hát egyébként tegnap a csoporttársamnal konstatáltuk, hogy a Beshodrom "gecijó" (idéztem)és hogy mindketten eléggé szeretnénk menni, majd beszélgettünk még úgy fél órát és minenki hazament focitnézni.(nemvicc, én egyébként nyilván nem) Mindezt mert M. nem volt hajlandó jönni,a foci miatt. (Vagy mert nem akart az előbbi csop.társ kettesben maradni velem,amit eléggé megértek egyébként.)
A szociális életem elég egyértelműen peszgő különben...
Mindig az jár a fejemben mait a lelkész mondott szombaton a lemondásról az evvangelizációs előadásról,és hogy tudnunk kell elengedni,meg egyedül maradni Istennel. Kicsit idegesít mert ott motoszkál a fejemben, és egyrészt lelkifurdalásom lesz tőle, másrészt nem tudok annyira könynen lemondani mint hittem harmadrészt meg,mióta hiszek én az ilyesmiben?(gondolom ezt meg csak én tudhatom)
Továbbá nem szeretem az olyan elutasításokat amiket lehet annak venni meg nem is, és a magamfajta hipernaívak egészbiztosan tovább remélnek.