na de hát most mondjátok meg.
jó jó befejeztem.

továbbá hiányoznak a macskáink.

(ez nem a mienk,sajnos.)

Na tessék, már megint szánalmas vagyok, 13 órát aludtam (!!!) és még mindig olyan vagyok mint akit fejbe vágtak, mi ez már, régen nem voltam ilyen, fitt voltam meg erős, nem ilyen bokatörött*, sánta, elbutult, ó az ifjúkorom. Na, de komolyan, szerintem ez a bokatörés az IQ-mat is csökkentette, vagy nem tudom mi van, hogy bukdácsolok a vizsgáimon, én nem szoktam csak úgy bukdácsolni, csak ha mondjuk közgazdaságtanról van szó,még a statisztikát is megcsináltam, négyes lett, és a tanár sajnálta, hogy nem ötös.
Tegnap két vizsgám volt, és az egyikre nem mentem el, a másik úgy megviselt, és olyan fáradt voltam, ez az egyetemi pályafutásom csődje, komolyan mondom. Mondjuk, talán én vagyok az egész elcseszett szociológia csődje. fml.
De azért nézek mindenféle antropológia mesterszakokat meg ösztöndíjakat, utálom, hogy amikor megállapítom, hogy én erre akarok jelentkezni, akkor a bottom line mindig az, hogy ja igen, egyébként tavaly 170 jelentkezőnk volt, és csak kilencet** tudunk felvenni. Anyátokat***. És még kritériumok sincsenek megadva, az ember azt sem tudja, hogy egyáltalán van-e esélye. Mondjuk én igazából nem érzem magam elég felnőttnek ahhoz, hogy mesterszakos legyek jövőre, aztán meg egy év múlva phd lennék, mármint mindenhol úgy van megadva, hogy egyébként csak MA-ra nem vagy nem szívesen veszünk fel senkit. Én meg nem tudok semmit.
Kedves férfi olvasóim, olvassátok ezt a blogot, vagy vegyetek példát, vagy amit akartok, kockás inget.****





*de itt a fiúnak 0:24-nél még az enyémnél is rosszabbnak látszó vágása van, és ezen meglepődtem/összerándultam/elérzékenyültem egyszerre
**nem ez mégcsak nem is Harvad, ha ilyesmit nevetnétek a bajszotok alatt.
***mióta káromkodom ennyit?
****nem mintha nem gondolkodnék azon, -egy átlag,(nem corvinusos,hhö) fiú öltözködéséből kiindulva- hogy vajon a szerzők közül hányan melegek.

Hát komolyan mondom, az ember ne kapjon gutatütést, MINDENT elolvastam a vizsgára, mindent, az órai jegyzeteket nem olyan részletesen, de azért többnyire tudom mi van benne, és akkor feltesz egy olyan 15 pontos esszékérdést basszameg, hogy még csak nem is tudom, hogy honnan kéne tudnom.
francba. utolsó vizsgaidőpont volt, nyilván.

Nem tudom, mi van velem. Nem csak, hogy állandóan álmos vagyok, állandóan alszom is. És éhes is vagyok, meg reggel frusztrált és szomorú amikor felkelek.

De legalább a vaníliás tej kicsit jobb kedvre derít.

Én mindig azt hittem, hogy az a fajta ember vagyok, aki tudja mit akar, legalábbis a karrieremet illetően, az persze más kérdés, hogy döntésképtelen is vagyok, de gondolom miért is ne hagyjam ezt figyelmen kívül, és essek pofára, amikor rájövök, hogy elvégeztem az  egy egyetemet, és nem tudom, hogy mi van, hogy mit akarok, minél tovább mérlegelem a lehetőségeimet, annál kevéssé tudom, mi lenne a helyes, vagy ne adj Isten, mi lenne a jó nekem,
és mintha ez nem lenne elég, az emberek fele azzal traktál, hogy válasszam ami érdekel, különben nem lesz belőlem semmi, apám szerint meg mindenképpen olyasmit, amivel rettenetesen sok pénzt kereshetek, itt minden a pénzről szól ebben a kegyetlen világban, ebben az elcseszett országban, csak legyen belőlem valaki, meg még egy ház a II. kerületben, mi más kellene még, a sokjegyű fizetésen kívül.
És ez a bejegyzés már megint nem egészen olyan irányt vett, mint ahogy akartam, de ettől még el kell, hogy mondjam, hogy rá kellett jönnöm arra, hogy az összes mesterszak amire jelentkeztem, értelmetlennek tűnik, kivéve az antropológiát, ahova meg szerintem nem fognak felvenni, és amúgy is, nem tetszik a program az ELTÉ-n, és én nem is akarok oda járni, máshol sokkal jobbak a tárgyak a leírás alapján, és az is mennyire kreatív, hogy egy könyvet kell elolvasni a felvételire, és arról fognak majd kérdezni.
De tudom már, hogy velem az a baj, hogy túlságosan vágyom az elismerésre, meg valami presztízsre, vagy nem is tudom minek nevezzem, de megdolgozni érte alig vagyok hajlandó. Alig merek, mert még azt sem merem elhinni, hogy meg tudom csinálni.

