilyet képzeltem, többek közt, hogy nem fogok Hűvösvölgyben lakni, mert az túl messze van a munkahelyétől és úgyse lenne pénzünk rá, a gyerekem nem járna szuperjó iskolába, meg gyerektáborba, mert arra sem lenne pénzünk, nem mennénk minden évben két hétre egzotikus helyre nyaralni, mert ez a fiú csak a francia Riviérán akar horgászni, mit nekünk Thaiföld, és nem mehetnénk pénteken színházba romantikusan mert ez a fiú nem akar. meg csomó minden nem úgy lenne, ahogy én azt képzeltem, habár azt sem tudom igazán, hogy érdemes-e bármit is képzelni, kell-e, lehet-e, vagy csaj majd lesz valahogy, az is lehet, hogy fél év múlva már a pokolba sem kívánjuk majd egymást vagy nem tudom, vagy az is lehet, hogy teljesen különbözőek vagyunk, csak még nem tudjuk, pedig most nagyon jó, és még azon is hajlandó vagyok túllépni, hogy borzasztó az albérlete ahol lakik, hogy akkora az ablak mint a spejzban, és hogy dohszag van, mert a fiú szupercuki velem, meg olyan kicsi az a szoba, hogy az már romantikus, ill. nem is kicsi, csak keskeny, és hogy nevetséges delfines tapéta van a fürdőben, meg azon is túllépek, hogy a fiúnak csúnya a cipője,  vagyis hogy nem az ízlésemnek megfelelő, mert amúgy tudom, hogy az most menő, és hogy biztos nincs nagyon sok pénze, de erről még egyáltalán nem beszéltünk, és úgy tűnik neki nem is fontos, hogy én a shiny Budán lakom ő meg a 8. kerületben, és hogy kinek mennyi pénze van, és nekem ez nagyon megnyugtató, mert nem akarok valakivel lenni, aki állandóan azt hajtogatja nekem, hogy szegény, mint a teológus, aki most, hogy könyvel, keres vagy 300+ ezret, és képes akkor elővenni a pénzkötegét, miközben szkájpoltunk csak hogy az orrom alá dugja, mint valami trófeát, és hogy fizessem már ki a pizzáját, vagy hasonló, mert én nem várom, hogy bárki is drága nyakláncokat meg csipkebugyikat meg hasonlókat vegyen nekem, és wellness hétvégére sincs szükségem, (csak lássak már végre egy hegyet rendesen), nem tudom, igazából semmit nem akarok, csak egy rakás Maison &Scotch ruhát  nem tudom, miért van ez, hogy 23 éves vagyok, és nem tudom, mi a jó nekem, és mi a fontos, nem tudom, hogy van ez, de ennek nem ilyennek kellene lennie, az biztos. nem fogok puffogni a nemi sztereotípiákon, hogy ha a főnök összeáll a titkárnővel, akkor az miért társadalmilag elfogadott, de ha én most összeállok egy gyári munkással, akkor az rögtön rangon aluli, meg hasonlók, vagy ha mindenki jóindulatú, mint a cuki anyukám, aki inkább nem mond semmit, és akkor csak olyanokon aggódok, hogyaszongya kultúrális tőke, és hogy láttam a fiú arcát, amikor a lakótársával beszélgettem, aki fizikus, ilyenekről hogy TDK, meg hogy írja a Phd-jét, és hogy én készülök-e ilyesmikre, már most rettegek hogy az egész valami látens osztályharc lesz, mint a rokonaimmal, akik ilyeneket szólnak, hogy a mai fiatalság milyen tunya, nem dolgoznak, meg hasonlók, csak húzzák az egyetemet és hasonlók, és ha majd a fiúm fogja nekem ezt mondani, mert Zalában mindenki dolgozik, különben nincs mit enni, no akkor én majd nem tudom, mit fogok csinálni.

