Mivel azt mondják tegnap volt az évszázad (brit?) esküvője, úgy éreztem ide kell tennem életem első kalandjáról ezeket a képeket, melyek olyan rosszak különben, hogy az hihetetlen.
de keves az emlék, és ez a lényeg.

hát akkor megírom inkább mégis, hogy találtam ezt az utat ami igazából Ázsiában van, mármint Bajkál-tó, meg minden és én rettenetesen szeretnék elmenni, csak az a baj, hogy kicsit félek most, mert nincs kivel, ill. hát nyilván lesznek ott mások, akiket még nem ismerek, de majd fogok, persze. csak hát mégis, ott leszünk Vladivosztokban, egy lépésre Pekingtől, Burmától (jó ég, Burma!) Koretól, Japántól, Thaiföld (Thaiföld,fiam,felfogod???) és nem tudom, lesz-e valaki akivel mehetek, nyilván nem mindenhova, de valahova legalább. olyan érzésem van, hogy látnom kell mindent, tudnom kell az egészet, mert ha nem, na akkor mi lesz.
bárcsak lenne valami elvetemült a környezetemben aki szintén ilyen helyekre vágyna, és nem Tenerifére, meg Salermoba,meg hasonló.

amúgy várom már mikor lepleződik le ez az egész az ismerőseim körében és mikor fog mindenki nevetni rajtam,de minimum lenézni.
meg amúgy nem is tudom már, hogy mit mondjak, nem is tudom hogy mondjam, nem tudom.

én egyébként állandóan hazudozok magamnak

érzékeltetni szeretném, hogy valójában én mennyire vagyok egy effektív személyiség, amit úgy fogok megtenni, hogy elmondom, hogy fél 12 van, nekem 1-kor órám lesz, és én még mindig pizsamában a reggeli teámat iszom. hozzáteszem továbbá, hogy tegnap akartam jelentkezni egy dániai nyári ösztöndíjra, aminek 29-én lenne a határideje, de aztán valahol kiderült, hogy 26-a az és nem tudtam jelentkezni és most szomorú vagyok.
nyilván vannak kétségeim azzal szemben, hogy a dán mennyire hasznos nyelv, de azzal szemben is, hogy az orosz mennyire az.

a mondat közepébe vágok, és igyekszem nem megállni mert máskülönben nem tudok írni, sajnálom nem megy,nem tehetek róla, nem tudom, hogy tehetek róla, de mintha valami csomó lenne és ettől minden megakadna amit meg akarok írni, minden megakad ott, hogy megnyitom a blogger.comot. mintha semmi nem lenne elég érdekes meg izgalmas, nem csak az életem nem, de még én sem.
pedig csinálok én mindenfélét. azt nem mondom, hogy izgalmas, de nem unatkozom. voltam például a Kamra színházban csütörtökön, az volt a darab címe, hogy Szirénének, és lényegében görög mitológiai ihletettségű (vagy talán ezen alapult,nem is vagyok biztos abban, hogy melyik kifejezés lenne a jobb)volt az egész 2 órás csoda. márpedig eléggé csodaszerű volt az egész darab, amiben a díszlet 3 darab gumicsónakból állt és egy retro strandbódéra (büfé?) hajazó építményből, ahol diszkógömbök és csillogó ruhába öltözött lányok énekeltek mindenféle dalokat. kedveltem ezeket a dalokat, mert időnként azt vehette a néző/hallgató észre, hogy a szöveg rettenetesen trágár, mégis olyan szenvtelen hangnemben adták elő, mintha egy altató lenne. és akkor ott volt a színész is, aki állandóan olyan érzést keltett bennem, mintha nekem mondaná a szöveget, én meg azt se tudtam hirtelen lányos zavaromban hova nézzek, mintha én a gonosz vissza akarnám utasítani a színészt, már ha van ilyen egyáltalán. nincs.
sokszor olyan árulásnak érzem ezt az egész művészet dolgot mióta Budapestre költöztem különben, lehet, hogy ez részben a szociológia miatt van, hogy annyit hallok az emberekről, egyszerűen nem tudom kizárni a sztereotípiákat a tudatomból olyan könnyen, mint amennyire szeretném. árulásnak érzem márpedig a nyilvánvalóan jelen lévő sznobizmus miatt, mert annyira nagyon nagyon meghatározza az emberek rólad alkotott véleményét, vagy egyáltalán azt aki vagy, hogy milyen filmeket nézel, milyen zenét hallgatsz, honnan van a cipőd, és mikor hol voltál színházban/moziban utoljára.a teóriámat a két/három féle embertipusról a nézőközönségben nyilánvalóan felesleges is lenne megemlítenem (művészetszerető/eltévelyedett kiváncsi/részben mert menő,részben mert akár még érdekes is lehet/sok a pénzem, micsináljak színházbamegyek,aszongyák jóaz)
gonosz vagyok, én is tudom.

mit hazudjak, nekem nem jön be ez a közgáz* életérzés. pedig még a facebook csoportnak is tagja vagyok,azt hiszem.

sajnálom túl ideges vagyok és nem megy.

