Erasmus, turismus, orgasmus

ze Germans come

Na jó, vagy nem annyira.

Mármint az orgazmus. Lesz ez még így sem, de most még optimista vagyok.

Szóval ezt a posztot kb egy hete kezdtem el, és akkor meg akartam írni, hogy Berlin tök jó eddig, meg minden tök jó, a kollégium rendben van, sok a napsütés, és közel a Lidl, úgyhogy éhen halni sem fogok. Komoly problémáim nincsenek igazán, csak ilyenek, hogy vacak a párnám, (de majd mindjárt elmegyek venni egyet), az internet elég lassú (ezt a kérdést apukám testvére oldotta meg), ja meg hogy rettenetes ez a szakmai gyakorlat.

A helyzet az, hogy rettenetesen kiábrándult vagyok. Ez a szervezet igazából egy nagyon jó dolog is lehetne, már akkor is, ha csak a honlapon megemlített dolgok fele úgy történne ahogy az ember várja (diplomácia, globalizáció, fiatalok aránya a parlamentben, és hasonló hangzatos dolgok), és akkor reggel 10-re megérkezik a 15 új gyakornok, és rájövünk, hogy tulajdonképpen az alkalmazott:gyakornok arány 7:40-hez. Izé, van 7 alkalmazott, ebből 3 a vezetőség, akikkel csak szökőévben lehet találkozni, meg az idegbeteg informatikus mindenes fiú, de róla később. Rájövünk továbbá arra is, hogy nos, itt nem történik semmi. Úgy értem semmi a hangzatos tevékenységekből, a hírportál átmenetileg szünetel, kutatómunka gyakorlatilag nincs, a szervezet összes tevékenységét a gyakornokok végzik. A szervezet összes tevékenysége pedig az adatbázis kezelés. Nem viccelek, az a feladatunk, hogy mindenféle dolgokat kerressünk a guglin (ie. kazah városok polgármesterei, mit tudomén milyen afrikai törzsfőnök, szakács feltalálók, ), aztán formázzuk az excel adatbázist, majd mindenki kap egy listát, amiről jobb esetben mindenkit emailben kell spammelni az új, 300+ eurós előadássorozat, ó, suldigung, szimpózium remek híreivel. Rossz esetben az a feladat, hogy egy rakás non-profit szervezetet kell telefonon zaklatni, hogy jöjjenek már beszélni erre a hétországra szóló tanácskozásra. Szerintem az egész dologról mindent elmond, hogy mennyire rendszertelen és érthetetlen, hogy elém csak oda tesznek egy listát a nevekkel és elérhetőségekkel, majd felhívom az Amnesty Internationalt, csak hogy szembesüljek vele, hogy van egy nemzetközi és egy brit titkárság is, úgyan úgy Londonban, melyikkel szeretne beszélni, kisasszony? Vagy hogy felhívom a szervezetet, és akkor megkérdezik, kit szeretnénk előadónak, én pedig, mivel 5 perce láttam a honlapjukat először, bemondom az első nevet ami eszembe jut, és akkor el van döntve? Hát nem tudom. 

Amúgy is, ezek az adatbázisok ha jobban belegondolok, totál félelmetesek. Van egy például, amiben az EU összes országa benne van, az összes egyetemmel, ezeknek az összes előadójával, email, telefon meg minden. Ezek publikusan elérhető adatok persze az interneten, kivéve hogy nem pont úgy, hogy 3862 email cím betűrendbe igazítva, hogy egyszerre lehessen emailt küldeni mindenkinek. Tényleg ez történik, az egyik lánynak ez volt a feladata, ahogy nekem, és 5 másik szerencsésnek az első napon az volt a feladatunk, hogy akármilyen fórumot, weboldalt, akármit találunk, tegyük bele egy adatbázisba, majd valaki más szisztematikusan mindenhova posztolta a mesterszak hírdetését.

Mindenki jól sejtette, aki egészen eddig olvasta a nyafogásomat, csütörtökön felomdtam. (Hétfőig észre se vették, hah) Előtte persze még gyorsan kitöröltem a Corvinust az összes egyetemi adatbázisukból, apjafülitazilyennek. Most meg, szóval most nem tudom mi van. Mindenféle non-profit szervezeteknek küldözgetek emaileket, hogy dolgozhassak más nekik ingyen, eddig kettő válaszolt, az egyik azt hogy nincs hely, a másik meg figyelmeztetett, hogy rossz helyre küldtem. Elég stresszes vagyok, mindig, a jó pillanataimban a volt kollégáimmal nevetgélek valami karaokén, a rosszakban meg karrierváltáson gondolkodom. 

Berlin többnyire egy tök jó hely, élhető és zöld, csak pár jelentős problémám van, mint hogy csak egy vacak reluxa van a szobámban, ezért néha hajnali 4.50kor felébredek a fényre, vagy hogy tegnap lehajoltam valamiért, és azt hiszem meghúzódott a hátam. Vagy hogy nincs munkám, és csak lógok a levegőben, de most még remélem hogy ez is megoldódik.