blogvember ki tudja hány

 Szóval a múlt pénteken voltunk a fiúm barátaival vacsorázni, meg inni egyet. Jobban mondva az egyik barátnője volt ott, az ő férje, meg még egy barátnője (amúgy vannak fiú barátai is, csak ők nem tagjai ennek a körnek). Van még egy barátnőjük, aki nem volt ott, és vele még sosem találkoztam, mert kb 6 hónappal ezelőtt ghostolta a fiúm, vagy nem is tudom. 

Igazából iszonyú fura, azt csinálja ez a lány, meg a másik lány (akinek nincs férje), hogy elmennek valahova, mondjuk a Kobuciba táncolni, meg ilyesmi helyekre szoktak, és minket nem hívnak meg, ugyanakkor vicceske videókat meg képeket küldenek magukról már többedszerre. Egyébként én nem bántódnék meg különösebben, ha nem hívnának meg engem, de az már annál jobban felháborít, hogy a fiúmat egyszer se hívják, pedig elvileg, az én értelmezésemben elég jó barátok, és ha már nem hívják, akkor mégis, most komolyan minek küldeni ezeket a videókat, hogy tessék, nézzed, milyen jól mulatunk nélküled, amikor téged amúgy nem is hívtunk? Én mondtam a fiúmnak, hogy szerintem ezt beszélje meg velük valamilyen módon,  de képzeljétek el, amikor írt nekik erről, egyszerűen ignorálták. Komolyan mondom, ignorálták. Aztán mondtam neki, hogy ezt talán személyesen kellene megbeszélni, de személyesen nem vetette fel nekik mégsem.

De a végső felháborodásom mégsem erről szól, hanem arról, hogy szó volt erről a lányról, akivel még egyszer sem találkoztam, és a fiúm megkérdezte, hogy ő miért nem jött most pénteken, és akkor kiderült, hogy nem is volt benne a közös chatben. Ez a másik lány, mármint aki nem házas, ő amúgy kb. a legjobb barátnője ennek a harmadik lánynak, és amikor kérdeztük tőle, hogy miért nem hívta ezt a másik lányt, elkezdte mosni a kezeit, hogy ő nem fogja külön hívni, ha senki más nem hívja, meg hogy ő nem tudta, hogy amúgy nem válaszol a fiúm üzeneteire, és akkor még az első lány (akinek a férje is ott volt) is furán rákontrázott, hogy neki amúgy mindegy, hogy jön-e vagy nem, habár kedveli, ez a lány, akinek meg nagyon jó barátnője bejelentette, hogy ő nem fogja itt békéltetni az embereket, neki erre nincs kapacitása, meg mit tudom én. Jó, most nem szó szerint idézem, majdnem egy hete volt, de az volt nagyjából a lényeg, hogy ezeknek az embereknek jóformán mindegy, hogy mi van ezzel a lánnyal, pedig elvielg évek óta barátok? Meg ez a lány, akinek nagyon jó barátnője, ha nem a legjobb barátnője semmilyen szinten nem akar úgyszólván utána nyúlni, hogy a barátnője is ott legyen (amúgy ennek a másik lánynak nincsenek nagyon más barátai állítólag) vagy hogy kibékítse a népet, vagy elsimítsa a dolgokat, arról nem is beszélve, hogy egy iciripicirit felelősséget vállaljon?

Nem is tudom, én olyan csalódott vagyok. Hogy lehet így barátkozni? Mármint ennek a lánynak, akinek a legjobb barátnője ez a másik lány akivel nem találkoztam, szóval neki nagyon sok barátja van, meg nagyon sokan veszik körül, és az a benyomásom, hogy tipikusan az az ember, aki még sosem érezte magát magányosnak, vagy hagyták ki valami funból az iskolában/maradt egyedül valamikor, és ezért nem is tudja elképzelni, hogy milyen ez, vagy hogy egy jó barátnődet nem hagyod így ki? 

És akkor ezekkel a lányokkal akarunk szilveszterezni menni, a lánnyal, akivel sose találkoztam, a másik lánnyal, akit egyébként ezt leszámítva kedvelek, meg az ő új pasijával, akivel voltak vagy 5 randin, és amúgy senki nem ismeri.  Mostanában olyan fáradt vagyok, hogy igazából semmihez nincs kedvem, de mit is mondjak, hogy is mondjam. Jaj.