Tegnap sikerült annyi koffeint fogyasztanom, hogy szerintem csak most fogyott el a hatása, de sebaj, csináltam egy újabb csésze teát(hello vizsgaidőszak). Vannak még mesterszakos felvételik is, sorra jövök rá, hogy olyan szakokra jelentkeztem, amikre nem is akarok járni igazán, anglisztika, mit képzeltem én? Mondjuk gondolom nem is kell nagy ész ahhoz, hogy rájöjjön az ember, hogy egy szociológia alapszaknak anglisztikával igazán nem sok, semmi értelme nincs.
Frusztrált vagyok saját magamtól is, és attól, hogy még a bloggerszféra is képes megsérteni a fenenagy egónmat, okosnak lenni jó, perszehogy, de ezt ne úgy tegyük már, hogy a másik a lehető leghülyébbnek, és ostobábnak érezze magát,az vagyok, értem én, de tudom magamtól is,nem kell éreztetni inkább befejezem.

Ezt Koptcheknél találtam, és nem elég, hogy önkényesen elcsórtam, de csak a random módon kiválasztott, izgi kérdésekre válaszolok.


2. How much cash do you have on you?
5 és 10ezer közt.

5. Who is the 4th person on your missed call list on your cell phone?
D

6. What is your favorite ring tone on your phone?
nem tudom, igazából utálom a csengőkangokat, valami klasszikus telefonos alapértelmezett van.

7. What shirt are you wearing?
fekete, elöl gombok vannak rajta meg egy kis zseb.

8. Do you label yourself?
nem...? mármint valamilyen mértékben tisztában vagyok vele, hogy milyen ostoba sztereotípiákat lehet rám akasztani, nyilván.

9. Name the brand of the shoes you’re currently wearing?
most nincs rajtam semmilyen, de amúgy victoria.

12. What does your watch look like?
sötétkék szíja van, és fehér a számlap. így

13. What were you doing at midnight last night?
valami kocsmában gintonicot ittam. a 400-ban feltehetőleg.

14. What did your last text message you received on your cell say?
csörgess meg ha a Keletinél vagy(:D)

16. What’s a word that you say a lot?
nevetséges

17. Who told you he/she loved you last?
anya

18. Last furry thing you touched?
a plüsskutya

19. How many drugs have you done in the last three days?
uhh valamelyik nap kipróbáltam a nyugtatót, amit eredetileg a törött lábam miatt kaptam, csak aztán soha nem szedtem be, most meg oda adta anya vizsgaidőszakra.

20. How many rolls of film do you need developed?
mivel beleszakadt, egyet sem.

21. Favorite age you have been so far?
16

22. Your worst enemy?
visszautasítás

23. What is your current desktop picture?
ez


25. If you had to choose between a million bucks or to be able to fly what would it be?
mostanában kifejezetten tériszonyos vagyok, egy milló dollár jó sok repülőjegyre lesz elég

26. Do you like someone?
nem tudom.talán

27. The last song you listened to?
traveling-paper lions
28. What time of day were you born?
este 8, a legenda szerint

31. Are you jealous of anyone?
persze, I'm such a bitch ya know.

32. Is anyone jealous of you?
kizártnak tartom

34. What do you do when vending machines steal your money?
semmit, bosszankodom. egyszer volt olyan,hogy bedobtam vagy négyszázat egy hülye Evian vízért, mire végre kijött.

35. Do you consider yourself kind?
igen
vagy ettől most beképzelt vagyok?

36. If you had to get a tattoo, where would it be?
a vállam elején, a kulcscsontomnál

37. If you could be fluent in any other language, what would it be?
német, de amúgy angolul mondhatni fluent vagyok

38. Would you move for the person you love?
gondolom

41. Name three things that you have on you at all times?
mármint nálam? telefon kulcs diák. ha magyarosan értelmezzük, akkor egy pár fonott karkötő, nyaklánc, fülbevaló

42. What’s your favourite town/city?
Londont kedvelem

43. What was the last thing you paid for with cash?
egy túrórudi

47. How far back do you know about your ancestry?
Arany Margit a rokonom volt, akinek meg Arany János volt a rokona,bár nem tudom hányadik ágon.

