Már megint fene a fejem, hogy ilyen kétlakinak kell lennem, miért nem lehet akkor dönteni, hogy Budapest vagy Szeged, mikor vagyok ott, mikor itt, eldobom az agyam, hol menjek orvoshoz, ne is menjek, mert mindjárt Szegeden leszek, és akkor majd elmehet velem anya, én egyedül ugyan nem, leordítják a fejem, hülye kérdéseket tesznek fel ( 1)hogy törted el a lábad? hát.. elestem. de hogy estél el? baleset volt? hogy eshetne el az ember? most komolyan, mi a francot képzeltek? hogy majd bevallom, hogy ja egyébként az agresszív szeretőm lökött le az 50 milliós sikkasztott pénzből vett lakásunk lépcsőjén, vagy mi?* jó, persze, tényleg lehetett volna családon belüli erőszak, de akkor nem a szüleimmel mentem volna oda visítva, nem? 2)emlékszel, hogy szálltál ki a kocsiból?) olyan mogorvák, hogy megszólalni sem merek, és akkor meg azért lesznek mérgesek, francba, hogy én sosem tudom, hogy viselkedjek ahhoz, hogy ne legyenek mérgesek. No de a lényeg nem is ez már megint, hanem hogy valami ortopéd szakorvoshoz SZEPTEMBERRE  kaptam időpontot. Nem vicc. Szeptemberre. Addigra régen sánta leszek, kiveszik a lemezt a lábamból, és túl leszek az egészen, legalábbis ezt remélem, de most komolyan. És nem, nem akarok visszamenni Szegeden a klinikára, ahol állandóan annyian vannak, hogy tele van a folyosó, a doktorbácsihoz vár az emberek kb 2/3-a, és nem tudom, olyan furának érzem odamenni egy orvoshoz, hogy én márpedig gyógytornára akarok járni. (Ilyet lehet egyáltalán?)

De legalább sikerült a tegnapi vizsgám.



* nem, a szüleim nem sikkasztanak, még mielőtt valaki rosszra gondolna. ja és szeretőm sincs, amúgy. az életem unalmas, francba.