*és még fagyizót is nyitottak az aulában.

nem hagytam én abba az írást,csak nem tudom mit mondjak hirtelen... mert hát,a helyzet az, hogy a fejem nem szűnik meg semmikor,akkor is gondolok valamire amikor a fogamat mosom és futok a szomszéd kutyája elől, és nem is tudom, hogy a sok minden közül mit is kellene elmondani, most meg hogy már van 10 olvasóm, akár még azt is hihetem,hihetném, hogy érdeklek valakit, és ez különösen nagy nyomással jár.. olyan dolgokról meg, hogy 20 éves vagyok és még mindig érzem hogy elvörösödöm ha szépszemű fiú jelentőségteljesen rám néz* nyilván nem akar senki hallani.
de most úgy teszek mintha intellektuális lennék és elmondom, hogy tegnap elmentek a vidékiek** (tehát mi) színházba. hát be kell valljam töredelmesen, hogy én most voltam először ebben a csodálatos új nemzeti színházban, ami hát mit ne mondjak úgy volt csalódás, ahogy volt, ezekkel a fautánzat plafonrészletekkel, az olcsónak látszó kárpítokkal meg a fura kék burkolattal, amitől olyan érzésem lesz mintha egy kétezres éve elejéről itt maradt csempeboltban járnék. no de László Zsolt hihetetlenül zseniális volt, bár mindenki Stohl Andrással volt oda és vissza is, bár én annyira maradni vénasszony filozófiát követek, hogy nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogytefiamrészegenbedrogozvavezettél és mégis mi a frászt csinálsz a színpadon?!
ja és a történezvezetés olyan érzést keltett bennem mintha eseményeket hagytak volna ki egészében, bár csak részben olvastam a könyvet.




*őszinteségi roham, suldigung
** az illusztrátor, a mérnöktanonc és a szociológustanonc

ez a homok hamis amúgy,a Szaharából lopták!

A tavasztól egyébként olyan nosztalgikus leszek, mindig eszembe jut a tömi,meg az a büdös fa előtte, a játszótér,ahol néha ültünk a padon és vihogtunk, és a 122-es aminek az ablakából lehetett látni egy cseresznyefát, és Zs slattyogós szandálja amit Németországban vett, és a narancslekvár, meg amikor sütit ettünk a húszas szünetben J-ék asztaláról, a zöld bicikli amivel jártam mindenhova, és a magyaróra, és hogy első padban ültem, és az egész olyan vidám volt, volt kivel beszélni, volt napfény, mindenki egyformán a háta közepére kívánta az egészet,de mégis mindenki csinálta,mert egyszerűen kellett.
És most meg öten vagyunk a 25fős tárgyainkon, sötét van a teremben,mert nem süt be a nap soha, és síri csönd van az egész szünet alatt, és én nem szeretek oda bemenni.

ha valaki csak fészbukról ismer, azt hiheti izgalmas az életem és partiarc vagyok.

Tenerife roadtripping looks like this:

A fiú meg aki vezetett olyan volt, hogy mindig lassított és lehúzta az ablakot amikor szép táj volt és nem tudott megállni, hogy fotózzak, válaszolt az idióta kérdéseinkre (hogy állapítod meg, hogy ez most köd vagy felhő itt az úton? ésatöbbi) aztán meg megkérdezte mit akarunk csinálni amikor rájött, hogy elfelejtett megállni a közösen megbeszélt megállóhelyen.
mondjuk mindettől még fura volt.

(már megint egy túl negatív bejegyzés)

Tegnap mikor kiléptünk a reptérről nyári esőillat fogadott,de én ma sajnos nem bírtam bemenni arra az 1 darab órámra, és most esőre áll az idő, és a nyakamba szakadtak a dolgaim,ami miatt kicsit frusztrált vagyok, és nem tudom, hogy fogok végezni ezzel a félévvel, meg hogy mi lesz és hogy lesz, és nem tudom hol a színházjegyem, az anyukám meg nem tud velem beszélni,mert köcsög 15évesekkel kell foglalkoznia helyettem,mi ez a stressz?
Viszont kaptam egy képeslapot New Yorkból, és ez úgy érzem feldobja az életem. Csak hogy kellő mennyiségű sznobizmus legyen ebben a bejegyzésben is, meg kell jegyezzem, hogy fura érzés, hogy a következő hetekben nem utazom sehova, nem tudom pontosan mit csinálok a nyáron és nincs semmilyen reptéri kaland a láthatáron.
És haragszom a szociológia intézetre,mert olyan szakirányba kényszerít bele, amit nem is szeretnék esetlegesen,mert mi ez már, hogy egy szakirány csak 20 embertől indul el,mikor 25-en vagyunk összesen??? Mit tartjátok magatokat elitnek, ha még azt sem vagytok képesek megtanítani a hallgatóitoknak, hogy egy országban, ahol nagyjából az életedért küzdesz a minimálbérből, igen is rettenetesen hálásnak kell lenned azért, hogy megteheted, hogy 5 eurót költs egy vodkanarancsra???
Nem értem ezt a világot.

Baku

olyan nosztalgikus vagyok,szörnyű. attól tartok én ide vissza fogok menni egyszer.
sokszor.

:D

reggel 5 előtt nem érdemes felkelni*, ugyanis akkor soha nem történik semmi jó.


*kivéve ha reptér van a dologban