48. The last time you dressed fancy, what did you wear and why did you dress fancy?
mert mulattam, és blúz volt rajtam, meg nadrág

Micsoda szerencse, hogy a Corvinuson úgy is sikerülhet ötöst kapni, hogy egyszer sem találkoztam egész félévben a tanárral.

A tegnapi hiperizgi álmomban meg a bazilikában(???) randiztam az évfolyamtársammal, akit amúgy nem is ismerek*, csak tavaly kért tőlem jegyzetet csak úgy heló ismeretlenül, és a hangja meg olyan, hogy az ember csak a nyálát akarja csorgatni. Aztán kiderült, hogy én nem is tudtam, hogy ez egy randi, hanem egy régi osztálytársam jött oda, és közölte velem, majd amikor rájöttem, egészen örültem, de a következő képben már két lánnyal randizott a fiúcska, egy cicamica közgazdásszal meg velem, és itt már kezdett rémálom szerű lenni a dolog, versengeni kellett,mint a való életben.

Mintha ez még nem lenne elég, holnap Hoffman Rózsa a Curvinuson Corvinuson, és én csak most szembesültem vele, hogy a jelentkezési határidő napokkal ezelőtt lejárt, de azon gondolkodom, hogy ennek ellenére megpróbálok beslisszolni, hátha nem is ellenőrzik ki megy be, meg gondolom úgy se lesz ott az összes feliratkozott. mégse hagyhatok ki valakit, akinek 219 publikációja van!

Továbbá most az előbb bevettem valami nyugtatót ami nagyon jó, mert most olyan nyugodt vagyok, hogy hú, csak az a baj, hogy majdnem fél 12 és nem érzem a pánikot sem mint motiváció, hogy na már most aztán igazán kellene tanulni. Ilyenkor mi van.


*és még csak helyesnek sem kifejezetten gondolom.

Kaptam egy levelet egy történésztől(!), aki az állítólagos családom, vagyis az őseik történetét kutatja. No és ebben a levélben a segítségemet kéri, meg küldött egy "kezdetleges" családfát, mely szerint vannak/voltak Jozefa meg Asztrid nevű rokonaim a 18. században, csupa izgalmas dolgok. (Érdekes része a dolognak, hogy eszerint az elmélet szerint Horvátorszádból származom(?), bár apai ágon a családom inkább néz ki Skandinávnak, mint délinek, , és ráadásul a nevem ch-ra végződik, nem cs-re, szóval nem is tudom, hogy része vagyok-e ennek a családnak. De azért most gugliztam a rokonomat, aki költő volt, és van róla wikipédia cikk, melyben azt spekulálják, hogy pont innen származott, meg azt is, hogy paraszt családból, de ez biztos, hogy hazugság.(:D) )

Továbbá van ez a szomszédasszony, akiről szereplőt kéne formázni a Született feleségekben, mint elviselhetetlenül kiváncsi, kelet-európai bevándorló takarítónő, vagy hasonló. Komolyan mondom, megérdemelné. Mert az egy dolog, hogy valami undorító kutyát tart, ami össze-vissza ugat egész nap, és még ő van megsértődve, hogy miért jár haza a többi lakó olyan későn, mindig ragad az előtér a nyáltól, meg amúgy is, nem tudom, hogy nem retteg egy 60 nm-es lakásban egy olyan kutyával éjszaka. Állítólag, vagyis apám szerint önvédelemből tartja, bár valószínűleg őt hamarabb enné meg ez a dög, mert állandóan kizárja az erkélyre, mint bárki mást. No de nem ezt akartam mondani, hanem, hogy ennek a nőnek nem elég, hogy a liftaknába bemászik a szekrényen keresztül, és onnan hallgatózik, hogy ki mit csinál, meddig fürdik (és elég hülye ahhoz, hogy még ezt el is újságolja,) de még a szemetünket is képes megnézni. Tegnap este valami rettenetes csörgés jött lentről, és hát mi volt az, a néni kotor a szemében amit a délután dobtam ki. Na ne már, komolyan.
Az ember ne kapjon gutaütést.

utáljuk magunkat, és közben azon pityogunk, hogy miért nem kellünk senkinek, hát nem kellően ironikus-e ez.

nem tudom, miért olyan furcsa nekem, amikor adjunktusok meg docensek, na és a konzulensem olyan szavakat használnak, hogy shopping, és hogy küldjem már a ppt-met ASAP.

régen a töritanárnő mindig ilyeneket mondott, hogy drágáim,meg koincidencia.

