Közben az is volt, hogy megmondtam a konzulensemnek, hogy abbahagyom a phd-t, ő meg egyrészt meg se lepődött, amin még jól ki is borultam. Másrészt az egészen jól kiborultam mindenen, először, hogy napokig izgultam és/vagy szorongtam, hogy mit fogok mondani, meg majd elfelejtem mit akarok mondani, aztán meg hazaértem, és az egésztől olyan fáradt lettem, hogy hát nem is tudom mit mondjak. 

Jó, persze, tudom, mit mondjak. Rettenetesen csalódott vagyok, hogy ez így lett, és legfőképpen azt kérdezem magamtól, hogy mégis minek vettek fel egy orvosi egyetemre szociológiából doktorálni kit hibáztathatnék ezért  , hogy gondolták, hogy majd adekvát szakmai segítséget tudnak nyújtani bármiben, vagy hogy kaphatok akármilyen iránymutatást, ami nekem hasznos lehet. Nem túlzok, de egy darab irodalmat sikerült kikölcsönöznöm a három féléves pályafutásom a könyvtárból, de nem hogy magyar nyelven, angolul se volt semmi. Az mondjuk nem baj, ha angolul van, de az annál inkább, hogy mindent, de mindent az internetről kellett lelopnom az egy kicsit bánt. És persze, mondhatjuk, hogy volt keretem könyvtárközi kölcsönzésre meg nem tudom, de mégis ki fog azzal vacakolni, hogy egy másik könyvtárból megkérje a folyóiratot, azt se tudom, hogy de kifizessem, és akkor majd egy hét múlva vagy valamikor megjön a publikáció 2023-ban, amikor létezik az internet? Hát ne vicceljenek már velem. 

Októberben vagy négy különböző titkárnőtől meg mindenféle titulusú emberektől próbáltam segítséget kérni egy tárgy miatt, jobban mondva, most már elmondhatom, hogy a statisztika miatt, amiből hülyére tanultam magam, de komolyan mondom, én annyit tanultam arra az egy szar vizsgára mint az államvizsgámra, és mégis megbuktam, sőt mi több, annyi pénzt költöttem korrepetálásra, hogy akkor már elmondom, hogy 60 ezer forintot 3 darab órára (jó, ezek több órás alkalmak voltak), de olyan szinten fogalmatlan voltam, és olyan szinten butának nagyon régen éreztem magam, és igazából rendkívül csalódott is vagyok meg rosszul is érint. Nem csak azért vagyok csalódott, mert megbuktam, és aztán közölte velem a tanár, hogy hát ennek nem kellett volna nehéznek lennie, hanem mert heteket töltöttem egy tárgy tanulásával amire ilyen formában nem is lesz szükségem. Az egész tárgy ugyanis tele volt biológusoknak, orvosoknak, immunológusoknak meg mit tudom én kiknek való példákkal, amiket jól megtanulhattam, ahelyett, hogy egy percet is foglalkoztam volna ténylegesen a dolgozatommal, ami gyakorlatilag megakadt, minek után elmentem a számos titkárnőhöz meg referenshez, hogy tudnak-e ajánlani egy másik tárgyat vagy másik karról valamit, vagy valami féle méltányosságot, de a phd titkárnő olyan fogalmatlan volt, és annyira csak azt tudta hajtogatni, hogy ezt a tárgyat teljesíteni, hogy komolyan mondom majdnem besírtam. Mármint nem hiszem el, hogy phd szinten még mindig ezt a poroszos oktatási rendszert kell tolni, hogy megtanulod fiam és kész, különben nem mész sehova. 

És akkor megpróbáltam elintézni, hogy átjelentkezhessek az Eltére, de hát nyilván nem ment, meg őszintén meg lennék lepődve, ha bárhol bármilyen rugalmasság nyomát is mutatnák. Szóval azt tanácsolták, hogy jelentkezzek újra, mintha nem pazaroltam volna el eddig is ennyi évet feleslegesen, de olyan kevesen járnak oda, hogy nem tudom annyira elképzelni, hogy engem mint mezei halandót majd felvesznek oda. Mondjuk most olyan csalódott és frusztrált vagyok, hogy azt se tudom, akarok-e még Magyarországon doktori iskolába járni, vagy egyáltalán bárhol.