10

Időközben meg 10 (10!!!4444) éves lett a blogom, és még úgy tenni is elfelejtettünk, mintha fontos lenne. Hát na. Az az igazság, hogy mostanában nagyrészt úgy érzem, hogy teljesen redundáns amit mondani akarok, kit érdekel a fröcsögésem-fecsegésem az interneteken, habár alapvetően a blogolás egy ilyen műfaj, tudhattam volna, hogy mit kezdek el, de gondolom javíthatatlan vagyok.  

Lényegtelen dolgok amikről sose írnék, de most megtehetem, mert ez a jubíleumi bejegyzés, muhaha.: 

• Az egyik barátnőmmel el akarunk, akartunk menni Ed Sheeran koncertre, és hát én bizisten összekevertem Ed Sheerant Shawn Mendes-zel. Ed Sheeran is király amúgy, csak hát Shawn Mendes mekkora eyecandy már? Ha 16 éves lennék, tutira odalennék érte. Oh wait. Meg az a fogsor! Mióta randizgattam a fogtechnikus fiúval, meg az unokahúgom is az, kész perverzióm lett a fogsor. Meg erről még az is jut eszembe, hogy el fogok menni fogszabályzásra, amit már jó régen kiterveltem, de csak tegnap gugliztam rendesen utána, és most gyorsan kiadok egy rakás pénzt, hogy szeptemberben nyaraljunk a kis barátnőimmel, jahaj. 
• Ahogy ma süvítettem a biciklimmel a mellékutcán, ami az egyetlen hely, ahol tul.képp merek gyorsan biciklizni, felpattant egy kis kavics a kerekem alá úgy, hogy egy mellettem lévő kocsi ablakára szállt, és én úgy megijedtem, hogy na. Meg is álltam, és figyeltem, hogy most mi van, de a kocsin nem láttam semmi sérülést, szóval inkább elsunnyogtam. 
• Voltunk az Efotton az unokahúgomékkal, és igazság szerint csak mérsékelten élveztem, mert fáradt voltam, és nem is szeretem a Scootert, mégis mi a frászt gondoltam, és akkor hajnali 1 körül vettünk egy pizzaszeletet, ahogy az ember hajnal 1-kor becsípve teszi, erre odajön egy fiú, és elkezd arról beszélni, hogy ő szokott enni, meg egészségesen étkezik meg szokott salátát enni (jó, hogy a zöldségeket nem csak beszéled hanem eszed is, haver), és akkor elkezd arról beszélni, hogy ne együk már a pizzát, mert hogy narancsbőrös lesz tőle a seggünk. Ezen szavakkal. Csak ekkor jöttem rá, hogy ez nem az unokahúgom huszadik pasija,  úgyhogy mondtam neki, hogy úgy döntöttünk, hogy te nem ülhetsz velünk pajtás, és erre meglepő módon el is húzott, de komolyan nem tudom, mit képzel az ilyen? 
• Tisztára megdöbbentem egyik nap, amikor megláttam, hogy egyik barátnőmnek a saját arca a telefonján a háttere. Jó, jó, ezzel a lánnyal nem vagyunk olyan rég jóban, de akkor is, annyira nem értem, még csak nem is szép a lány kép, meg tök zavaró a kijelző szempontjából, meg oda tehetne tök szép képeket akármiről, és akkor a saját arca? Amit úgyis látott milliószor? 
• A Zarában meg a Mangoban mindig vmi hülye szorongás fog el, mert mindenki olyna stílusos meg mintha az eladó lányok is úgy fennhordanák az orrukat, vagy 2cool4school van az arcukra írva, még akkor is, ha iszonyú vastagra rajzolt szuperronda szemöldökük van, attól még szétesnek a menőségtől.
• Eladtam egy csajnak egy ruhát facebookon, címkés volt, de 3000-ért adtam, biztos, hogy hülye vagyok, erre a posta 1200-zal többe került mint gondoltuk, amit nyilván túl sóher kifizetni, persze tök pitiáner zaklatni ezzel, de annyira felháborít, jesszusom. 
• Olyan jót kuncogtam, amikor ma biciklivel kanyarodtmam be a sarkon, ahol egy kislány jött a kisbiciklijével,  a mögötte szaladt az anyukája, akinek visszakiabált: Vigyázz anya, ott egy.... úttest! 
• A közös képviselő teljesen hülyének néz (amúgy nem csak engem, hanem a többi lakót is, de őket lehet, hogy kevéssé érdekli) és ez annyira bosszant, az agyam eldobom. Tavaly is már eljátszotta ezt, hogy egyszerűen nem azt írta a jegyzőkönyvbe, amit megszavazott a ház, én meg a hüyle fejemmel aláírtam, mert eszembe se jutott, hogy majd ezt eljátsza, de most idén újra. Mondták neki, hogy nem jó a lakógyűlés időpontja (du. 4, mégis mit gondol?), szóval végülis csak én mentem el, és egyúttal képviseltem is négy lakást a nyolcból (lol), szóval végülis én magam megszavaztam, hogy legyen takarítónője a háznak, a közös képviselővel veszekedtünk egy sort, majd az lett, hogy mondtam neki, hogy mivel nekem négy szavazatom van (megbeszéltem a többiekkel előre, hogy mit szavazzunk) neki meg csak egy, akkor ez most így lesz ahogy mi mondjuk, (mivel attól, hogy ő közösképviselő, ugye nem automatikusan az van, amit ő mond, bármennyire is ezt hiszi, (de ezt amúgy nem mondtam)) És akkor ma, három (!!!) hónappal később jön, hogy írjam alá a jegyzőkönyvet, ami azóta nyilván (ill. gondolom) jól érvényét vesztette, másrészt meg, megint nem azt írta bele, amit a lakógyűlésen megbeszéltünk (ie. hogy ő majd takarít, a lakók meg fizetnek neki), erre most az arcomba hazudik, hogy semmit nem beszéltünk meg. Semmit. Olyan mérges lettem, hogy hápogni is alig tudtam, de mondtam neki, bocsika, én ezt nem írom alá, amire elkezdett személyeskedni mint rendesen, majd kiabálni velem, hogy ne kiabáljak, majd a végén felmentem, akkor felkiabált, hogy ne kiabáljak onnan föntről, és hogy amúgy is nem vagyok normális (!) és hogy hülye vagyok. Ja, mert ettől tökre megjön a kedvem az együttműködéshez, különösen miután a tavasszal közölte velem, hogy ő amúgy mennyire utálja az összes értelmiségit, mert mindig azt csinálják amit akarnak meg mit tudom én, bezzeg a kisemberek (wat) alázatosak. Ez is különsöen jól jön ki egy házban, ahol a szembe szomszédaim orvosok, az alsó szomszédaim jogászok, velük szemben egy informatikus fiú lakik, az elsőn meg egy tanár (meg a közösképviselő, akiről senki nem tudja mit csinál), a földszinten is vmi orvos a nő aki bérel egy irodát. Eh eh. Meg egyébként is, mit számít ez, ha senki nem azzal akarja tölteni az idejét, hogy két órán át mossa a lépcsőházat amikor haza jön este 6-kor a munkahelyéről? Á, szóval az igazságérzetem annyira sérült, hogy már kb nem is maradt, semmi kedvem egyedül hadakozni ezzel a nővel, semmivel kapcsolatban nem lehet észérvekkel hatni rá, és mindegy is, ha úgyis az arcomba hazudik. 

