őszintén szólva egy hangyányit sincs lelkifurdalásom azért,mert nem tanultam órákon keresztl vmi olyasmit aminek semmi értelme/haszna (najó,van, csak én nem látom)pláne hogy nem is az alapján osztályoz amit valójában tudsz.
valószinűleg az volt a baj,hogy végig arra koncentráltam hogy mi van ha megbukom basszameg, és a végén már szó szerint reszkettem,amit valószínűleg nem honrált annyira, pontosabban még annál is kevésbé,hhogy A. teljesen összefüggéstelenül beszélt, igaz hogy jó volt mait mondott,de még nekem is feltünően összefüggéstelen... habár ő ötöst kapott, én meg nyilvánvalóan nem.
valószínűleg a nem megszólalás nem valami jó stratégia, de én magam sem vagyok jó straégia.
mázli,hogy vizsgakurzus van keresztfélévben is.
ettől függetlenül annyira szánalmasnak érzem magam,meg teljesen megalázottnak, annak ellenére, hogy ez a nő az utolsó, akinek a véleménye számít normális embernek.
egyébként nyilvánvalóan az alacsony önbecsülésemnek eredménye ez az egész, mivel politológiából is féltem hogy megbukom, viszont mindnet tudtam amit kérdezett,meg azokat is amiket a többi lánytól....(:DD)
próbálom észbentartani hogy a tény hogy megbuktam nem engem minősít,hanem azt,hogy mennyit készültem, de ez valahogy nehezebben megy a kelleténél.
ja amúgy tudom,hogy ez most szenved a központozás teljes hiányától, de hidegen hagy.

ennyi mára,meg egy bambi.