intim

 Most, hogy egy modoros klisévé váltam* beszélhetünk kínos meg intim dolgokról is. Főleg intim, az egész blog kínos (de erre úgyis a "cringe" a 2020-as szó). Tehát én szeretném azt mondani, hogy idén valami felvilágosult meg modern podcast hallgató lettem, de inkább abszolút rapszódikus, amikor eszembe jut, meghallgatok öt részt, vagy akárhányat, amíg el nem tereli az internet vagy a netflix a figyelmem. A Mi a Femme podcastot nem rég kezdtem el hallgatni, és hát azért csak nem rég, mert véletlen a Párnacsatára kattintottam :DD  (jó, tudom). Meg amúgy tudtátok, hogy már Viszkok Fruzsinak is van podcastja? Esküszöm, az a lány azt hiszi, hogy már a létezése is izgalmas lenne a tinilányoknak, pedig olyan vanilla meg véleménytelen az egész nő, hogy nem is értem, hogy tud akár egyet is eladni a naptárjaiból, amiknek az elejére oda van baszva nyomtatva a neve, mintha  eszébe eszembe se jutna, hogy valaki nem egy idegen/youtubesztár nevét akarja a naptárja elejére?! Frujo frojo (az nem egy joghurt?) bánom is én.

Ott tartottunk, hogy Mi a Femme podcast, és akkror a legfrissebb epizód gyerekek, na az a maszturbálásról szól. Maszturbálás. És akkor itt még nincs vége. 

Nem annyira sikerült hozzá szoknom (vagyis igazából elég idegesítő...? asszem), hogy állandóan szükségtelen angol szavakat meg mondatokat (mondatokat???) használnak, hogy kúlabb legyen az egész, vagyis a hallgatóság nyilván olyan woke, és az egyik szerző azt hiszem nem magyar (erre a nevéből jutottam, de amúgy nem is fehér, csak azért szólok, mert biztos Magyarország egyik fele szerint ezt így kell megállapítani**), ill. egy kicsit akcentusa van, de aztán jött egy másik vendégszereplő is, aki nem elég, hogy férfi(!!444)*** de annyi angol szót használ, hogy először azt hittem, hogy külföldi, vagy mit tudom én, nem Magyarországon nőtt fel, de később megvilágosodtam, hogy ez Yank, egy teljesen magyar zenész, akinek János a neve (haha), és akkor bizonyára jött ez a kíváló szójáték. Az epizód végére csak azért nem kezdtem ivójátékba arra a szóra, hogy "basically" vagy "artist" , mert fantáziátlan vagyok, és nem hordok magammal gint csak úgy. Voltak még ilyen szavak is, hogy "speak up" meg "ally" meg "supporter" amiket szerintem le lehetett volna fordítani simán magyarra (ha az amerikai nevű artist tudna rendesen magyarul. Vagy Englishül, nem tudom mi a divat most.)  Nem bírom már ezt a kúlságot, ugyanakkor iszonyú jókat mondott, mondtak, nem az intimitásról meg a maszturbálásról itt már, hanem arról, hogy hol van a férfiak helye a feminizmusban, meg a nők egyenjogúságáért folytatott harcban (allyship, ugye). 

Szóval, hogy visszatérve a maszturbáláshoz, szerintem nagyon jó, hogy ilyen személyes meg intim témákról is egyre többet lehet beszélni és hallani, habár fogalmam sincs, hogy mennyi embert ér ez el, különösen, hogy mivel hogy ennek a podcastnek eléggé női profilja van ill. feministaként és/vagy pro mindenként definiálja magát. Nem igazán tudom vagy emlékszem, hogy fiatalon mennyit beszéltem erről, de az iskolában nagyon kevés értelmes dolgot hallottam ezügyben. Jó, most önkényesen az értelmes dolgot úgy definiálom, hogy mondjuk konszenzusról van szó, vagy arról, hogy a szex az ok, természetes, és nem csak súlykolást arról, hogy de vigyázzál fiam, meg húzzad fel az óvszert meg ilyenek.  És akkor 10 évvel később jön két csaj, és arról beszél az interneten, hogy hogy építik fel az orgazmusukat ezzel a satisfier nevű eszközzel, ami szívja az ember csiklóját. 