Most meg még azzal akartam szórakoztatni a nagyérdeműt, hogy írok 10 dolgot amit még nem tudtok rólam (vagyis tizet, ami ezsembe jut, mert úgyis tudtok mindent), de alig jut eszembe vmi. 

1. A szüleim még mindig állandóan megpróbálnak meggyőzni, hogy álljak már jogásznak, most a hadakozás után a szomszédasszonnyal, egy pillanatra meg is fordult a fejemben.
2. Néha még mindig sántítok a bal lábamra, ami 2011-ben kb. összetört, különösen, ha gyorsan változik az időjárás, vagy stresszes helyzet van (de ezt lehet, hogy képzelem)
3. Egy csomó mindenről nem tudom, hogy mit gondoljak. Ill. van valamilyen általános álláspontom, de szerintem túl gyakran elbizonytalanodom, mondok pár példát (amik viszonylag gyakran foglalkoztatnak): a tárgyi javak a fontosak vagy az utazás, fontos-e összeházasodni, vallás (hiszek-e Istenben, be tudom/akarom(!)-e építeni a keresztyénséget a viszonylag liberális világnézetembe), mindenféle kérdéséek az oktatás színvonaláról, integráció az oktatásban, cigányság, ilyenek
4. vmi fura fénytörés van a szememben, szóval félhomályban iszonyú rosszul látok
5. ez csak egy fun fact, de Szegeden a szüleimnél, és a Balatonon is van biciklim, nem csak itt Bp-en
6. nagyon szeretek újságot olvasni, a szüleimnek mindig volt mindenféle előfizetése, nekem csak a Magyar Narancsra, de tökre élvezem, hogy haza jövök, kiveszem a postaládából és akkor a vécén vacsora közben mindig azt olvasgatom 
7. jó, most tényleg nem jut eszembe semmi, ami értelmesnek tűnik, szóval inkább csak minimum 10 további év blogolást kívánok mindenkinek, ne hagyjátok abba! (Jól kilóg a lóláb, de értitek)