Kész szerencse, hogy tegnap elégedetten nyugtáztam, hogy újabban nem szoktam olyanokat álmodni, hogy letépődik/eltörpül valamelyik testrészem, erre ma azt álmodtam, hogy egy fiúval randiztam akinek nem volt lába, aztán ott voltunk Cs-ék konyhájában, akinek az anyukája megkérte, hogy vegye le a cseresznyebefőttet a polcról, de én nem bírtam szólni egy szót sem, meg senki sem. Ez után pedig kaptam egy rántott csirkecombot, ami a rántalék alatt egy nyers izomköteg volt,ami aztán lábszárrá változott, perszehogy.

Undorító vagyok.


On an other note, most megyek csinálok egy prezentációt is a szakdolgozatomból, mert a jóból (=budapesti elit) sosem elég.

Most, hogy itt iszom magányomban csütörtök este a 100 fokos szobámban a cseresznyesört iszom, és hozzá mentolos csokit eszem, miközben felváltva a karrierlehetőségeimet latolgatom és a bookline-on nézelődök, szinte már idillien keserédesnek is nevezhetnénk az életemet, de

de!

A nagy esemény megtörtént, a gép forog, az alkotó pihen, szakdolgozat meg beadva. 3 óra 12 perckor*. ó ó ó gyerekek, mi lesz itt. Főleg, hogy ma hazamenet már biztos voltam a halálomban, amikor az 53-ason nem csak hogy én voltam az egyetlen utas, de még csak nem is arra ment, amerre kellett volna, végülis kikötöttem a kelenföldi BKV garázsban, ahol a kétfogú sofőr nem elég, hogy letegezett, de leordított, mert még jó, hogy nem seggfejeztem le. Kár, hogy ez eszembe sem volt, ha már.
Visszatérve erre a sarkalatos nevetséges kérdésre, hogy magázódás, ez azért jutott eszembe, mert ez kb olyan életvezetési probléma/megrázkódtatás kategóriába tartozik nekem (mármint, hogy mindenki magáz újabban, jó kivéve random bolti eladókat, velem egyidőseket, az orvosokat, meg a fodrászunkat) mint a nagyanyámnak, hogy újabban felállnak neki a villamoson. Arra meg, hogy túl van a hetvenen (újabban) figyelmeztetni nyilván ki fogja.

Ami pedig Magyarországot illeti, még mindig, akarom mondani mindig szolgál meglepetéssel, elképesztő, hogy itt mindenki panaszkodik, a 343 fokos villamosban az idős nénike esküszik meg arra legalább harmincszor a Móricz meg a Gellért tér közt, hogy mi bizony apokalipszisnek nézünk elébe fiaim, ez a meleg pusztulást hoz ugyanis mindannyiunkra záros határidőn belül, további nyugdíjasok, hogy milyen kevés a pénz (ezt mondjuk, teljesen megértem) hogy a pistike anyjának az unokaöccsével mi történt, milyen borzasztó ez a tüdőgondozó meg, hogy milyen kevés a szék, hát a traumatológiáról nem is beszélve, oda mindenki sántán sérülten megy, és akkor van összessen 5 darab szék, wc meg a folyosó legtávolabbi végén, hát hogy gondolják ez a szélhámosok, felháborító.





*3 volt a határidő.

Hozományok, szárik, a biológia verseny, meg amit akartok.

