nyau

Tegnap megint voltam egy állásinterjún, amiről pár óra múlva vissza is utasítottak,eh eh. De igazából mit állásinterjú, IQ teszt meg személyiségteszt, szóval ezek szerint nem vagyok elég okos ahhoz, hogy betanított irodai munkát végezzek 1200/óráért.

Nem fogok hazudni, nyilván eléggé derogál nem összeegyeztethető a világmegváltó ambiícióimmal az ilyen állásnak még a gondolata se, de amúgy nem lett volna olyan rossz a feladat, bár most már ezt soha nem fogom megtudni. Ezen a ponton már elég nehezemre esik nem a világra és az életre teljesen alkalmatlan érezni magam, hogyaszongya még egy irodai munkára se vesznek fel, amire amúgy teljesen túlképzett vagyok. Titokban különben még mindig remélem, hogy igazából csak túl zseniális vagyok ehhez a világhoz, és hát Einsteinnek se ment minden azonnal, és ha már csak század annyira vagyok fantasztikus, már az is szuper. Vagy az is lehet, hogy egy kiváló vécés néni veszett el bennem, csak még nem tudjuk. (no offence vécés nénik, csak hát nem hiszem, hogy valaki úgy születik, hogy vécés néni akar lenni)

Viszont hazafelé a hatoson valaki elvesztett egy tangát, azon legalább jól szórakoztam.