Lehet-e/szabad-e amúgy rosszul megélni egy ajándékot?
Ez amúgy tudom, hogy olyan szükségtelen érzelem meg dilemma, de igazából kb. január óta nem annyira hagy nyugodni.
Egyrészt, hogy kaptunk a nagynénémtől a fiúmmal színházjegyet karácsonyra, de komolyan mondom az utolsó előtti sorba szólt, és olyan magasan volt, hogy esküszöm tériszonyom lett. A színdarab is borzasztó volt, meg ez is, hogy az utolsó sor, és akkor rá van írva, hogy 4550 volt a jegy, hát esküszöm, nem tudom, hogy mit gondoljak. A nagynéném sokszor hajlamos furcsa ajándékokat adni, a leghaszontalanabb dolgokat, vagy mit tudom én, anyámnak adott valami temus terítő készletet, ami tudjátok, abból az eldobható textil papír anyagból van, mint a gyógyszertári zacskó ami papírnak vagy újrahasznosíthatónak akar látszani. Engem elnézést, de ez sért azt hiszem, nem tudok jobb szót.
A másik, hogy most kaptam egy könyvet ajándékba anyukámtól, és olyan fura érzésem van, mert a toplistáról választott valamit, mintha fogalmuk sem lenne, hogy szépirodalmat szeretek nagyrészt olvasni, vagy mit szeretek, és nem lehetne otthon megnézni a könyvespolcot a szobámban, ahol szinte mindig leteszek valamit, ha otthon vagyok. És akkor kapok valamit a toplistáról, mert ott volt. Jó, ez egy romantikus történelmi regény, elméletben nem olyan rossz, de gyakorlatilag meg.... nem értem. És egy kicsit csalódott is vagyok, mert én mindig csomó energiát teszek abba, hogy anyukámnak könyvet vásároljak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése