Tegnap kiraboltak egy nőt az ablakom alatt hajnal 1 felé, és volt szerencsém az iszonyatos ordítására ébredni,annyira megijedtem, először azt hittem az erkélyemre mászott fel valami pszichopata részeg állat (ez egyébként nem esélytelen),majd amikor kimentem azt hittem a felettem lévő erkélyemen ordítanak, és majdnem visszaordítottam (emiatt egyébként azóta is szégyenlem magam). Komolyan,azt hittem leszakadt a fél karja vagy hasonló,annyira annyira félelmetes volt,utoljára akkor hallottam ehhez hasonló ordítást amikor majdnem leszakadt a felső ujjpercem,és az is én voltam(:DD)
ja meg átmentem a valszám zh-n.

szégyenben fogok meghalni. vagy lustaságban. igen,ebben, mert az ordítanék fázison már sikerült túllépnem.

ódeszépazélet.

Ma valami izgalmassal akartam előállni, de ez megint nem történt meg, viszont egy ismeretlen lány megdícsérte a hajam az uszodában és azt mondta olyan mindha órákig csavargattam volna (ez most egy hangyányi büszkeséggel tölt el.)

Különben meg,hogy van az,hogy lefeküdtem aludni délután, mert az gyógyít, de még rosszabbul érzem magam? Holnap meg van 2 Zh-m. Az életem fantasztikus, nyilvánvalóan.

Nem tudom említettem e már, hogy az újabban* a hobbim,hogy bemesélek magamnak dolgokat** majd azzal szórakoztatom magam napokig is, hogy szomorkodom miattuk.

Egyébként meg, kezdem utálni hogy nem vagyok budapesti, mert így most hétvégén lemaradtam 2tökjó programról is, és még a nagymamámnak is elfejtettem boldog szülinapot kívánni,pedig már kedd óta készültem rá.

*ez valójában egész életemben így volt
**nyilván nem pozitívakat

most megint túl sokat akarok magamtól,aminek az lesz a vége, hogy esetleges teljes mértékben hagyok mindent a francba, ami persze azt eredményezheti,hogy egyszerre fogom utálni magam/lesz bűntudatom.

rossz kombináció,nyilvánvalóan.

mára azt hiszem ez pontosan elég lesz kedves naplóm.
(a notebook doodlestől csórtam,érdemes megcsodálni a többi holmiját is!)

Azt hizem rájöttem, hogy egy rakás frusztrációm/agrsszióm/a peeszimizmusom a viszont nem szeretettségemből adódik. Tudom, ez így rettenetsen száalmasan hangzik, de én amúgy is olyan rettenetesen szánalmas egyén vagyok. Na jó nem. Mostanában(hahaHA) nem érzem magam anynira annak(bár gondolom csak idő kérdése az egész,höhöHÖ), végülis csak az egyik infó ZH-t rontottam el végzetesen.
Összevesem N-nel, nem tudom teljesen szó szerint leírni, de a lényege az volt, hogy nekem könnyű,mert anyám meg apám is valami ősértelmiségi foglalkozást űz(talán nem, de ősidők óta ugyanazt csinálják) és soha nem voltak anyagi gondjaink(ez azt hiszem nem is igaz) aminek örülnöm kéne, de különben is teljesen elkényeztetett vagyok, és a diplomámmal is nevetségesen csoró leszek (ezt nem mondta,de nyilván gondolta, és még az oktatóink is tisztában vannak ezzel, rólunk nem is beszélve,legalább szorult belénk valami egészséges önkritika/szkepticizmus vagy mi a frász), ő pedig nem akarja a gyerekét valami olyannal kínozni amit nem is szeret(tanulni se szeret/akar sőt semmit sem de ez egy ki nem mondott és lényegtelen részlet),mellesleg pénze sem lenne (JA PERSZE). Más szóval fogjam be azt a nagy és kényes pofámat a lakásomból. kackackac.
Ó hát. Köszi.
Egyébként nem értem a SZáz év magányt miért tarják olyan magas színvonalú irodalmi alkotásnak? Mindneki dug mindnekivel, mondjuk még csak a felét olvastam,szóval lehet ez uán fognak történni a nagy dolgok, és nincs is jogom még ítélkezni.
A Morrisons operában úgy bevertem a fejem,hogy még midnig fáj néha. Miért nem gondolnak a magasakra néha? Amúgy ott mindneki olyan furán alacsony... vagy nem tudom,de idegesítően abnormálisan Góliátnak éreztem magam. Szegény A. randiját vagy 3-szor megzavartam a telefonálgatásommal,mivel egy 3 perces sétát vay fél óra alatt siekrült megtennem, de a fiúnak még csíkos zokniban és magassarkúban is tetszik, tehát úgy is mindegy.