 Rendes bejegyzés helyett most csak gyorsan elmondom, hogy én amúgy esküszöm már azt várom, hogy munkanélküli legyek, és igazából ez rettenetesen szomorú. 

blogvember nem tudom hány, (Nyomorult)

 Annyira kiégtem ebben a hétben, a továbbképzésben meg ebben az egész gyermekvédelemben, hogy még elmesélni sincs igazán kedvem, nem hogy holnap felkelni, és elmenni dolgozni. Amúgy az élet viszonylag jó, csak januárban fel fogok mondani, és ez már eléggé stresszel.

meg mostanában állandóan ettem-ittam, és ez olyan jó. Ez a Scruton kávézó, amiről tudom, hogy Fideszes meg minden, de olyan jó a hangulata. (Amúgy egy konzervatív-jobbos filozófusról van elnevezve, ami külön viszonylag undorító)

Ez a Vakvarjúban volt, és fantasztikus, eljött az egyik szegedi barátnőm a múlt hétvégén, és a fiúmmal elvittük ide, meg társasjátékozni.

ez a Lulu

ez meg az Ono poké bar, vagy mi, általában rendelni szoktam innen, mert van a Bartók Béla úton is egy, és tök gyorsan kihozzák és szerintem nagyon finom

ez meg a Bártfai vendéglő, ez is nagyo finom volt (libamell), de elég vicces volt, hogy mi voltunk egyedül az étteremben, ami bezár 9-kor szinte minden nap.

 Amúgy azt vettem észre, hogy már többször is blogoltam az azévi/akkori kabátom, most is vettem egyet a Mangóból, szóval íme, pont az aminek látszik, bordó és gyapjú és csodálatos: 

blogvember akárhány (Bécs)

 Szóval az október 23-a körüi hétvégén elmentünk Bécsbe, ami nyilván nem a legegzotikusabb helyszín a földkerekségen, de tök jókat ettünk ittunk mulattunk, szóval mutatok pár képet.

Ez volt a hotel, az a neve, hogy Hotel Bergwirt, és lehet, hogy részben azért választottuk, mert a képen muskátli volt az ablakban, ami nagyon hangulatosnak tűnt, kivéve, hogy októberben már nincsenek muskátlik egy ablakban sem. Amúgy az egész hotel jó régi és hangulatos, a Schönbrunn mellett van és amikor szél van, viccesen (nem) remegnek az ablakok.  Egyébként elég cozy volt, a fiúm elhozta nekem a gyapjú plédjét nehogy fázzak, szóval azt ráteríthettem a paplanra és olyanokat aludtam, hogy príma. 

Egy random fotó az őszről. 

Az első nap voltunk a Wien Museumban, ami ingyenes, és nagyon jó volt. Időkihasználás szempontjából is remek, mert este 9-ig nyitva van, és mi vacsora után mentünk, ami nagyon bölcsnek tűnt, hogy mi majd este 9-ig a múzeumban fogunk mászkálni, de aztán olyan fáradtak voltunk, hogy borzalom, meg az eső is szakadt. 

Ez az első napi rántott hús egy "Beim Czaak" nevű helyen, nekem nagyon tetszett, mert olyan autentikus volt, amilyennek képzeltük, és a rántotthús is nagyon finom.

Szürkület mielőtt bementünk a Wien Museumba.

A következő nap elmentünk a Bécs melletti Helenentalba, ahol túrázni(!!!) akartunk. Nagyon gyors volt az út oda a hoteltől, kb. 30-40 perc, és nagyon szép minden. A túra nem sikerült, mert le volt zárva a hegy fakivágás miatt (??), szóval csak a Schwechat folyócska körül bandukoltunk.

Igazából gyönyörű volt!

Nagyon szeretnek mindenhova mindent jól kitáblázni, szóval az erdő mikromenedzsment egészen bámulatos.

Vettem egy nagyon drága Hoka bakancsot, és egészen meglepően kényelmes volt.

És csináltam csillió képet a természetről, a fiú meg egyet sem, mert én úgyis csinálok, és ez nevetséges.

Este egy Maxing Stüberl nevű helyre mentünk, amit random néztem ki az internetről, de most megtudtam, hogy a negyedik legrégebbi étterem Bécsben?? Amúgy tömve volt, a pincérnő vagy öt percig tanulmányozta a foglalásokat, hogy adjon nekünk egy asztalt, és aztán közölte, hogy de csak két órán át van hely. A vacsorát elfelejtettem lefényképezni, de ezen a képen egy nagyon régi hűtőszekrény az a barna izé, komolyan abból vették elő az Almdudlert. Meg az a pénztárgép! Jó, amúgy lehetett persze kártyával fizetni, de azért fantasztikus. A többi képet is nézzétek meg, olyan jó. 