Persze a ma estét is értelmes internetezéssel és Hunger games olvasással töltöttem, csak hogy meglegyen a kellő ponyvairodalom adag erre az évre is, mindezt vállalhatatlan C kategóriás klubzenék hallgatása közben, ahogy az már lenni szokott, a szakdolgozatom 562. proofreadelése helyett, hát mi más. Ezekért az utolsó szekundumra hagyott dolgokért várom már szinte, hogy mikor érkezik el az életemben a giga mega EPIC FAIL ami majd véglegesen elcseszi az életem, úgy ahogy van.
Úgy is vacaknak éreztem magam már gyerekkoromban is*, mert a tökéletes szüleim tökéletes barátainak a tökéletes gyerekei mindannyian szőkék, és gyönyörűek, és megfelelően göndör a hajuk, és mind kellően okosak, ahhoz hogy Kaán Károly versenyre menjenek, ahova én nem is mehettem volna, még akkor sem, ha annyira akartam volna, mert anyám azon pánikolt volna, hogy megvádolják bundázással, vagy mivel, mert ugye azon túl, hogy ugye senki nem hiszi el, hogy azokat a géniusz plakátokat komolyan 12 évesek csinálják, na szóval mert ugye a saját gyerekét persze hogy mindenki úgy felkészíti, hogy ihajla, vagy legalábbis hogy garantáltan országos első legyen. Az más kérdés, hogy a kolléga tanítványainak az utóbbi években olyan kimagaslóan sok pontja lesz, hogy az abszolút irreális, meg ne mondja nekem senki, hogy azt a versenyfeladatlapot van olyan gyerek aki megírja 90%-ra agy hogy. Én kiskoromban mindig azt képzeltem amúgy, hogy ezek a gyerekek valamiféle univerzális jót, meg erkölcsöset meg okosat képviselnek, mert mindig szépen voltak felöltözve, és borzasztóan modorosak és jól neveltek és nagyon nagyon kedvesek, és mindig azt képzeltem, hogy barátok vagyunk, de talán nem is voltunk azok, csak mert a szüleink is azok voltak, de mindig mintha lett volna valami kilométeres távolság köztünk, de lehet, hogy ezt is csak képzeltem, vagyis ez is csak része volt annak, hogy állandóan hihetetlenül inferiornak éreztem magam
És néha még most is ezen gondolkodom, hogy van-e olyan hogy univerzális jó,vagy hogy nekem vajon mit kell tennem ahhoz, hogy kellően jó és erkölcsös legyek, mert hogy ronda gyerek voltam, antiszociális, és kifejezetten kövér, így itt már eleve bukott biznisz volt talán, csak az esetleges okosság maradt, de ez sem volt igazán tiszta ügy, mert a fél életemet kussban ülve töltöttem, így már eleve nem lehettem az a versenyszellemkedő gyerek, gondolom. Arról meg nem is beszélve, hogy jött ez a szociológia, meg hogy mindenféle helyekre akarok menni, ahova épeszű embernek eszébe nem jutna, nem szeretem az übercuki kutyikat, habzó partikat és rózsaszín converseket, végképp defekt vagyok, hát mit tegyünk.
Ez az egész arról jutott eszembe, hogy most a lengyel barátnő rájött, hogy egy indiai fiúhoz akar feleségül menni(akiknél pedig igen szigorú szabályok vannak), aki előtte amúgy nem tudta hogy működik a szex, mi az, hogy óvszer, és meztelen nőt se látott még sokszor, legfejjebb fotón, még jó, hogy modellkedik a kislány, különben nem lenne meg a kellő illúzió. Szóval ott Indiában az embereknek ilyen mindenféle szociális és családi életre vonatkozó szabályaik vannak, mint hogy mondjuk a feleség nem igazán beszél a férj fiú testvéreivel, meg nem is érintkeznek csak ha nagyon muszáj, és a feleség akkor is teljesen el van takarva, vagy hogy a gyerekek nem csak, hogy rémesen tisztelik az apjukat, de alig beszélnek vele, a hozományokról, szárikról és satöbbiről nem is beszélve, a fura egyenjogúsági kezdeményezéseiket beleértve, a női metrokocsikról, és a mindenféle eszement családi erőszak szabályozásukról nem is beszélve, mi az már, hogy a családi béke és jó hírnév érdekében nem jelentjük, hogy a férj a vasárnapi ebéd után a férj éppenséggel fojtogatta a feleséget, csak mert akkor lényegében Isten mentheti meg a börtöntől, de akkor a család többi gyerekét sem a vénlányságtól, börtönviselt férfiak családjába végülis ki akarna beleházasodni, tiszta sor ez még itt, szerény ki Európánkban is.




*Nem mintha nem lenne olyan érzésem eléggé túl sokszor, hogy ezt nem lehet már fokozni. Lehet, higgyétek el, törött boka, bélféreg, mit akartok. Nyáron meg majd elmegyek valami kellően undorító helyre Ázsiában, ahol összeszedhetek mindenféle fertőzést, hogy ne csak a jetlagtől szenvedjek már, vagy a klinikán berakhassanak a fertőzőre, annak ellenére, hogy éppen csak egy karmos lemezt vett ki a lábamból az orvos, de hát mi az nekem, azzal már járni is lehet, és nem is tart 3 óráig, hacsak nem lesz valami kedves komplikáció, igen, igen, befejeztem a vészmadárkodást.



Még jó, hogy nem felejtjük el olyan könnyen, hogy ez csak egy buta blog, ahova butaságokat ír az ember.

.
.
.



Vagy nem.