hm.
A héten többet nem volt(am) egyetem(en) mint igen. Valaki fantasztikusan humorosnak érzi magát biztos ezekkel a bombariadókkal. Holnap meg van ez az international skip school day, Á indítványozta a kollektív csopilógást, amivel csak az egy problémám van, hogy nem tudom,hogy ez most akkor azt jelenti,hogy nem kell zh-t írnom? (mert hogy úgyis bombariadó lesz,höhö)
Nincs is már kedvem annyira holnap bálba menni. Annak ellenére sem, hogy szép a ruhám, hundert procent selyem,meg amit akartok.

nincs ihletem,na nem mintha bárki olvasná.

nem akarok olyan jó barátok lenni, hogy mások azt higgyék járunk/van köztünk valami. és nem akarom eltűrni a hülye kérdéseket arról hogy mit csináltunk és hol az elmúlt fél-3/4 vagy akárhány órában valamelyik szobában.

hát gondolom ez egy olyan mindent vagy semmit dolog.

nem most még az sem hangol le, hogy Valentin nap estéjét az egyetemi filmklubban töltöttem(na nem mintha egy hangyányit is megbántam volna) és hogy és hogy odaúton először úgy elcsúsztam valami jégen hogy azt valószínűleg öröm volt nézni,majd odacsukott a hatos ajtaja majd majdnem kitörtem a bokám valami gödörben....
egyébként jól vagyok, és szeretlek Budapest.

ha lesz egy szerencsétlen aki feleságül vesz,ilyen babakocsim lesz.

én akkor is jobb vagyok ennél az egész vacakságnál,még akkor is ha nem értem és iszonyatosan fáj hogy nem vagyok elég jó hozzá.

most már legalább tudom, hogy a sjaát szívem is össze tudom törni.
habár a csütörtöki 10perces(sem) lelkizős beszégtés kicsit rontja a hatásfokot.

az a gázabb,ha lány lánnyal smárol,vagy ha fiú fiúval?

ennyi a tegnap estéből bőven elég lesz.

őszintén szólva egy hangyányit sincs lelkifurdalásom azért,mert nem tanultam órákon keresztl vmi olyasmit aminek semmi értelme/haszna (najó,van, csak én nem látom)pláne hogy nem is az alapján osztályoz amit valójában tudsz.
valószinűleg az volt a baj,hogy végig arra koncentráltam hogy mi van ha megbukom basszameg, és a végén már szó szerint reszkettem,amit valószínűleg nem honrált annyira, pontosabban még annál is kevésbé,hhogy A. teljesen összefüggéstelenül beszélt, igaz hogy jó volt mait mondott,de még nekem is feltünően összefüggéstelen... habár ő ötöst kapott, én meg nyilvánvalóan nem.
valószínűleg a nem megszólalás nem valami jó stratégia, de én magam sem vagyok jó straégia.
mázli,hogy vizsgakurzus van keresztfélévben is.
ettől függetlenül annyira szánalmasnak érzem magam,meg teljesen megalázottnak, annak ellenére, hogy ez a nő az utolsó, akinek a véleménye számít normális embernek.
egyébként nyilvánvalóan az alacsony önbecsülésemnek eredménye ez az egész, mivel politológiából is féltem hogy megbukom, viszont mindnet tudtam amit kérdezett,meg azokat is amiket a többi lánytól....(:DD)
próbálom észbentartani hogy a tény hogy megbuktam nem engem minősít,hanem azt,hogy mennyit készültem, de ez valahogy nehezebben megy a kelleténél.
ja amúgy tudom,hogy ez most szenved a központozás teljes hiányától, de hidegen hagy.

ennyi mára,meg egy bambi.

most már azon tűnődöm,hogy lefeküdjek e egyáltalán aludni,mivel ha lefekszem úgy is maradok,viszont ugyan úgy fáradt leszek...
(alvás=időpazarlás?)

i just want to get this whole crap over with.

ma meg lekéstem egy vizsgát.

amikor anya azt mondta, hogy a fickó futni volt, az első gondolatom az volt,hogy tuti kopasz.
és láááám,tényleg kopasz.(:D)
és úgy néz ki mint Kulka János unokaöccse vagy öccse, és folyamatosan táblázatokat rajzol és egy pillanatig sem hagyja abba a beszédet,félelmetes.

ja meg szép zöld a fal és mondtam anyának remélem látta az ágakat mert nekem is olyat kell beszereznem.