All the light we can see

Igen, a cím valami közepesen béna utalás erre a könyvre*, az egész internet olvas, köztük persze én is, olvassátok ti is, györnyörű. Illetve olyan, hogy ez az Anthony Doerr szerintem valami modernkori polihisztor, olyan csodálatosan és kifinomultan ír a szereplőkről, ugyanakkor meg rádió készítés, Hitlerjugend és háború.

És akkor ez a fény is. Ezeken a képeken csak egy kicsit látszódik milyen gyönyörű ez az őszi fény, hogy egyszer csak ott állok a park közepén, és mintha az összes csillogás és napfény oda világítana a Kleist park közepére. Mintha a két panelház közép berakott régi városkapu lenne a legszebb építmény a világon, mintha ezek a fák lennének a legszínesebbek, mintha itt tényleg minden a leggyönyörűbb lenne ezen a kicsi tisztáson Berlin közepén. A nyelviskolában pedig van ez az idegenvezető aki annyira zseniális, hogy csak szájtátva figyelem, mármint esküszöm, ez a fickó mindent tud. Hogy melyik a legnagyobb metróállomás Berlinben, hogy volt ez vagy az, miről híres ez az utca, és mióta valahonnan  megtudta, hogy én magyar vagyok, minden adandó alakalommal elővesz valami magyar vonatkozást, különösen izgalmas. 

*magyarul is megjelent, nohát, bár persze a csúnyább borítóval