 szóval ez a fiú olyan, hogy szabadságot vesz ki, hogy együtt mulathasson velem még egy kicsit, mielőtt visszamegyek Londonba, ennél csodálatosabb már úgyse lesz, mostmár csak azt kell remélnem, hogy nem felejt el, mire visszajövök.

miután a teológus belinkelte nekem facebookon ezt, pedig pontosan tudja milyen gyenge pontom, hogy ténlyeg annyit híztam szeptember óta, hogy nem ér be a szükebb nadrágom, és miután azt bírta mondani, hogy biztos azért akar velem lenni ez a másik fiú, mert elmeséltem neki a "családi vagyont", meg hogy ilyeneket tippel, hogy biztos egy gazdag ügyvéd, és hasonló gonoszságok, de hogy azért menjek el a szülinapi partijára, ami nem nála lesz, mert akkor költenie kellene kajára, és mert az egész parti a 17 éves barátnője 17 éves barátnőiből áll, és hogy ugye majd azt mondjuk, hogy nem az exe vagyok, hanem csak egy barát, hát tényleg végre likvidáltam mindenhonnan.
azt hiszem, hogy végre megnyugodtam.

nem történik semmi, csak hogy az exfiúm írt nekem hogy mikor szexelek már vele, merthogy ki van éhezve. (mert ugye még száz éve elejtettem neki, hogy most a jövő héten otthon leszek)
igazából már csak sírni akarok, vagy mit.

anénikédetbazmeg
basszálegyedül

"szex ma este?"

na jó, ma elszakadt a cérna, megcsináltam a társkeresős borzalom tumblit.
(bár most egy pillanatra elgondolkodtam, hogy mi van, ha csak nekem vannak túl magas elvárásaim/rossz ízlésem és/vagy humorom.)

Kedves Naplóm, a tegnapi nap igazán szörnyű volt, elvesztettem a kedvenc finn kesztyűm, de aztán nagy nehezen megtaláltam, elveszett a könyvtárjegyem, de aztán megtaláltam az egyik könyvben, és elveszett a bankkártyám, amit nem találtam meg.

És miért nem hallgatok gyakrabban Arctic Monkeyst?

csak most egy perc néma csend és sajnálkozás, amiért én nem vagyok elég drámai ahhoz, hogy ilyen hosszú ruhát hordjak. mondjuk ha realisztikus akarok lenni, csak ezt akarom megvenni. (bár persze nyilván csak kettővel nagyobb méretet lehet venni, jaj de jó.

ha nem vigyázok, én is olyan leszek mint Kant, (vagy melyik német filozófus volt, akinek teljesen tanulatlan felesége volt?) kivéve, hogy én egész nap értlemetlen dolgokon fogok elmélkedni vagy aggódni, és kikötök majd egy lakatos mellett.
oh wait.

karrierem

mindenkinek igaza van, tényleg gigaundorító a teológussal a szexről beszélni, meg hogy mit csinál a 17 éves kislánnyal, akire nem csak gonoszságból mondom, hogy ribanc, hanem még ő is azt mondta, de nem baj, kárpótoltam magam egy ilyen csodás blúzzal:

az igazság az,

hogy Jemina Kirke a legkirályabb a világon. 

