az ilyen szoc házik gépelése közben próbálom azt képzelni, hogy Carrie vagyok a szex és new yorkból, most már csak a macbook hiányzik és mr big. (mert hogy igen,ablak előtt írom:D)

200. bejegyzés

(Örömésboldogság!)


Álmomban Timivel Fonyódon(wtf???) voltunk, ott a strandnál,ahol van ez a viszonylag hosszú üzletsor,ami félköríves(??,és előtte egy parkocska van. igaz,most nem parkocska volt ott,hanem magas fűvű mező,(mint az Afrikát bemutató filmekben) mi meg ültünk és fagyit ettünk, közben pedig még valami piros epres fagyiért keltünk harcra (miafrász??),mert az epres volt, és piros,és csodás(hhha),de úgy emlékszem a kűzdelmet elvesztettük,tehát inkább visszareppentünk a tisztásra,amikor is észrevettem,hogy elveszett a tarisznyám, NA DE! jött a gonosz öreg néni, és nem akarta visszaadni a lekvárunkat (ami különben mind a kicsi tarsiznyámban volt)(álmomban tudtam, hogy ez meg sárga (WTF?????)), csak ha fizetünk 2000-et minden üvegért (kacaj), ekkor mi meg úgy döntötünk hogy inkább letámadjuk a nénit, és már majdnem kicsavartuk teljesen a kezét mire odajött hozzánk és konstatálta, hogy éppen majdnem eltettünk a lábáról egy nénit, aki inkább egy boszorkány volt, mint néni,na de a lekvár még mindig nincs meg.

Odáig is eljutottam, hogy ma beírtam Durkheim nevét ebayre.
Lehet hogy itt már valami gond lehet....?

ja bezrabótni.

vajon az mennyire gáz,hogy már most nincs kedvem holnap felkelni.










na de a cél ugye szentesíti az eszközt.

mennyire szar már hogy zp már most bezárt*






*legalábbis ezt hallottam.

ma meg azt hiszem, hogy berúgtam egy háromkettes boroskólától, majd a képembe vágódott a tény, hogy az akiről azt hittem bízik bennem legalább annyira mint én még annyira sem, és csak a anővérében. ez egy kicsit rosszul esik. de sebaj.
illetve baj,de most alszom.

szóval az a helyzet, hogy jó szokásomhoz híven már megint nem tudom, hogy mit akarok.(vajon hány bejegyzésemben szerepel ez a mondat?) továbbá az is a nagy harci helyzet, hogy megint valami furcsa szorongás lett úrrá rajtam, és végre rájöttem, hogy én nem csak hogy nem akarok, nem is tudok egyedül lakni, még nem, majd máskor, és gyanítom ez a baj, hoyg túl sokat vagyok egyedül, és ez egészen rossz hatással van a az ilyen szempontból gyengélkedő idegeimre, és egyébként az is van még, hogy hiába corvinus, én már nem is vagyok benne biztos hogy én biza szociológus akarok lenni, merthogy az spsstől már most idegbajt kapok, a nénitől meg végképp, és nem is vagyok biztos benne, hogy ez egyáltalán nekem való, én utálom a számokat,meg úgy egyáltalán...és még az is a problémám illetve ez nem probléma hanem rettenetes félelem, hogy egyedül maradok, és még akkor is, ha józan ésszel próbálom lebeszélni magam erről akkor sem mindig sikerül, és különben is hogy van ez kérem. de elhatároztam, hogy jelentkezem vmi diákszervezetbe, csak mert nem vagyok gyáva!
(én igenis szerethető ember vagyok)

ezt hívják kérem, writer's blocknak.
de lehet, hogy ez már egy fokkal rosszabb is, mert tudom, hogy mit akarok írni, csak nem tudom leírni.
ez itt a baj.

meg az, hogy kedves b, látni sem akarlak.vagy bírlak. és idegesít az okos hangod. ami egyébként tényleg okos.

School has me all sorts of excited.
ma amikor oroszon felkiáltottam, hogy ez a betű úgy néz ki mint a pí,akkor meg mindenki felszisszent, hogy te meg pszes vagy,vagy mi?
egyébként meg a bölcsészség sztereotípiája voltam egész eddigi életemben.
ó hát jaj. jót tett az az analízis.

I'M HOOOOOME

England, I love you.
Oxford, you might just be my second home.

ez csak haj, visszanő.*






*bár csak ilyen egyszerű lenne egy lány élete!

it's undeniable, how brilliant you are

furcsa érzés, hogy ami eddig annyira érdekelt most már kicsit sem.
de azért jó.
na de nem szeretném elkiabálni, mert mégse igyunk előre a medve bőrére.

selena gomez is pretty catchy,huh?

miért nem tudsz csak egyszer biztos lenni a sikeremben? csak most az egszer?
vagy ha tényleg nem tudsz, akkor ne nézd hülyének a húgodat, csak mert nem biztos a gyereke sikerében.

ó hát kösz

igazából a helyzet az, hogy belefáradtam abba, hogy magyarázatot kell adnom a saját anyámnak minden egyes lépésemre, hogy nem csinálhatom azt, amit szeretnék anélkül, hogy azon kellene gondolkodnom, hogy mit fogok mondani anyámnak, de tulajdonképpen mit foglalkoztat ez már ennyire engem? nem is értem. és úgy érzem nem is kellene, hogy ilyen nagyon betegesen érdekeljen... csak mert... hát nem tudom. nem akarok már életem végéig félni, hogy mi lesz ha megteszem ezt vagy azt, még rosszabb esetben, mi van ha nem sikerül ez meg az mégis mi lenne az élet megy tovább, de anya, ezt neked kellene megtanítanod nekem és nem fordítva. mert én csak egy 19 éves kislány vagyok (jó, majdnem 20), tudod. és tudod én nem akarok egész életemben azon gondolkodni, menyi lehetőséget halasztottam el, mert nem akarok lehetőségeket elhalasztani.

you're my mom, and still make me cry all the time.
that's just not how things should work.