ez kérem gigalájk.

hey,dat's sweet:




cutesy:





haaaaaaaaay.

ja,meg megyek Voronyezsbe, mostmár csak embert kell találnom, aki majd lézeng velem még pár napig moszkvában,mert én azt nagyon szretném, de tényleg.
Szeretnék én még osk mindent, több akaraterőt, irányítható gondolatokat,Muse koncertet itt és most(najónem) átmenni közgázból, a fiút, tényleg azt gondolni,amit hiszem hogy gondolok. Szeretnék még nem hazudni saját magamnak és nem elérzékenyülni minden adandó alkalommal.


Ian Thomas annyira fantasztikus, a West onion packers societyrőln nem is beszélve.

mostanában még a késős fiúnál is többet kések*, és rájöttem hogy azért dugult el a csap mert a görb este után amikor a fogamat mostam beleesett a kupak,ami szinte teljesen passzol bele. nem vicc.


*a hányós lányhoz nem vizsonyítom magam inkább

igen,mostantól ezt csinálom.

de én mosolyogtam akkor is basszameg, mert nem vagyok gonosz,sem kárörvendő és tudok örülni más örömének akkorisakkoris.
most meg már olyan értelmetllennek tűnik amit egész nap vártam hogy megkérdezhessek,hogy van ez?

még mindig szoktam csodálkozni a saját naívságomon,komolyan nem értem, hogy hihettem azt,hogy majd pont én.
illetve,miért én nem?

8 perc múlva irie maffia van cenen én meg lúzer vagyok,pontosabban nem ott.

A tény hogy a vizsgaidőszakban meghalni sem lesz időm akár még azt is jelentheti,hogy túl fogom élni. Ez jó.

Az is jó,hogy ma egy Tony&guy hajformázó tulajdonosa lettem végre*(és a pénztárcám is vékonyabb egy kellemetlenül nagy összeggel,amiért csak az kárpótol,hogy 600-ért sikerült megebédelnem),és hogy egy New Yorki, egy izlandi és egy lengyel képeslapcserének nézek elébe (lullz@myself, chapter 629633) ami fantasztikus, szerintem.
Ettől függetlenül mostanában túl sokszor fáj a világ,nem mennek a dolgok,anyám hatszor annyi problémát és felelősséget akaszt a nyakamba mint amennyire szükségem/kapacitásom van, aggaszt hogy nem tudom mit csinálok jövő félévben, (értsd:Európa melyik felén leszek) valamint az is hogy szorongok mint egy elmebajos, és legszívesebben visítva futnék a legkedvencebb csooporttrsaim társasága elől is. A titkon kedvenc csoporttársakbtól meg csak szimplán kapok gyomorgörcsöt.
Nem annyira tudok mit kezdeni anyával sem, pontosabban azzal,hogy a dolgot amit legjobban szeretnék megosztani valakivel nem mondhatom el szinte snekinek,neki meg főleg nem, és kivételesen nem is a szégyenlősségem miatt,hanem puszta racionalitásból,és mert tudom mit válaszolna, és tudom,nem értené meg. Ehelyett ilyen kérdésekkel zaklat,hogy hol a harisnyája, eg hogy legyen a kérdőívezés.(kitérdekel?)A Kaán Károly versenyről nem is beszélve.
Megrémít a legjobb barátnőm is,aki társkereső hirdetést akar feladni, mert nekem ez soha nem jutott eszembe, és ha így folytatom tényleg zárdába vonulhatok, de akkor sem fogok csetelni mindenféle random idegenekkel, ismerem magam, elkezdenék kötődni egy meberhez akit nem ismerek, egész nap várnám ez emiljeit,majd kiderülne róla,hogy van valami eltitkolt dolga amin hirtelen senki sem tud túllépni, én meg végképp nem,főleg ha figyelembe vesszük a finnyásságomat/abnormális elvárásaimat nem csak magammal de másokkal szemben is, és hogy soha semmi/senki nem elég jó.(aka seggfej vagyok,de legalább van önkritikám)

*ennek a mondatnak köszönhetően nyilván fogok veszíteni legalább 5 olvasót,már ha létezik ennyim összesen


tetszetős:

Meghalt A macska.
Vége az életemnek.
Na jó,nem,csak kitépődött a fél szívem. A másik fele akkor fog amikor E. elköltözik Londonba.

