milyen vagyok (depressziós)

 Múlt héten voltam az új pszichiáteremnél, nagyon-nagyon kedves, de azért egész nap olyan ideges voltam, hogy aztán hazamentem, lefeküdtem  és aludtam másnapig.  

Olyan a rendelője olyan mintha valami alter jógastúdió is lenne 2009-ből, füstölő illatú és az ember otthon érzi magát meg melengeti a szívét. 

És most nagyon nehéz elkezdeni erről írni*, mert azt hiszem, hogy mostanra lett nekem ténylegesen nagy-nagy-nagyon nagy teher a mentális egészségem. Először azt terveztem, hogy készítek egy listát (haha) a problémáimról, de közben annyira izgultam, hogy ez elmaradt, és jóformán csak arról beszéltem, hogy nem tudok rendesen aludni. Szerintem a gyógyszereimmel most még kevésbé tudok aludni. Minden nap felébredek 6.30 és 8 között, akármikor bármikor fekszem le. Tudom, hogy ez lenne a normális, mert ekkor megy dolgozni az ember, de én nem fix időpontra járok dolgozni, és nem is ez a lényeg igazából, hanem, hogy teljesen kialvatlan vagyok. Úgy ébredek fel, mint aki már egyébként is teljesen ideges, vagy frusztrált vagy nem is tudom mi a bajom, valami elem sikertelenség, hogy reggel 7 és én már most annyit forgolódtam, mintha egész éjjel csak forgolódtam volna. 

Még mindig nem jó érzés nem normálisnak lenni, de ez a nő olyan kedves volt, hogy egy pillanatra az volt az illúzióm, mintha, mintha nem lennék teljesen kattant, de most meg már megint négy féle gyógyszert szedhetek, és nincs az a könyv, ruha, kávé, utazás, ami ezügyben jó kedvre tudna deríteni. Az is van még, hogy teljesen más diagnózisokat meg gyógyszereket javasolt, pár napja megláttam a papíromon amikor jobban megnéztem, hogy nekem akkor most epilepsziám is van? Annyi frontint adott, hogy a másik doktornéni feje felrobbanna, de azt is mondta, hogy a legfontosabb ,hogy tudjak aludni. Momentán mondjuk tökre nem tudok aludni. 

Egyszerűen nagyon-nagyon nehezen tudom feldolgozni az utolsó alkalmat az előző pszichiáterrel, sajnos kiszámoltam, hogy kb 700 ezret hagytam ott (lol, ezt is minek), és akkor nem elég, hogy egyáltalán nem gyógyultam meg (de ezen a ponton van olyan, hogy teljes gyógyulás bármilyen mentális betegségből?) az utolsó ülésen derült ki, hogy az az eszköztára, hogy nem szedünk frontint, mert úristeeennnnnnn függőség???!!!!!44444 Én komolyan nem hiszem el. 

Mivel ez az új nő teljesen más gyógyszereket adott, fogalmam sincs persze, hogy mi a bajom, és az az elemi reakcióm, hogy keresnem kell még egy pszichiátert és őt is meg kell kérdeznem. Ennek sem fogom megtudni, hogy ha elmegyek egy újabb és újabb és újabb orvoshoz, akkor ennek hol van a vége, vagy legalább egy meg nem értett zseni vagyok-e, mert amúgy most már epilesziával is diagnosztizáltak, és azt hiszem, hogy nekem most kezd ez túl sok lenni, én csak élni akartam a macskámmal, jó sok könyvvel meg egy fiúval, miért olyan nagy kérés ez.

*másrészt viszont írni szeretnék róla, mert ettől egy kicsit megkönnyebbülök, és mindig az is a fejemben van, hogy hátha valakinek egy egészen kicsit hasznos?