A következő nap pedig elmentünk a Technisches Museumba, ami csodálatos, csak nekem pont megjött és igazából elég rosszul voltam, szóval én kb két óra után kijöttem. De amúgy tényleg nagyon jó, ki van állítva Sissi hálókocsija, meg mindenféle mozdonyok, meg csomó féle gép. A fiúm nagyon élvezte, és végig arról beszélt, hogy mennyire lelkifurdalása van, hogy ő sokkal jobban érezte magát, mint én, pedig szerintem ez teljesen rendben van. Meg azt is mondta, hogy vannak kiállítva régi háztartási cikkek is, amiket nagyon sajnálok, hogy nem láttam, és most nyilván újra el akarok menni. A múzeum után elmentem a Mariahilfer Straßéra cipőt venni, de ez nem sikerült, szóval elköltöttem egy csomó pénzt könyvekre a Thaliaban, amik közül egyet se olvastam még, ez jó boszantó tulajdonképp.

 

Ezen az estén egy másik étterembe indultunk eredetileg, de ott mentünk el mellette, és olyan hangulatosnak tűnt, hogy bementünk, az a neve, hogy Eberhardt's zum Sechshauserwirt, és egy igazi jó osztrák... vendéglő vagy nem tudom. Ezt a húst ettem savanyú káposztával és knédlivel, nagyon jó volt, és elég olcsó is, kb 13 euró volt minden fogás itt, rendeltünk még egy császármorzsát is, ami akkora volt, mint a fejem, és mindeketten ettünk belőle.

blogvember továbbiak

 Ma van a szociális munka napja, úgyhogy ma nem kell dolgozni, de tegnap micsoda nap volt! 

Eljöttek hozzánk magyar egyetemisták és erasmusos egyetemisták meglátogatni az intézményt,mindenféle dolgot mutattunk nekik, hogy mi hogy működik, meg magyaráztuk az intézmény működését. Ezután meg nekem kellett mindenfélét angolra fordítanom, már az elején bele is sültem, mert nem tudom az intézmény nevét angolul, aztán meg mindenféle kifejezések, mint hogy nevelésbe vétel meg felügyelt kapcsolattartás, szóval egy kicsit nehéz volt, na. Ennek ellenére azért döbbenet, hogy a fő főnöknéni, aki összefogja az összes járási szociális intézményt nem volt hajlandó angolul beszélni, vagy nem is tud, nem tudom. 

Mindeközben kicsinyes belviszályok mennek, hogy a mi közvetlen főnökünkkel teljesen nevetségesen bunkón bánik a fő főnöknéni, tiszteletlen, kiderül, hogy nem tudja, hogy kinek mi a pontos titulusa, és hogyan épülnek fel pontosan az intézményrendszerek. Ez olyan kínos is szerintem. Amúgy mondtam a többieknek, hogy ebbe belegondolni is túl kellemetlen, én szívesebben hiszem azt, hogy csak véletlen volt, különben olyan kiábrándító, hogy mindenki feláll és felmond.

Másrészt meg voltunk az egyik barátnőmmel megnézni a Fleabaget az Uránia moziban, még soha nem voltam ilyesmin, hogy kivetítenek egy színdarabot moziban, nagyon érdekes volt, és hát... hatalmas. Nagyon sokan voltak, mi valami oldalsó páholyban ültünk, mert már csak oda volt hely, és csak ezt az egy vetítést láttam, amikor voltunk, de szerintem érdemes figyelni. Ilonka ír erről a Bármi lehetséges című darabról, amit a Loupe színházban játszanak,én is láttam még tavaly, és tényleg nagyon jó, csak úgy... gyomron vágja az embert. Szóval menjetek el azt is megnézni.

Utolsóként pedig azt akartam mondani, hogy végre voltam a de'Finciben a Móriczon, és olyan finom volt a tiramisu, hogy szerintem az a kedvenc tiramisum amit valaha is ettem Budapesten. Jó, persze Olaszországban ettem elég jó tiramisukat, de na. És képzeljétek, elég kevesen voltak, amikor mi ott voltunk, szóval a tulaj odajött hozzánk és beszélgetett velünk a végén, hogy ízlett-e meg finom volt-e (mármint.... finci!) Szóval na, menjetek oda is, a gomba mögött van a kis kockaköves útnál.

Most ideteszek egy képet az egyik barátnőm kutyájáról, amit ugyan még nyáron csináltam, de olyan szép az a kutya és olyan kedves nekem ez a kép.

blogvember mit tudom én hány

 Szóval gyakorlatilag elbuktam a blogvembert, de még van kedvem blogolni, tehát mit tegyünk.