Építik fel.

Szívja.

Let that sink in. (Csak hogy a nyelvi tradícióknál maradjunk.) 

Az az igazság, hogy nekem ezt az epizódot nem volt olyan jó hallgatni. Majdnem kiszalad a számon, hogy cringe, de hát nem tudom... Azt hiszem, hogy egy idegen teljesen személyes tapasztalatairól hallani nem pont ugyan az, mint általánosan hallani valami ilyen úgymond személyes témáról, ami valamilyen formában azért az emberek nagy részét érinti nemtől függetlenül. Ugyanakkor meg, ha nem jövünk zavarba meg kapcsoljuk ki ezeket a dolgokat félúton, aztán nagy nehezen hallgatjuk végig, és "beszélünk róla" akkor gondolom nem érhető el társadalmi változás, nem lehet normalizálni olyan dolgokat/kérdéseket, amik mindig ott voltak, csak eddig mindenki mással volt elfoglalva, aszitte, hogy a Bibliában minden benne van már (turns out, 2020-ban nincs) 

Most miközben gondolkodtam, hogy miről írjak, eszembe jutott, hogy valaki, de szerencsére nem emlékszem, hogy ki (így is kínos, mindegy), vagy hogy milyen szituációban, azt mondta, hogy milyen jó, hogy én perverz vagyok. WHAT.

Ahhoz képest, hogy egy férfi sem szereti (az internet tanulsága szerint), ha a nő úgy fekszik az ágyban, mintha egy fatörzs lenne, de ha meg nem fekszik ott úgy, akkor már perverz? Mármint olyan jó lenne, ha nem számítanék automatikusan "perverznek" meg "szexéhesnek" (lol, ez létezik még?) Jó lenne, ha normálisnak számítana, ha egy nőnek van alapvető érdeklődése a szex iránt, úgy értem, olyan borzasztó kettős mérce, hogy a férfiaknak ez az "ösztöne" meg "csodálkozol, ha úgy öltözöl", de a nők, na ők nehogymá orgazmusra gondoljanak, cöh. 

Most, hogy már kezd kínossá válni, és lehet, hogy senki nem olvas idáig, beszélhetünk is az intim kelyhekről, (amikről amúgy eredetileg akartam, csak aztán jött az öt oldalas intermezzo. ) 

Egy elég olcsó DM-ben megvásárolható modellt vettem meg, mert hát olcsó volt, és spontán döntöttem, két méret van, S-es, amit elvileg a nem szült nők használhatnak, M-es meg azoknak akik szültek, de a dobozról nem derül ki igazán, hogy mekkora, vagy milyen a méret különbség. Úgy értem... ez a cucc elég kicsi. Na nem akkor kicsi, amikor fel kell rakni, hanem ahhoz képest, hogy elvileg milyen sokáig kéne, ill. lehetne benn tartani, youtube-on több lány is azt mondja, hogy reggel berakod, este kiveszed, és kész. Hát nem tudom... 

Szerintem kifejezetten nem olyan könnyű felrakni, ugyanis nem csak fogod és berakod, mint a tampont, hanem fogod, kettéhajtod (vagy háromba, erről több elmélet van, de szerintem úgy nehezebben ugrik vissza az alakjára), ezután pózba helyezkedsz, aztán megfontolod, hogy elég csúszós-e a helyzet, és majd ezután rakod be.