Clearly my life rules.

ma gyakorlatilag berúgtam déluán,de most már józan vagyok,jövő héten meg lesz cen,ami jó, gondolom,utána egy héttel meg már vizsgaidőszak,ami kevéssé, pláne ha számításba vesszük az elmúlt 12 hétben tanulással töltött időt.

én: na és végülis miből készült a cukormáz? [a tortán]
M:rávertük,nyilván.

ó hát.

megkaptam megint az emilt amely arról érdeklődik szeretnék e külföldön diák lenni,mert hogy egyébként nem mellesleg fantazstikus vagyok és szeretettel várnak.

nos,van új szín vagy mia frász. nem tudom még,hogy tetszik-e,de mindenképpen otthonosabbnak érzem.

hát egyébként tegnap a csoporttársamnal konstatáltuk, hogy a Beshodrom "gecijó" (idéztem)és hogy mindketten eléggé szeretnénk menni, majd beszélgettünk még úgy fél órát és minenki hazament focitnézni.(nemvicc, én egyébként nyilván nem) Mindezt mert M. nem volt hajlandó jönni,a foci miatt. (Vagy mert nem akart az előbbi csop.társ kettesben maradni velem,amit eléggé megértek egyébként.)
A szociális életem elég egyértelműen peszgő különben...
Mindig az jár a fejemben mait a lelkész mondott szombaton a lemondásról az evvangelizációs előadásról,és hogy tudnunk kell elengedni,meg egyedül maradni Istennel. Kicsit idegesít mert ott motoszkál a fejemben, és egyrészt lelkifurdalásom lesz tőle, másrészt nem tudok annyira könynen lemondani mint hittem harmadrészt meg,mióta hiszek én az ilyesmiben?(gondolom ezt meg csak én tudhatom)
Továbbá nem szeretem az olyan elutasításokat amiket lehet annak venni meg nem is, és a magamfajta hipernaívak egészbiztosan tovább remélnek.

(Nem felejtettem el teljesen ezt a blogot egyébként.)




most épp ezt szeretem.

most még a szoksáosnál is hatványozottabban szeretném lehúzni magam a wc-n*, elfogyott a pénzem is, de legalább a nap süt.

*kiváncsi lennék azt a trainspotting jelenetet hogy forgatták le

Tegnap kiraboltak egy nőt az ablakom alatt hajnal 1 felé, és volt szerencsém az iszonyatos ordítására ébredni,annyira megijedtem, először azt hittem az erkélyemre mászott fel valami pszichopata részeg állat (ez egyébként nem esélytelen),majd amikor kimentem azt hittem a felettem lévő erkélyemen ordítanak, és majdnem visszaordítottam (emiatt egyébként azóta is szégyenlem magam). Komolyan,azt hittem leszakadt a fél karja vagy hasonló,annyira annyira félelmetes volt,utoljára akkor hallottam ehhez hasonló ordítást amikor majdnem leszakadt a felső ujjpercem,és az is én voltam(:DD)
ja meg átmentem a valszám zh-n.

szégyenben fogok meghalni. vagy lustaságban. igen,ebben, mert az ordítanék fázison már sikerült túllépnem.

ódeszépazélet.

Ma valami izgalmassal akartam előállni, de ez megint nem történt meg, viszont egy ismeretlen lány megdícsérte a hajam az uszodában és azt mondta olyan mindha órákig csavargattam volna (ez most egy hangyányi büszkeséggel tölt el.)

Különben meg,hogy van az,hogy lefeküdtem aludni délután, mert az gyógyít, de még rosszabbul érzem magam? Holnap meg van 2 Zh-m. Az életem fantasztikus, nyilvánvalóan.

Nem tudom említettem e már, hogy az újabban* a hobbim,hogy bemesélek magamnak dolgokat** majd azzal szórakoztatom magam napokig is, hogy szomorkodom miattuk.

Egyébként meg, kezdem utálni hogy nem vagyok budapesti, mert így most hétvégén lemaradtam 2tökjó programról is, és még a nagymamámnak is elfejtettem boldog szülinapot kívánni,pedig már kedd óta készültem rá.

*ez valójában egész életemben így volt
**nyilván nem pozitívakat