túl szentimentális

most megint sírdogáltam egy könyvön, szóval persze írnom kell róla, habár valószínűleg nem csak a könyvön sírtam, hanem magamon, a cuki jogászfiún, akivel szinte már biztosan nem fogunk együtt moziba menni a Nimfománra, vagy Foucault-t felolvasni, ahogy megígértük egymásnak, és soha nem lesz más semmi, amin egy kicsit el vagyok szomorodva,. hogy randira hívott egy másik fiú, aki egyáltalán nem izgalmas, mert kellek neki, hogy elfogyott az a fajta leves amit szeretek, hogy levált a zöld cipőm talpa, meg minden más,de a könyvről akartam beszélni.
szóval hogy van Eleanor és Park, akik két tinédzser a 80-as években, az egyikük jobban kirekesztett mint a másik, de megszeretik egymást, csakhogy közben vannak zavaró családi körülmények, meg mindenféle akardályok, abuzív mostohaszülő, szokásos dráma. azt hiszem, hogy ezt a könyvet nem az izgalmas, és fordulatokban gazdag történetért kell szeretni, vagy mert olyan borzasztóan eredeti a koncepció (ld. Perks of being a wallflower, aminek olyan rossz a magyar címe, hogy az megszentségtelenítés), és ne várjunk filozófikus gondolatokat sem, egyszerűen csak olyan szépen megírt, ártatlan és őszinte, mondhatnám, életszerű.
és szerintem nagyon jó, hogy vannak ilyen őszinte dolgok, mármint hogy könyvek meg filmek és végre nem egészen muszáj úgy éreznem magam, hogy az egész világ Selena Gomez rajtam kívül és mindenki gimnazista évei egy nagy High school musical, mert ez nem így van, és Lena Dunham annyira kis szerencsétlen a Girls-ben, hogy egyszeűen csodálatos, de ettől lesz annyira jó, én nem állítom, hogy mindenkinek állandóan böfögnie kell, meg hasonlók, de még az idétlen szexjelenetek ellenére is jó, amik mindig akkor jönnek amikor enni akarok, vagy amikor főzök,vagy pont azokért, nem is tudom. csupa olyan dolog, amit nem akarok látni, de rémesen szórakoztató (nem, nem a szex)
és annyira naiv és ártatlan is ez a könyv, hogy még olvasni is megható, még úgy is, hogy csak 6 évvel vagyok idősebb a főhősöknél, és hogy két tinédzser, akik a fél kezüket adnák egymásért, és a felnőttek mindig azt hiszik, hogy a lányokat biztos jól teherbe ejtik majd.
és az is jó, hogy annyi mindent megtudhatunk a szereplőkről, hogy mit szeretnek és mit nem, és mi a véleményük valamiről, mert egyébként én mindig azon gondolkodom, hogy a film és könyvszereplők mit csinálnak abban az időben, ami nincs benne a sorozatban? és hogy mit tennének ha...?
és főleg úgy megható, hogy nekem sosem volt ilyen középiskolai románcom, sőt senkivel nem volt semmilyen románcom azt hiszem, mert igazából tényleg jó, ha az ember mellét kezét megfogja egy fiú, de gondolom, még jobb lenne, ha egy olyan fiú fogná meg, akit tényleg szeretek, mert a szerelem nem lehet ilyen lagymatag mint a teológussal volt. vagy ha tényleg az, akkor nem tudom, mi ez a hype körülötte. igazából persze az is a baj, hogy egyszerűen mélységes szomosúág fog el, ha eszembe jut, hogy mi volt ezzel a fiúval, hogy mennyi minden nem volt, és egyáltalán, hogy és miért gonodlhattam azt hogy működhet ezzel a fiúval. mert egyszerűen olyan megalázó ez visszagondolva. esküszöm, még az is megaláz, még most is, hogy egy 17 éves lánnyal van most, nem, persze, hogy nem azért mert van egy lánnyal, hanem mert 17. én nem akartam megérni 23 évesen, hogy fiatalabbra cserélnek, és már most azt mondják nekem, hogy ennek a gimnazista kislánynak milyen jó teste van és milyen szűk, én komolyan nem tudom, hogy lehettem egy fiúval aki ennyire felületes. és hogy mit akar egy10 évvel fiatalabb iskolás lánytól, azt már meg sem kérdeztem.

insta

épp regisztrálni akartam instagramra, de megláttam, hogy mások miket posztolnak, szóval most újragondolom inkább a dolgot.

Borough market

én szeretem azt képzelni, hogy ilyen igazából Anglia, mint ez a piac, és a környéke, vöröstéglás épületek, Temze, egy csomó ember akik az utcán esznek, templom a túl magas irodaház mellett, cuki bevándorló boltok, régi raktárépületek amik most már főleg menő hipster kávézók.