a bokám komolyan nagyobbra dagadt mint egy teniszlabda, azon túl, hogy hivatalosan is vastagabb, mint a lábszáram.
és én egyszerűen nem vagyok hajlandó elhinni, beletörődni, hogy buta vagyok, nem,nem nem és nem. erre nyilván megkérdezhetné minden épeszű halandó, hogy miért képzelném ez magamról, csak úgy, hát nem tudom, de azóta tart lényegében azóta tart, mióta egyetemre mentem, szóval gondolom, nem tett nekem annyira jót a felsőoktatás ezen formájában. ebben az iskolában. olyan demoralizáló, hogy bemegyek órára, és összesen öten vagyunk, mondjuk ez gondolom sok a múltheti egyhez(!!!) képest... vagyis nem kifejezetten ez a demoralizáló, hogy nincs senki lényegében az órán, hanem a hangulat, vagy nem is tudom, minek nevezzem, az óráinkon olyan világvége nem történik kibaszott semmi hangulata van mindenkinek, vagy legalábbis ezt mondják, és ettől nekem olyan lesz.

de nem ez a lényeg, hanem, hogy ma voltam ezen a tréningen, amit egy indiai fickó tartott, és elég jó kulcsszavak meg témák voltak megadva, hogy miről fog szólni ez az egész dolog, ami tartott 2 órán át, aztán tanított 2 légzőgyakorlatot (amik alatt túl sokat gondolkodtam azon, hogy hogy jön ki az agyból a vér, és mi van, ha félbevágjuk az agyat, vagy kivesszük egy részét, de nem fogom elhalasztani, hogy anyámnak feltegyem valamelyik kérdést) , ami közben majdnem elaludtam, többször is meg beszélt arról, hogy reggel végezzük el, úgy is csak 20 perc hát ha tudnád, hogy reggel nekem minden perc számít, főleg fél lábon. és hogy higgyünk magunkban,és minden lehetséges, meg hasonló szentimentális klisék, amik általában elég jellemzőek az ázsiaiakra (bocs, ha ezzel megsérteném az egyik olvasómat, nem szándékoztam, ez csak egy empirikus kijelentés volt) szóval kicsit csalódtam, nem tudom miért vártam amúgy Suneel Keswani-féle csodát, argh. szóval volt itt két mesterszakos lány, akiket feltétlen meg kellett kérdeznem arról, hogy mit csinálnak, és milyen munkát fognak kapni, (adatelemző, mint mindig, mi van itt, hogy mindenki adatelemez körülöttem, vagy médiaelemez, vagy bármit elemez, havi 80 ezerért, én azt hiszem nem akarok adatelemző lenni, sőt egyáltalán, nem is hiszem, hogy a továbbiakban szociológus akarnék lenni.