Aztán még az is lett volna a program, hogy összerakjuk az új szekrényt (???), de ez nem annyira ment, úgyhogy megjelent Jaffar (mit tudom én mi volt a neve, egy közepesen gonosz arcú muszlim* férfi), hogy majd összerakja. Kicsit döcögősen ment a társalgás, mivel Fausia nem tud rendesen németül (ill. úgy tud, hogy állandóan azt hiszem, hollandul beszél, pedig németül), Jaffar meg (elvileg, haahha) nem tud angolul, de ettől még sikerült összerakni a szekrényt, ami iszonyú nagy, olyan nagy, hogy elfoglalja az ajtó legalább 1/3-át, persze meg lehetne fordítani, de ez csak szerintem jó lehetőség. Aztán valahogy jól kicsúszott a számon, hogy így nem fognak szélesvállú szexi férfiak beférni a hálószobád ajtaján, és erre elszabadult a muszlim pokol Jaffar fejében, hogy hogy lehet, hogy Fausia mindenféle férfiakat hord a lakására??!!
Persze nyilván csak azért merek ilyen vicceket megejteni, mert tudom, hogy semmilyen férfit nem szokott felvinni a lakására, de amúgy is tök mindegy, egyedül lakik, felnőtt ember, azt csinál amit akar. Ja, aha, kivéve, hogy a többi muszlim (amúgy ismeretlen) férfiak szerint nem. Olyan végtelenül bunkónak, meg kultúrálisan érzéketlennek érzem magam, hogy az valami hihetetlen, bár meglepő módon semennyire sem vesztünk össze (tényleg nem). Mármint azt már megtanultam, hogy halal (aka nem vihetek csak úgy virslit ebédre), meg ilyen fura kimondatlan szabályok, hogy ha egy muszlim fiú csak desszertre hív meg egy lányt, akkor csak szexelni akar (ezek szerint tinderen tényleg minden fiú csak meg akart dugni fagyizás után? franc), meg hogy milyen illetlenség muszlim kávézóba (??) farmerban meg kötött pulcsiban (?!) smink nélkü (??) menni, de nem tudok igazán mit kezdeni ezekkel a dolgokkal. Azt hiszem, hogy tiszteletben tudom tartani, de miért kell úgy éreznem magam, mint egy elefántnak a porcelánboltban, csak mert egy európai országban nem tudom azonnal, hogy mi a muszlim illem?
Egyltalán nem tudom, hol ez a határ, vagy mit tudom én, hogy mit kell csinálni, mert amúgy én simán bemegyek az ázsiai közértbe, hogy vegyek egy ásványvizet, és ugyan feltűnik, hogy minden licsis, de az nem hogy én vagyok az egyetlen fehér ember, amíg fel nem hívja a figyelmem rá valaki, és akkor csak arra kell figyelnem, hogy mindenkinél egy fejjel magasabb vagyok, fehér, nem tudok semmit elolvasni, és valaki az előbb megkérdezte, hogy megfoghatja-e a hajam. (???)
Meg még arról is akartam írni, hogy még mindig megy ez a huza-vona az exfiúmmal, és egy pillanatra megint azt hittem, hogy együtt leszünk, és boldogan élünk míg meg nem halunk, de már ilyen alapvető dolgokon sem tudunk megegyezni, hogy mikor meg hol találkozzunk
Az a baj, hogy már annyiszor összetört a szívem emiatt az egész miatt, és újra és újra csak iszonyú csalódott vagyok, mert nem működik
és még arról sincs szó, hogy nem tudok angolul, el sem merem képzelni, hogy fogok bármit is németül megírni.
ja, meg hogy szombat este szuperhősnőnek kéne öltöznöm.
*ez viszonylag fontos a továbbiak szempontjából
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése