ma meg az volt, hogy végre megcsináltattam a biciklim, ami nem is volt defektes, csak a szelepsapka leesett, amitől amikor a pumpát lehúztam, mindig kihúzódott a szelep azon része is, amitől az egész kerék azonnal leeresztett. mindenesetre sikerült az egészet német nyelven intéznem, és még egy kosarat is vettem, szóval rettentő elégedett vagyok. kivéve, hogy most a hátsó világítás is elromlott, szóval holnap vissza kell mennem azt is megcsináltatni.
aztán vettem egy kicsi karika fülbevalót, mert itt az összes menőnek látszó lányoknak ilyen van, és tudni akarom mi ez a hype. persze egyáltalán nem illik hozzám, én a csingilingi fülbevalókat szeretem amiket Izraelben meg Indiában vettem, de azért párszor fel fogom venni, hátha érzek valami változást.

és a bizsubolt előtt volt egy elég fiatal hajléktalan, pont olyan sötét haja meg borostája volt mint az exfiúnak, és ettől olyan nosztalgikus lettem, vagy szomorú vagy nem is tudom, egy pillanatra már majdnem hiányzott. az álomittas arca meg a szép borostája meg hogy akkor mindig milyen szépnek láttam.
aztán amikor jöttem ki a boltból akkor már nem volt ott a hajléktalan, és átmentem pár utcán és ott sem volt, és nem tudtam odaadni neki az almám.
jaj nem tudom.
ja de, aztán eszembe jutott amikor szakítottam vele és azt mondta hogy egy sznob ribanc vagyok és abban a pillanatban már nem is fájt, már nem is tudott fájni, inkább csak meg voltam döbbenve.
minden olyan hideg.