nincs is annál idillibb helyzet, mint hajnali 5-kor szervezetszociológiát tanulni, csak hogy másfél órával a valódi zh időpont előtt rájöjjek, hogy én ezt nem tudom megcsinálni. most meg már azon gondolkodom, mit hazudjak, vagy ne hazudjak, miért nem mentem.   a dolog romantikáját értelemszerűen tovább fokozza a napfelkelte, mi előtt fenn voltam vagy egy órával, és az utcán ordítozó részegek hangja.

azon is gondolkodom, mikor lesz már olyan, hogy ne álmodjak valami rettenetet az orvossal minden második vagy harmadik nap, melyben amputálják valamelyik testrészem, középkori lovagnak állok, és harcolnom kell gigantikus férfiakkal, akiken páncélzat van, meg akar ölni egy az orvosra igen csak hasonlító vén római bölcs (vének tanácsa?), fel akarják robbantani a várat amelyben lakom az unokatestvéremmel,és hasonlók. elegem van. hagyjanak békén. de remélem csuklott már egy sort, legalább.

olyan unalmas lett ez a blog. szakdolgozat-nyafogás-szarazélet-nemtudokjárni-vastagabb a bokám mint a lábszáram-francbamár.