Csak azt akartam amúgy mondani, hogy szerintem Dolly cseppet sem arrogáns, viszont én totál bután bosszúszomjas és ellenségeskedő vagyok, mert amikor iróniából, mint egy hate follower valami borzalmas influencer oldalára tévedek és meglátom, hogy valaki akit én is követek, szintén követi, akkor én van, hogy kikövetem. 

Ez azt hiszem amúgy, hogy teljesen lényegtelen dolog, de egy kicsit azért bűntudatom van miatta. 

blogvember 3

 Melyben ma vagyok 35

Kedves Naplóm, ma vagyok 35! Emlékszik még valaki, amikor kb 22 vagy 23 voltam, és itt hüledeztem, hogy öreg vagyok? Aztán meg tegnap újra hüledeztem a fiúmnak, és azt mondta, hogy mit aggódsz, nem mintha vén tyúk lennél. Vén tyúk! Én és az, hogy vén tyúk egy mondatban! 

Na jó.

Amúgy a mai napot roppant illusztrisan akartam eltölteni, hogy majd valami jót nézek, mint mondjuk a Gilmore girls és kötögetek és Snow Patrolt meg Arctic Monkeyst hallgatok meg esetleg veszek valamit a kilóméteres vinted kivánságlistámról vagy valami, ehhez képest kb. délután háromig kb aludtam, mert fáj az arcom még mindig, aztán rendeltem egy Starbucks jegeskávét, mert a mai napon nem is titkolom, hogy basic bitch vagyok, és az a fajta zabtejes jegeskávé a kedvencem, aztán megláttam a fiút facebookon, aki az egyetemen nagyon tetszett (igazából konkrétan fantasztikusnak tartottam), most meg már egy kopasz férfi és fontos munkája van Londonban. Ebben a sztoriban amúgy a fiú kevésbé foglal le mint hogy London azt hiszem, sokszor eszembe jut, hogy mi lenne, ha Londonban maradtam volna, és vajon jobb életem lenne-e, vagy legalább Németországban, mit tudom én, és akkor most nem egy szociális munkás lennék nettó 312 ezerért. (Jó hát ezen a ponton már nem is tudom, hogy érdemes-e titkolnom, hogy bennem mindenféle feszültség a béremmel meg a munkahelyemmel kapcsolatban, hha)

Egy kicsit le vagyok fagyva, mert úgy érzem, hogy valami bölcset kéne mondanom, de igazából azon gondolkodtam mosogatás közben, hogy amúgy azt hiszem, hogy nagyjából nem olyan rossz az életem? Ez talán bőven nem elég másoknak, és nekem sem, de olyan sok panaszkodni valóm nincs. Jó, ez a karrier kérdés még mindig totál nincs elrendezve az életemben, fogalmam sincs, hogy mit csinálok, még mindig Benedek Ágota meg Joanna Goddard akarok lenni, és hát mondani könnyű, vagy mit tudom én, tenni is kéne valamit, de engem lefoglal, hogy minden nap kiérjek az egy buszhoz, ami oda visz a munkahelyemre időben, és hogy aztán ne legyen egy shitstorm az egész.

Azt hiszem, hogy a kapcsolatom a fiúmmal nagyon jó, és a barátságok még mindig egy kicsit nehezemre esnek, és nagyon rossz. Mint mondjuk, hogy pár hónappal ezelőtt egy kicsit (nagyon) elcsesztem a dolgokat az egyik barátnőmmel, akinek olyan sokáig nem válaszoltam az üzenetére, hogy az már teljesen kínos volt, és jól meg is bántam, bántottam, és nem tudom, hogy mikorra sikerül ezt egyáltalán helyrehozni. Már akkor is tudtam, hogy jó késő, amikor jó késő volt, és már akkor is bántam meg egy csomót szorongtam ezen, de közben meg mégse írtam neki mert egy görcs voltam, nem is értem magam teljesen. Aztán meg tegnap itt volt az egyik barátnőm és ettünk vagy 6 féle sütit, meg a fiúm is itt volt, és nagyon jól sikerült minden, és után a fürdőkádban meg azon gondolkodtam, hogy mennyire jók és fontosak a női barátságok, és ez nekem mennyire fontos, hogy legyenek jó barátnőim, és mégis, mégis miért nem teszek ennél sokkal sokkal többet?  