 Elmagyarázom, mivel az az igazság, hogy én semmilyen olyan életszituációt nem látok, ahol én ezt nem otthon ki tudnám cserélni, ugyanis, ha nincs ott egy csap, amivel megmosod a kelyhet és a kezed is, akkor hogy? Egy csomó plázában, még ha néha van is ott csap, nem jön belőle meleg víz, nem hogy szappan, hát köszi. Aztán még van az a dolog, hogy nem olyan könnyű bedugni. Egyrészt, ha nem elég, eh, csúszós vagy nedves odalenn, akkor tényleg nehéz (ill. nem tudom hogy) betenni. A csomagolás amúgy síkosítót javasol, ami szerintem egy kicsit overkill,  de hát nem általlottam venni egyet emiatt (perverz vagyok, tudjátok), amúgy hasznos, csak ugye ha már megjött, akkor nem kell. A pozíció roppant szerencsétlen, eléggé le kell guggolni, vagy a csomagolás szerint feltenni az egyik lábunkat a vécére, hát ok, de még akkor sem biztos, hogy megfelelő helyre sikerül felrakni. Elvileg nem kell túl mélyre, mint egy tampont, de ha nem elég mélyre rakod, akkor lehet érezni és elég kényelmetlen, ill. egy idő után mondhatni fáj. Ami még jobb, hogy ha nem megfelelő helyen van, akkor folyik, ami szupi. Youtube-on láttam egy videót, amiben egy lány elmesélte, hogy egyszer egy repülőgépen felszállás közben a lendülettől kicsúszott és az egész mindenfelé folyt, és én ezt sajnos nem tudom kiverni a fejemből.

A kedvenc részem pedig, hogy itt semmi nem szívódik fel sehova, mivel ugye, ez egy kehely. Tehát ugye ha az ember órákon át viseli ezt a valamit, akkor a vér az ott jól... megáll....? és folyik össze-vissza....? És szerintem ez egy kicsit undorító érzés. Feküdni meg aztán különösen, ugyanis vissza folyik, és hát. FÚJ. (szerintem.) Egyszer sikerült ezzel sikeresen aludnom úgy, hogy nem folyt mellé (ie. jól helyeztem fel), de reggelre emiatt, hogy ott volt és így... visszafolyt a vér vagy nem tudom, ez elég undi érzés volt, és valahogy viszketett is. Elvileg az összes ilyen kehely orvosi szilikonból van, nem tudom, hogy ez mennyit számít amúgy, de azon gondolkodom, hogy lehet, hogy kipróbálok egy másik fajtát. Nem tudom, igazából az a baj, hogy az elképzelés nem olyan jó. Ha erősebb a vérzésem, akkor nem vagyok benne biztos, hogy egy munkanapig (idáig csak itthon próbáltam ki) mondjuk komfortosan érezném magam ezzel a cuccal úgy, hogy nem cserélem ki, ha meg gyenge, akkor meg azért nem, mert nem/nehezen tudom feltenni, dörzsölődik, és kb felesleges. 

Én most amúgy azt gondolom, hogy a menstruációs bugyi jobb opció, és szeretnék majd venni redy bugyit, de hát ezzel kapcsolatban is, az az elgondolás, hogy napközben kicserélem a bugyim egy kicsit kérdéses. eh.

összehajtási mód, amit nem ismertem, de jónak tűnik

* (a karantén/covid hobbim a versolvasás lett, és valahogy az a heti örömöm, hogy sikerült megvennem Terék Anna egyik verseskötetét, amit sok helyen nem lehet kapni, (ugyanitt, kéne még csinálnom mit gondolt a költő posztokat, mert az a baj a versolvasással, hogy az ízlésem is rossz), másrészt meg napok óta Frank Sinatrát hallgatok, és valahogy ma ahogy a Blahán mentem át, egészen nevetséges és groteszk volt ez a zene a fülemben, és közben odajött hozzám egy lány pénzt kérni, de olyan meglepetten és bambán néztem, hogy megállapították, hogy biztos külföldi vagyok)

**de igazából remélem, hogy ez csak az ultraszar humorom volt

*** komolyra fordítva a szót, ez szerintem remek ötlet, a kivitelezéstől eltekintve függetlenül