Meg egy kicsit arról is meg emlékezni, hogy milyen régen írom ezt a blogot, és tulajdonképpen mennyi mindent adott nekem, és mennyire örülök, hogy van, és a fiúm előtt idáig teljes mértékben titokban tartottam, most már fogalmam sincs, hogy mit csináljak, ti elmondjátok a partnereteknek, hogy van blogotok? Mi erről a kedves olvasók véleménye? 

Megemlékezésül pedig ide is linkelek pár régi szülinapi posztomat, mert némelyik viszonylag szórakoztató, és hátha nektek is az lesz: 

33

31

29

28

27

26

25

A többi túl ciki, bár úgyis megnézheti őket bárki. És hogy a népet  tovább idegesítsem azzal, hogy mit láttam youtube-on, el akarok mesélni, hogy van ez a Morgan Evelyn Cook, akit egyébként is kedvelek, de ez a videó tök jó, pedig én most 35 lettem, nem 30. 

blogvember 2.

 Ma csak nagyon röviden emlékezzünk meg arról, hogy Zohran Mamdani nyert a New York-i polgármester választásokon. Az egyik jelöltet (Andrew Cuomo, vagy ki) több nő is zaklatással vádolta meg, és szerintem ez rettenetesen ijesztő. Mármint erről rettenetesen sokat lehetne beszélni, hogy férfiak akik hatalmi pozícióban vannak, ugyanakkor valamiféle zaklatással vagy nemi erőszakkal vádolják meg őket.

Ezt Matt Haig posztolta a témában, és most egy kicsit optimista vagyok, hogy a demokráciából, tudjátok, ami eredetileg volt, szóval abból valami eljut Magyarországig is. 

blogvember

 Ér még csatlakozni a blogvemberhez november 4-én? Szégyen szemre jól elfelejtettem, hogy blogvember, pedig tavaly valami posztban én propagáltam (aztán jól abba is hagytam, de most megpróbálom, valami naiv optimizmussal). 

Most itthon vagyok betegen, mert nem akar múlni az arcüreggyulladásom lényegében hetek óta, és megnéztem az Only murders in the building ötödik évadát. A Telex írt róla egy eléggé rossz kritikát, szóval nem tudtam, hogy hogy viszonyúljak ehhez a sokadik évadhoz, meg mostanában nem is néztem annyi mindent, szóval jól meg kell (haha) választanom, hogy mit nézek, ha már. 

De ebben az évadban ott van René Zellweger valami fantasztikus hajjal! Aztán még Logan Lerman is, akinek a nevének utána kellett néznem, de ő volt a fiúcska a Perks of being a wallflower film változatában. És Mery Streep! Két copffal, no less, nem viccelek. 

Most meg folyik New York-ban a polgármesterválasztás, és nagyon izgalmas szerintem, hogy egy totál balos muszlim fiatal férfi micsoda népszerűségre tett szert végre, és hogy mennyire jó társadalmi egyenlőtlenségekre kiélezett social commentary lett az egészből instagramon is. Én nem voltam New York-ban soha,  így nincs igazán fogalmam az ottani árakról meg árszínvonalról a bérekhez képest, de egy kicsit úgy képzelem el, mint Londont,  hogy rettenetesen szétnyílt a társadalmi olló és az ultra-gazdagoktól az alig megélőkig mindenki van.

Ez egy videó amit ma hallgattam, az a címe, hogy "you're not better than poor people", és hát a cím eléggé szenzációhajhász, szóval lehet, hogy részben ezért kattintottam rá, bár egyébként is követem néha ezt a Chelsea Fagant, akinek egy személyes pénzügyekkel foglalkozó blogja és youtube csatornája van. Néha (gyakran) nem értek vele egyet és/vagy a magyar helyzet összehasonlíthatatlanul különböző, de ez most meglepően érdekes volt.

 Csomó szó van az amerikai médiában arról, hogy Trump korlátozni vagy  akár teljesen leállítani is akarja ezt a SNAP nevű programot, ami szegény családoknak biztosít élelmiszer jegyeket meg támogatást. Egyébként eléggé foglalkoztat, hogy Magyarországon miért nincs ennek institucionalizált megfelelője, mert szerintem a családsegítő élelmiszerosztása nem az, és hát jó, ingyenes iskolai étkeztetés, de ezek a gyerekek mind éhesek maradnak a szünetekben, és vannak szüleik is, akiknek szintén enniük kéne. Majd írok a szociális szféráról is, ahol most dolgozom, csak egy kicsit össze kell szednem a gondolatom, hogy ne egy ragebait izé legyen amit senki nem bír végigolvasni, és hát amúgy is, vannak nálam sokkal jobban hozzá értők is.